Pénzügy

Extra szívás, ha adósként nem tudunk fizetni

Mi az alapja annak, hogy ha hitelt veszünk fel, vagy valamilyen tartozásunk van, először a költségeket, kamatot kell kifizetnünk, és csak utána kezdhet el érdemben fogyni maga a tőketartozás? A magyarázat egyszerű: a hitelfelvételkor minden bank, hitelező szabadon állapíthatja meg, hogy a szerződéses törlesztés mit tartalmaz – írta megkeresésünkre Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, egyetemi tanár. Így lehetséges, hogy egy darabig csak a kamatot kell fizetnünk, vagy még azt sem teljes egészében, miközben a tartozás egyre nő.

Változó kamatozású hiteleknél ez természetes, feltéve, hogy a hitelfelvevő nem akar változó összeget fizetni. Ilyenkor ugyanis az emelkedő kamat kiszoríthatja a törlesztést, a csökkenő pedig több helyet ad annak. Szóval mielőtt hitelt veszünk fel, mindenképpen érdemes áttanulmányozni az ajánlatnak azt a részét, amely a törlesztés elszámolását rögzíti.

Mostanában több olyan adósságcsapdában vergődő olvasó esete tárult fel előttünk, akiknek pénzügyi korlátaik miatt gondjuk akadt tartozásaik kifizetésével, és a lassan olvadó tőketartozás, illetve az akadozó visszafizetés miatt jelentős egyéb költséget halmoztak fel (kamat, késedelmi díj, végrehajtói költség, stb.), amik elsőbbséget élveztek a törlesztéskor. Így hiába fizettek vissza lehetőségeik szerint, a tőketartozásuk alig és csak nagyon lassan apadt. Volt akinek időközben emiatt megduplázódott a tartozása:

Megduplázódott a nyugdíjas adóssága, hiába fizetett
Már másfélszer annyit befizetett, mint amennyivel eredetileg tartozott, de az adósság fele még mindig megvan.

A Magyar Nemzeti Bank válasza szerint a magyarázat a polgári törvénykönyvben (Ptk.) található. 1960 óta a törvény úgy rendelkezett, hogy ha az adós kamattal és költséggel is tartozik, és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban a költségre, azután a kamatra és végül a főtartozásra kell elszámolni.

A régi Ptk. nem véletlenül rendelkezett így a Wolters Kluwer kommentárja szerint. Ha ugyanis a törlesztést rögtön a tőketartozás csökkentésére használnák fel, és a kamat, költség kifizetésére csak akkor kerülne sor, ha a tőketartozás már megszűnt, az a hitelezőt nehéz helyzetbe hozná.

  • Az adós számára kedvező lenne, mert csökkenne, vagy megszűnne a tőketartozása, ami után kamatot kell fizetnie.
  • A hitelező számára viszont hátrányos lenne, hogy semmi sem ösztönözné az adóst arra, hogy tartozását mielőbb megszüntesse.

A törvényalkotó ezzel szemben a hitelezők érdekeit helyezte előtérbe, ezért döntött úgy, hogy a törlesztések először a meglevő költség- és kamatterheket csökkentik, megszüntetik, és csak a fennmaradó összeggel mérséklik a tőketartozást. Viszont a törvény azt sem zárta ki, hogy a hitelező és az adós ettől eltérően állapodjon meg.

A Ptk. 2013-ban változott, de számos korábban kötött, ám jelenleg is élő hitelszerződés, amelyre még ez a szabály érvényes. A hatályos kódex szövege ugyan kissé eltér a korábbitól, de lényegileg nem változott, azaz

amennyiben a törlesztésre befizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt – ha a hitelező eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel – elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni.

Azaz továbbra is a hitelező határozhatja meg, hogyan számolják el a pénztartozás teljesítésére befizetett összeget, ha az az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő. A magyarázat a Wolters Kluwer szerint ugyanaz: ha a kötelezett nem fizeti meg teljes tartozását, a jogosult érdekét kell védeni. A jogosult érdeke pedig azt kívánja, hogy a tőketartozás (és egyben a kamatfizetés alapja) ne csökkenjen addig, amíg a költségeket, díjakat nem rendezték. Márpedig ha nem tudunk fizetni, vagy csak késve törlesztünk, a költségek nőnek, így mind több lesz, amit még a tőketartozás előtt ki kell pengetnünk.

A pénzügyi intézmények továbbra is dönthetnének úgy, hogy eltérnek a jogszabályi előírástól. De semmi nem indokolja, hogy saját érdekükkel ellentétes szerződést kössenek.

Ahány ház, annyi szokás

Mint megtudtuk, a nemzetközi gyakorlat mindenfajta hitelmegállapodást és törlesztési mechanizmust ismer, és Bokros Lajos szerint egyik sem jobb a másiknál. Minden attól függ, hogyan állapodik meg a bank és az ügyfél. Hazánkban a devizaalapú hitelezés megszüntetése óta gyakoribb a változó kamatozás, amit legtöbbször a jegybanki kamatlábhoz, vagy a BUBOR-hoz kötnek. De rövidebb lejáratú hiteleknél a bankok nem zárkóznak el a rögzített kamatozástól sem.

A lényeg nem az, hogy milyen a kölcsön visszafizetésének elszámolási módja, hanem az, hogy a hitelügyletben használatos konkrét elszámolási mechanizmus mindkét fél számára előre ismert és áttekinthető legyen. Ezt normális országokban a bankfelügyeleti szabályozás biztosítja és kikényszeríti. Amióta nálunk a bankfelügyelet beolvadt a jegybankba, ebben többé nem lehetünk biztosak. Romlanak az intézmények és a pénzügyi kultúra – jegyezte meg Bokros.

Kiemelt kép: Seb Olive / Cultura Creative / AFP 

Ajánlott videó

Olvasói sztorik