Hagyományosan más képet mutat a magyar vidék „testközelből”, mint a Duna-parton lévő irodaházak ablakából. De az mégis meglepetést keltett, hogy az idei EU-pályázatok első köre egyformán csalódást okozott a Dunántúlon, még az úgynevezett „pólusközpontokban” is, és a Tiszántúl alulfejlett alrégióiban.
Fejlesztés a „múltból”
A Székesfehérvári Vállalkozói Központ
– 35 kisvállalkozás bérel a központban helyiséget,
– 80–100 vállalkozás veszi igénybe szolgáltatásait,
– 300 vállalkozás kapja meg a legfrissebb gazdasági információkat tartalmazó hírlevelét.
A technológiai inkubátorházzá fejlesztést követően új típusú szolgáltatásokat is nyújtanak majd a vállalkozásoknak, az ezekhez szükséges technológiai eszközök vásárlására 16,9 millió forint támogatást nyert a közalapítvány a Baross Gábor-pályázaton.
Kistérségi célok?
Decemberben egy tiszaföldvári fórumon a munkahelyteremtés és a növekedés kettős célja mellett még azt is fontosnak tartotta Bajnai Gordon kormánybiztos, hogy a legtöbb támogatást a hátrányos helyzetű régiókra, köztük az észak-alföldire költik. Mint mondta, a pénzek elosztásánál rendkívül fontosak lesznek a helyi kezdeményezések, az önerő előteremtéséhez anyagi segítséget is nyújt a kormány. Arról is beszélt, hogy a leghátrányosabb térségekben már a pályázatképes projektek kidolgozására is lehet pályázni. Ezek a pályázatsegítő anyagok egyelőre késnek.
Warvasovszky Tihamér polgármester hangsúlyozza, hogy a fejlesztés szinkronban van Székesfehérvár innovációs tudásközpont kialakítására irányuló törekvéseivel. A város ugyanis Alba Innovációs Park néven a Magyar Tudományos Akadémiával együttműködve, kutatás-fejlesztési tudásközpontot hoz létre. Éppen ezért az inkubátorház bővítéséhez szükséges több mint 108 millió forintos beruházás tőkerészét, 52 millió forintot a város folyósítja hét évre elosztva a közalapítványnak.
Az aprómunka becsülete
A hírekben szereplő fejlesztés többéves munka gyümölcse, s gyakorlatilag nincs kapcsolatban a jelenlegi helyzettel, illetve az idén kiírt pályázatokkal, ezért nem is lehet ezekre vonatkozó következtetéseket levonni belőle – szögezi le Annus István, a Vállalkozói Inkubátorházak Szövetségének társelnöke, a székesfehérvári Vállalkozói Központ Közalapítvány ügyvezető igazgatója. Jobban jellemzi a valós helyzetet, hogy a féléves késéssel nagy nehezen tető alá hozott inkubátortalálkozóra csak 37 résztvevő érkezett. Vagyis a várakozásoktól jóval elmaradt az érdeklődők száma. Még csak azt sem lehet mondani, hogy minden hazai inkubátorházra jutott volna egy érdeklődő.
„De mielőtt a hazai vállalkozási központok apátiáját emlegetnénk – folytatta Annus István –, a tanácskozáson a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium részéről felszólaló előadók szavaiból az derült ki, hogy a legpesszimistább előrejelzéseknél is kedvezőtlenebb a légkör, amennyiben a hagyományos inkubációnak ma gyakorlatilag semmilyen támogatottsága sincs. Vannak persze egyedi lehetőségek, kivételes csatornák, de olyan pályázat, amely az induló vállalkozások első lépéseit segítő mozgalom további térnyerését segítené, egyszerűen nincs.”
Annus István ezt a pályázati rendszer „sikerorientáltságával” magyarázza: nincs ma becsülete a gazdaságszervezési, vállalkozásélénkítési aprómunkának. Néha, egy-egy látványos, jól propagálható projekt ugyan zöld jelzést kap, arányaiban egészen megdöbbentő támogatottsággal, miközben válságövezetekben működő, több száz vállalkozást ellátó inkubátorházak tengődnek évi néhány millióból.
Annus István elméleti lehetőségként említi, hogy az inkubátorházak, ipari parkok, vállalkozássegítő központok pályázati konzorciumokat alakíthatnak. Elvileg ebben az esetben lehetőség nyílhat a 80 százalékos támogatottságra, s ezek a szervezetek talán teljesíteni tudják az egyéb előírt feltételeket is. De, mint hangsúlyozta, egyelőre szó sincs arról, hogy ezzel a kormányzat mint valós gonddal foglalkozna.
Térségi különbségek
Az idén indult újabb EU-pályázati hullám kapcsán Annus István elsőként azt említi: nem túl szerencsés, hogy éppen most került megbízott vezető a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal élére, amelynek a jövőbeni felügyelete is meglehetősen bizonytalannak tűnik. Ez nem jó üzenet, hiszen az a vállalkozói kör, melyet ő is képvisel, többek közt éppen az innovációs alapból tudott pályázni az elmúlt években.
A másik gond Annus István szerint a kkv-kat súlyosan érintő pályázati szigorítás. Úgy véli, a kétéves eredményes gazdálkodás mint feltétel éppen abban a körben nem teljesíthető, amelyik a legjobban rászorulna a forrásokra, akár azért, mert kezdő vállalkozásról van szó, akár azért, mert olyan területen teremtene munkahelyet, ahol forráshiány van. Ehhez jön még a projektek támogatottságának korábbinál alacsonyabb mértéke.
Ezek együtt azzal járnak, hogy szinte „fogdosni kell” az olyan pályázókat, akik képesek teljesíteni a feltételeket. Annus István szerint téves az a megközelítés, amely a hazai sajátosságok figyelmen kívül hagyásával mindenben az EU-normákhoz kíván igazodni. Ez a szemlélet ugyanis növelni fogja az országon belüli gazdasági fejlettségbeli különbségeket, s éppen azokat a vállalkozásokat zárja el a forrásoktól, amelyeket azért kellene helyzetbe hozni, hogy az elmaradott térségek felzárkózzanak.
Falakba ütköznek
„Az EU-pályázatokkal foglalkozó számos előadáson, tanfolyamon és fórumon vettem részt az elmúlt hónapokban, köztük olyanon is, amelyet Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos tartott, mégis úgy érzem, hogy a pályázati lehetőségek kapcsán olyasmiről beszélünk, amiről nincs igazán információnk” – mondja Molnár János, a Tiszaföldvári Önkormányzat vállalkozásfejlesztési bizottságának elnöke. Véleménye szerint sok esetben ezeken a kistérségi fórumokon és tájékoztatókon több információ volt a hozzászólók kérdéseiben, mint az előadók válaszaiban.
„Ezek persze csak egy hátrányos helyzetű kistérségben működő önkormányzat bizottsági elnökének meglátásai – tette hozzá –, de a környezetemben működő vállalkozók is arra panaszkodnak: a nagy nyilvános és látványos kinyilatkoztatásokat követően bizony késnek a részletekre vonatkozó információk. Hiába is próbálnak ennek utánanézni, minduntalan falakba ütköznek.”
Mindeközben a kistérségekben óriási a várakozás. A túlélésükért küzdő vállalkozók a pályázati kiírásokra várnak, az önkormányzatok meg azokra a kormányzati programokra, melyek alapján megfogalmazhatják a maguk vállalkozássegítő intézkedéscsomagját.
