Üzleti tippek

Hogyan csökkentsük a telefondíjakat?

Érdemes összehasonlítani az egyes vezetékes és a mobil szolgáltatók díjait, s kedvezőbb feltételek esetén szolgáltatót váltani. A vállalkozástól nem túl sok energiát igénylő „fáradozásnak" köszönhetően akár 20–30 százalékkal is csökkenhetnek a cég telefonköltségei.

A hazai vezetékes szolgáltatóknak 2004. január elsejétől, a mobilszolgáltatóknak pedig május elsejétől kell biztosítaniuk, hogy ügyfelük szolgáltatóváltás esetén is megtarthassa eredeti telefonszámát. Ez azonban még nem jelenti, hogy vezetékes hívószáma egy életen keresztül elkísér mindenkit, a számhordozhatóságról szóló kormányrendelet ugyanis – az uniós jogszabályokhoz hasonlóan – nem terjed ki költözés, földrajzi helyváltoztatás esetére. Ennek ellenére természetesen a távközlési cégek kereskedelmi céllal, ügyfeleik megtartása végett biztosíthatják a cég székhelyváltása esetén is a hívószám megtartását: a Matáv például már jelezte, hogy hálózati fejlesztéseit követően adott primer körzeten belül a számhordozhatóságot költözés esetén is biztosítja majd ügyfeleinek.

A számhordozhatóság elvileg versenyélénkítő hatású, hiszen ennek köszönhetően az ügyfél bátrabban vág bele egy szolgáltatócserébe. Ebben az esetben ugyanis megszabadul olyan gondoktól, mint a névjegykártyák lecserélése, a vevők, az üzletfelek értesítése, és nem tűnik ablakon kidobott pénznek a régi szám hirdetésére fordított marketingköltés sem. Ha pedig élénkül a kereslet, az egymással versenyző cégek elméletileg egyre vonzóbb, olcsóbb ajánlattal rukkolnak elő.

Szolgáltatóváltásra már a számhordozhatóság évelejei bevezetése előtt is volt lehetőség, hiszen ezt lényegében a piac 2001. decemberi liberalizálása óta biztosították. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az előfizető az egyes hívásirányokra kiválaszthatta a számára legkedvezőbb konstrukciót kínáló cég szolgáltatását – magyarázta lapunknak Scheffer Rita, a Matáv portfólióvezetője. Bár a lehetőség több mint két éve biztosított, az érdeklődés visszafogott volt. Az alternatív szolgáltatók szerint elsősorban a számhordozhatóság hiánya miatt nem alakult ki érezhető verseny a piacon. A szolgáltatóváltás és a számátvitel közötti legfőbb különbség, hogy ez utóbbi esetben az ügyfél a teljes forgalmát (helyi, belföldi, mobil és nemzetközi hívások + a havi díj) átviszi az új szolgáltatóhoz, az előző esetben csak bizonyos hívásirányok átvitelére van lehetőség.

A Nemzeti Hírközlési Hatóság adatbázisa szerint a fővárosban kilenc szolgáltató – a Matáv, a GTS-Datanet, a Hungarocom Kft., a Monortel, a BT Limited, az Invitel, a Pantel, a Tvnetwork és az eTel – kért önálló számmezőt. Rajtuk kívül az országban még két vezetékes szolgáltató működik: az Emitel és a Hungarotel. Lényegében tehát ezen tizenegy cég közül választhatnak azok, akik faragni szeretnének távközlési költségeiken, vagy nincsenek megelégedve jelenlegi szolgáltatójukkal.

A költségeket nem az ügyfél viseli

Bár néhány szolgáltató igyekezett nagy nyilvánosságot keríteni az első fecskéknek, azaz az első számhordozási szerződést megkötő cégeknek, nem nagy a tolongás. Annak ellenére sem, hogy a váltás adminisztratív terhei főleg a szolgáltatókat terhelik. Egykapus a rendszer, azaz az előfizetőknek csupán annyi a dolguk, hogy a választott új szolgáltatónál egy megfelelő nyomtatvány kitöltésével jelzik, hogy szolgáltatót szeretnének váltani.

Az előfizető átadására a szolgáltatóknak általában 15 munkanapjuk van, de csak akkor, ha az átvevő szolgáltató hálózata ki van építve az előfizetőig. Előfordul, hogy ez hiányzik, akkor az új szolgáltató vagy belevág az előfizetőhöz vezető vonal kiépítésébe, vagy bérli az előző vagy más szolgáltatótól az előfizetői hurkot (úgynevezett loop unbundling). A szolgáltatóváltás feltétele továbbá, hogy az előfizetőnek ne legyen számlatartozása.

Nincs abban semmi meglepő, hogy a szolgáltatók ajánlataikkal nem az egyéni ügyfeleket célozzák meg, hanem elsősorban a havonta több százezreket eltelefonáló cégeket igyekeznek elcsábítani jelenlegi szolgáltatójuktól, azaz a primer körzetekben korábban monopol helyzetben lévő cégektől (Matávtól, Inviteltől, Hungaroteltől, Monoteltől, Emiteltől). Hogy egyelőre lanyha a kereslet, az részben a kínálati oldal visszafogottságával is indokolható. Hiába versenyez elméletileg tizenegy cég a kínálati oldalon, jó néhány egyelőre felkészületlen: a BT Limited-nek honlapja sincsen, építés alatt áll a Hungarocom Kft. oldala, a Tvnetwork oldalán szó sem esik hangszolgáltatásról, ugyancsak hallgat a számhordozhatóságról weboldalán a Monortel, a Hungarotel vagy az Emitel.

Jöhet jobb ajánlat?

Akciós ajánlatok:
– a Pantel 2004. március 1-jétől április 30-ig „Garantált 30%” elnevezéssel futó kampányában olyan üzleti és intézményi előfizetőknek ajánl jelentős költségmegtakarítást, amelyek havi telefonforgalma meghaladja a 300 000 forintot,
– a többi „hódító” hasonló forgalmi limitet nem szab, inkább azt próbálják, hangsúlyozni, hogy az előfizetők költségei az egyes hívásirányokba jelentősen csökkenthetőek,
– több szolgáltató vonzóan nagy megtakarítást, gyakran 30–40 százalékkal kisebb telefonszámlát ígér,
– egyes szolgáltatók a belépési vagy pontosabban átlépési küszöböt igyekeznek alacsonyra tenni: így eltekinthetnek a belépési díjtól vagy a számhordozási díjtól.

Az inkumbens vezetékes szolgáltatóknak azonban külföldön és itthon is igazán komoly fejtörést nem a számhordozhatóság miatti ügyfélvesztés okoz, hanem a mobilszolgáltatóknak az üzleti szektort megcélzó egyre agresszívebb árpolitikája.

A három hazai mobilszolgáltató figyelme az elmúlt félévben határozottan a mikro-, kis és középvállalkozói szektor felé fordult, és kampányaikban az előfizetőket arra bíztatják, hogy ideje vezetékes telefonjaikat múzeumi tárggyá minősíteni. Érthető, hogy az a cég, amelynek pénze áll az alközponti rendszerek kiépítésében, az amortizációs időszak befejezéséig nem vág bele az iroda vezetéktelenítésébe.

Kisebb cégeknek viszont érdemes tanulmányozniuk havi telefonköltségük struktúráját: a költségek mekkora részét teszik ki a mobil hívások vagy a nemzetközi hívások, mennyit telefonálnak magáncéllal a dolgozók, mit tartalmaz a vezetékes szolgáltató alapdíja, és mit a mobilszolgáltatóé?

Szempontok szolgáltatóválasztáshoz

1. Vezetékes helyett mobilt!

Ha a cég vezetékes telefonjairól a forgalom jelentős részét a mobilhívások teszik ki, ráadásul a hívások többségében a munkatársak egymást keresik, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy a cégnek megéri vezetékes vonalait mobilra lecserélni.

2. Alternatív szolgáltatók előnyben!

Ha a hívások jelentős része külföldi hívás, akkor erre a hívásirányra mindenképpen a vezetékes vagy a nemzetközi hálózattal is rendelkező alternatív szolgáltatók bizonyulhatnak előnyösebb választásnak.

3. „Sok a magánszöveg”

Ha a cégvezetést bosszantják a dolgozók magánbeszélgetései, ez ellen a mobilhálózat jelentheti a megoldást: itt ugyanis lehetőség van arra, hogy a cég előre meghatározza térben és időben, tetszés szerinti paraméterekkel, hogy melyik hívás minősül cégesnek, és melyik privátnak.

4. Mobil helyett vezetékest!

Fontos szempont továbbá az adatátvitel, internetkapcsolat: e téren a mobilhálózatok még gyerekcipőben járnak, élvezhető böngészésre vagy adatátvitelre a cégnek ISDN, ADSL –kapcsolatra és ahhoz – vezetékes vonalra van szüksége.

5. A jövő divatja

Egy újabb megfontolandó szempont, a jövőbeli trendek alakulása. A nyugat-európai tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberek mobilszámaikhoz jobban ragaszkodnak, mint vezetékes számaikhoz, így az ezen a piacon május elsejétől megvalósuló számhordozhatóság feltehetően tovább élénkíti a már jelenleg is szoros versenyt, amiből az előfizető csak profitálhat.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik