A korábbi hónapokhoz képest óvatos optimizmus, a jövőt illetően mégis némi bizonytalanság – ez jellemezte a hazai kis- és középvállalatokat az országgyűlési választások idején. Az Ecostat áprilisi jelentése szerint például másfél éve a legmagasabb volt a kkv-k bizalmi indexe. Nőtt a kisvállalatok beruházási szándéka (42 százalékuk tervez ilyet fél éven belül), s 40 százalékuk javulást, 34 százalékuk változatlanságot vár nemzetgazdasági szinten a következő hat hónapra.
A viszonylag kedvező kilátásokat a banki hátterű kkv-konjunktúra-felmérések is igazolják. A K&H Bank és a GfK közvélemény-kutató által mért kkv-bizalmi index 2004 óta fokozatosan romlott, de 2006 elejére hirtelen a pozitív tartományba fordult. A Volksbank, valamint a Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet (GVI) év eleji felmérése a munkaerő-kereslet némi növekedését emelte ki. A kisvállalati cégvezetők bő negyede tartotta elképzelhetőnek, hogy él az év elején bevezetett Start Programmal: legalább 3 hónapja regisztrált álláskeresőt alkalmaz, aki után egy éven át semmilyen munkáltatói járulékot nem kell fizetnie. Másrészt viszont a minimálbér év eleji 62,5 ezer forintra emelése elsősorban az ötvennél kevesebb embert foglalkoztató, hazai többségi tulajdonú cégeket érinthette érzékenyen, akár elbocsátásokat is okozva.
Ad hoc egyeztetések helyett
A vállalkozói szektor 16 érdekképviselete a választások lezárultával azonnal kiáltványban kérte a kormányzatot: még a kormányprogram kidolgozása előtt állapodjanak meg velük az ország számára égetően szükséges reformlépésekről. Az aláírók általánosságban fogalmazva „felelős és fenntartható gazdaságpolitikát” követeltek, megemlítve az államháztartási hiány mielőbbi lefaragását, az összehangolt fiskális-, monetáris- és adópolitikát, az euró mielőbbi bevezetését, a fenntartható gazdasági és környezeti fejlődést. Kérték a társadalmi értékek érvényesülésének erősítését, a befektetői bizalom javítását, a kkv-k fejlődésének határozott ösztönzését, a hazai kutatás-fejlesztés az oktatás gazdaság igényeivel összehangolt fejlesztését.
Habár a kiáltvány aláírói között voltak részben kkv-érdekképviseletek is (így a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete), jelentős kisvállalkozói szövetségek (ÁFEOSZ, IPOSZ, KISOSZ, Magyar Iparszövetség) nem csatlakoztak hozzájuk. Utóbbiak éppen a nagyvállalati lobbik túlsúlyától tartva, ad hoc egyeztetések helyett, a kormányprogram kihirdetése után az eddigi érdekegyeztetési fórumokon szeretnék befolyásolni a kabinet döntéseit, hangsúlyosan jobb működési környezetet kérve a kisvállalati szféra részére.
Felértékelődnek a kkv-k
Ami a kkv-k tőkéhez juttatását illeti, a választásokkal leköszönő szocialista–szabaddemokrata kormány – szemben a korábbi Orbán-kabinettel – elsősorban nem a vissza nem térítendő támogatásokra, hanem a hitelekre, majd az ország uniós csatlakozását követően az EU-s pályázati támogatások kihasználására helyezte a hangsúlyt. Ezek közül több részben azért volt életképes, mert kifejlesztésüket és működtetésüket olyan, a versenyszférából érkezett szakemberekre bízták (a Széchenyi-kártya esetében például a TriGránit-csoport pár munkatársára, az állami kockázati tőkeprogramoknál pedig az egyik privát cég korábbi vezetőjére), akik jól ismerték a vállalati igényeket.
A legnagyobb lépést e téren a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) által menedzselt Sikeres Magyarországért hitelprogram – annak is leginkább az állami árfolyam-garanciával kombinált Európa-hitele – és a Széchenyi-kártya továbbfejlesztése jelentette. Az április végére több banknál bevezetett, 25 millió forintos kártya (s vele a kártyaköltségek csökkentése, az állami támogatási rendszer 2010-ig történő meghosszabbítása) már a középvállalatok számára is érezhető finanszírozási lehetőséget jelent.
A bankok kihasználják a kisvállalatok egyre nagyobb érdeklődését a bővülő finanszírozási lehetőségek iránt. A HVB Bank például májusban 8 megyeszékhelyet érintő, országos roadshow-n ismertette nemzetközi hátterű és hazai vállalati termékcsomagjait. A Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) 2005. évi jelentése is azt emelte ki, hogy a Széchenyi-kártya és az MFB-hitelek voltak a kkv-szférának nyújtott legnépszerűbb finanszírozási konstrukciók. A forgalmazó bankok pedig nagyon várják az újabb ötleteket: ahogy a CIB Bank (szintén májusi) éves jelentése megerősíti, a kkv-körből kerül ki az új vállalati ügyfelek döntő része.
Bankot a vállalkozóknak?
Befolyásolta a kkv-k közérzetét, hogy 2005-ben és idén több más finanszírozási program továbbfejlesztését is elhatározták, s ezek egy része meg is valósult. Ilyen volt a tavaly decembertől 6,35 millió forintra és nyolcéves futamidőre növelt mikrohitel, s az idén márciustól elindult, akár 15 millió forintos kölcsönt nyújtó mikrohitel plusz program. Kedvezően hatott a Hitelgarancia Zrt. bevonása a kkv-finanszírozásba a faktor- és lízingügyleteknél történő készfizető kezességvállalással, illetve a májustól újraindított Lánchíd faktoringprogram keretében. Uniós engedményt használna ki emellett a Magyar Exporthitel Biztosító (Mehib) Rt., ha elindítja évi 2 millió eurónál kisebb kivitelű vállalatok számára kedvező kondíciójú exporthitel-biztosítását az unión belül.
Az egyszerűbb forráshoz jutást könnyítené meg a Magyar Vállalkozások Bankja (MVB) is, amely a különböző hazai és uniós forrásokat nyújtó intézmények összehangolásával, részben egy pénzügyi csoportba terelésével jórészt az MFB fennhatósága alatt jönne létre. A (soha nem látott jogosítványokkal felvértezett) fejlesztési bank és a hozzá csatlakozó intézmények szabályzatainak összehangolását július végéig kell elvégezni, az MFB-t pedig szilveszterig kell felkészíteni arra, hogy irányítani tudja a 2007 és 2013 között várható uniós források hatékony igénybevételét. A kohéziós és strukturális alapokból érkező pénzekhez való könnyebb pályázati hozzáférés több érdekképviselet, így az IPOSZ, illetve a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara egyik legfőbb követelése.
A Fidesz érve az MVB ellen viszont az, hogy a pályázati, hitel- és egyéb források ma is „egyablakos” módon érhetők el a forgalmazó kereskedelmi bankoknál. Az MDF pedig „szuperbank” helyett inkább állami garantőr intézménnyel segítené a kkv-k forráshoz jutását.
Merre megy az adó?
Az adó- és járulékterhek mérséklését szinte minden vállalkozói érdekképviselet szorgalmazza. Ez finanszírozási kérdés is: a komoly adókockázatú, „kreatív könyvelő”, sokszor papíron veszteséges cégek nehezen találnak külső forrásokat. Többek közt ez az oka annak, hogy – mint a gazdasági tárca (GKM) adataiból is kiderül – a hazai cégek csupán 20–25 százaléka jut hitelhez, szemben az uniós 50–80 százalékkal.
Intő jel, hogy miközben minden parlamenti párt adó- és járulékcsökkentést ígért programjában, az első, nem megerősített reformtervek (leginkább az SZDSZ programjára hasonlítva) máris a középső áfakulcs 15-ről 20 százalékra emeléséről és 20 százalékos evakulcsról szólnak. A K&H–GfK-felmérés szerint egyébként a hazai cégek többsége 2006-ban is a közterhek emelkedésére számít.
Pedig a vállalkozói érdekképviseleteknek – ahogy azt többek közt Némethy László, az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) elnöke is megfogalmazta nemrég egy tanulmányában – megvolna a receptjük arra is, hogy miképp ellensúlyozzák az adó- és járulékcsökkentés okozta kiesést: a feketegazdaság visszaszorításával. Mások az állami bürokrácia leépítését sürgetik. Erre vonatkozóan már el is hangzottak az első kormányzati ígéretek.
Ami a feketegazdaságot illeti, várhatóan ismét a kis- és a nagyvállalatok közötti érdekellentétet fogja szítani, hogy június 30-án lejár a munkavállalóikat színlelt módon alvállalkozóként foglalkoztatók adómoratóriuma. Ez ugyanis elsősorban a kkv-k esetében jellemző, közülük sokan megrendülnének, ha az adóhatóság nyártól erőteljesen fellépne e gyakorlat ellen.
Mire jó egy csúcsminisztérium?
A közterhek csökkenésére és – ami legalább ilyen érzékeny téma a vállalkozóknak – a bérek emelkedésére vonatkozó, de csak 2010-ig végrehajtandó MSZP-s ígéretek a választások hevéhez képest visszafogottak: egy normálisan fejlődő gazdaságban ezek a számok „maguktól adódnának”. Nagy kérdés viszont az első konkrét vállalás, az iparűzési adó eltörlése. Ennek pótlására aligha lehet majd újabb helyi adó kivetésére biztatni az önkormányzatokat (egy másik terv szerint esetleg az szja-ból kapnának többet a helyhatóságok).
Vélhetően csak kormányzati szintű átrendeződést jelentene az informatikát, bizonyos EU-fejlesztési programokat és az idegenforgalmat is magába foglaló gazdasági csúcsminisztérium létrejötte, legfeljebb a beolvadó szférák vállalatai tapasztalnának kisebb figyelmet tevékenységük iránt. A munkaügy beolvadása a „csúcstárcába” viszont egyértelműen a munkaadói szempontok előtérbe kerülésével járhatna a munkavállalók rovására.
Sokféleképpen segíthet nekünk Karsai Dániel utolsó ügye
A haldokló alkotmányjogásznak az eutanázia lehetőségéért vívott küzdelme számára egy feladatot adott, nyilvánossá tett történetének pedig így vagy úgy, de befejezést ad majd. Vele találkozó szerzőinkkel beszélgettünk.
