Az elsőként Magyarországra érkezett multi ügynökség itteni leányvállalata, a tíz éve piacvezető McCann-Erickson Budapest Nemzetközi Reklám Kft. ügyvezető igazgatója a kezdetektől Serényi János, aki nem a szakmából került a társaság élére. Ez azért is nagy szó, mert reklámosaink közül többen már az elmúlt rendszerben is igen jó teljesítményt nyújtottak.
A kommunikációról azért “volt valami fogalma” Serényinek, hiszen “előző életében” a Finanz und Wirtschaft nevű svájci gazdasági lap tudósítójaként, illetve Magyarország külföldi kiállításokon történő megjelenésének sajtófőnökeként is tevékenykedett. Kommunikációs igazgatója volt több, a harci művészeteket felvonultató hazai és külföldi világversenynek, valamint főszerkesztőként jegyezte a Karate Világszövetség 62 országba eljutó kiadványát, a WUKO Magazint.
Aztán 1988-ban jelentkezett a McCann-Erickson többfordulós pályázatára. “Érdekelt az állás, mivel mindig szerettem volna egy kicsit mélyebben belelátni az amerikai menedzselési módszerekbe. A McCannek fontos volt, hogy három idegen nyelven beszéltem, gazdasági ismeretekkel is rendelkeztem – a doktori disszertációmat a Világbankról írtam -, de számítottak a pr, az újságírói és a karatén keresztül szerzett nemzetközi tapasztalataimra is. Az utolsó beszélgetésre már csak kettőnket hívtak be. Amikor nyomatékosítottam, hogy még sohasem dolgoztam a reklámszakmában, közölték: az nem is lenne jó, mert ők az amerikai ügynökségmenedzselési gondolkodást kívánják adaptálni” – meséli Serényi János.
Megnyerte az állást, s mehetett is a bécsi ügynökségre, ahol elmagyarázták neki, miként is működik egy reklámcég. Nyilván odafigyelt, mert az 1998-ban rendezett McCann konferencián az előző öt esztendő eredményei alapján 121 ország 164 ügynöksége közül a norvég és a magyar leányvállalatot minősítették a legjobbnak. Ugyanebben az évben kapta meg Közép- és Kelet Európából elsőként az Európai Reklámügynökségek Szövetségtől a “A reklám szolgálatáért” járó Gold Medal kitüntetést. S ma is büszkeséggel említi, hogy 1999-ben meghívták a bécsi iroda egyik tréningjére, hogy tartson kétórás előadást egykori tanítómestereinek arról, miként kell jól működtetni egy McCann ügynökséget.
Pedig hátrányosabb helyzetből indult, mint az osztrák kollégák. Amikor például a multi elnöke 1988-ban hazánkban járt, s elkérte Serényi otthoni számát, nem hitte el, hogy még nem sikerült telefont szereznie. Úgy gondolta, az itteni cégvezető azért mondja ezt, mert nem szeretné, ha odahaza zavarnák munkaügyben. Hárman kezdtek a leányvállalatnál, s amikor az egyik üzletben találtak végre olyan széket, ami megnyerte a tetszésüket, azon morfondíroztak, hány darabra lesz majd szükségük. “Legyünk optimisták és vegyünk tízet” – szánta el magát végül az ügyvezető igazgató. Ez inkább pesszimista elképzelésnek bizonyult, hiszen a budapesti McCann ma már 160 munkatársat alkalmaz.
