Mivel a bizalom a coach munkaeszköze, semmilyen formában nem élhet vissza a coaching során elhangzott üzleti vagy magánéleti információval, harmadik fél tudomására nem hozhatja azt. Bár a coachszerződések kivétel nélkül kitérnek a titoktartás fontosságára, gyakran egy félmondattal elintézik a kérdés szabályozását. Mindkét félnek érdemes azonban átgondolnia, hogy konkrétan mire is vonatkozzon ez a titoktartás, és hogyan szabályozzák az ilyenkor felmerülő kérdéseket: hogyan számoljanak el a coachok a megrendelő vállalatok felé az ügyfelüknek nyújtott szolgáltatásokról, hogyan oldják meg a szakmai ismeretátadást, hogyan ajánlják szolgáltatásaikat új ügyfeleiknek, hogyan kérjenek tanácsot szupervizoruktól egy nehezebben kezelhető esetben?
A megbízó felé
A coaching alatti beszélgetésekről feljegyzés általában nem készül, de – kizárólag – az ügyfél kérésére összefoglaló adható ezekről. Ez a titoktartási kötelezettség a coach részéről csak szélsőséges esetben oldható fel, például ha büntetőjogi esemény jut a coach tudomására. Az ügyfél viszont kérheti a titoktartás feloldását: indokolt lehet a coach véleményét kikérni például a vállalati képzési igények meghatározásakor. Az információk kiadásához szükséges azonban az ügyfél előzetes hozzájárulása.
Üzleti coaching esetén felmerül továbbá a megbízó felé történő titoktartási kötelezettség, ami a coachingfolyamat legérzékenyebb területe. Ilyenkor ugyanis a munkahelyi vezető vagy a HR-vezető bízza meg a coachot, hogy segítse az érintett vezetőt. Érthető tehát, hogy szeretne tudni a folyamat előrehaladásáról. Ennek feloldására általában a coachingfolyamat végén a coach készít egy összefoglaló jelentést, melyben egyrészt rögzíti a tényszerű adatokat – mint például az ügyfél neve, beosztása, a coaching kezdő és végző időpontja, alkalmazott technikák –, amelyek nyilvánosságra kerülése általában nem okozhat problémát az ügyfél számára. Az összegzés második felébe viszont olyan információk kerülnek, mint például az ügyfél fejlesztendő területei, az itt elért eredményei, a coach által javasolt továbblépési lehetőségek. Az összegzést a kliens cenzúrázhatja, jóváhagyása mindenképpen szükséges a továbbítás előtt. Bár az összefoglaló a munkahelyi vezető tudomására jut, a jelentésben megfogalmazott célok a gyakorlat szerint teljesítményértékelés alapját nem képezhetik.
Ebben a dokumentumban is helye van az ügyfél véleményének, ugyanis tájékoztathatja vezetőjét – a coach tudtával – arról, mennyire volt elégedett, ami hasznos a coachnak is és a megbízónak is, amennyiben a vállalatnál más vezetőknél is igénybe kívánják venni ezt a képzési formát.
Szakmai ismeretátadás
A coach tapasztalataiból és az érdekes esetekből a coachképzéseken, konferenciákon tarthat összefoglalót, de titoktartási kötelezettsége miatt az ügyfél hozzájárulása nélkül legfeljebb az iparágat szabad megneveznie, azt is csak akkor, ha az adott vállalatnak több konkurenciája van, hogy a beazonosíthatóságot el lehessen kerülni. Amennyiben ennél konkrétabb információkra van szükség, mindenképpen az ügyfél, illetve az adott vállalat döntőképes képviselőjének előzetes hozzájárulása szükséges a prezentáció megtartásához. Az engedélyt célszerű írásban kérni.
A coachképzés során ugyanis a leghasznosabb, ha konkrét példákon keresztül világítanak rá a folyamatra. Nem megfelelő részletezettség esetén azonban előfordulhat, hogy a „diák” nem érti meg teljesen a szituációt, ami félrevezetheti. Ugyanez vonatkozik a konferenciákon az esettanulmányok ismertetésére, illetve a publikációkra. Ez utóbbi esetben még egy megoldási lehetőség lehet, ha több hasonló szituációt vonnak össze, és azokból vonnak le általános tapasztalatokat.
Külső személyeknek – Referencialista
Bár a coachok ügyfélkörének bővülése általában ajánlás alapján történik, vagyis ha az ügyfél nagyon elégedett volt a coach munkájával, akkor azt a barátainak továbbajánlja, azért a coach egyik alapvető értékesítési eszköze a referencialista, ami újra feszegeti a titoktartás határait.
A coach kiválasztásakor ugyanis a leendő ügyfélnek fontos lehet, hogy a coach milyen vállalatoknál, milyen típusú problémákban, milyen szintű vezetőknek segített eddig. A coacholt ügyfelek általában megértik ezt az igényt, de a coachnak mindenképpen ki kell kérnie az ügyfelei hozzájárulását ahhoz, hogy nevét és elérhetőségének részleteit referencialistájára felvegye, akit aztán később a leendő megbízók felhívhatnak.
A másik szintén gyakori megoldás, amikor az ügyfél ajánlólevelet ír, így maga dönti el, hogy milyen szintű információt ad ki magáról, cégéről, problémájáról, és egyben bemutathatja az adott coach előnyeit. A harmadik lehetőség, hogy a coach ír egy pár soros általános leírást, amelyet referenciaként használ a vállalatról és az ottani problémákról illetve megoldásokról. Ezt az ügyfélnek szintén előzetesen kell ellenőriznie.
Minden coachnak van coacha
A titoktartás problémáját vetik fel azok a helyzetek is, amikor a coach külső támogatásra szorul. Tevékenységéből fakadóan a legtöbb coachnak ugyanis szüksége van egy „külső szemre”, aki segít neki azokban az esetekben, amikor megakad, vagy a kiégés elkerülése miatt kiönti neki a lelkét. Segítőjük egy szupervizor, aki lehet egy nem konkurens – például más szakterületre specializálódott – coach, egy nem praktizáló, például coachképzéssel foglalkozó szakember, vagy bármilyen segítő foglalkozású szakember, aki stresszkezelésben, szupervízióban járatos és erre szakképzettsége van.
A coach és a szupervizor a konkrét eseteket általában cég, illetve személy megnevezése nélkül beszélik meg, bár a szupervizort ugyanúgy kötik a már taglalt szigorú titoktartási feltételek. Üzleti coaching esetén a feléjük történő titoktartás nem szokott nagy problémát jelenteni, mert ők a legtöbb esetben nem az üzleti részben segítik coachot.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
