- Minden második aktív korú magyarra jellemző az impulzusvásárlás,
- harmaduk költ rendszeresen valamilyen káros szenvedélyre, és
- minden ötödik beismeri, hogy pazarol az élelmiszerrel.
De van jó hír is: a 40–49 évesek a „legelőrelátóbbak” a pénzügyekben: ők rendelkeznek a legnagyobb arányban nyugdíjmegtakarítással, hosszú távú befektetési célokat tűznek ki, megtervezik pénzügyeiket és ezt a szemléletet egyre többen adják át a gyermekeiknek – derül ki az Aranykor Önkéntes Nyugdíjpénztár friss kutatásából.
Az aktív korúak közül a 40-49 év közöttiek körében a legmagasabb azok aránya (81%), akik több-kevesebb rendszerességgel megtervezik a kiadásaikat – közülük minden negyedik ezt havonta, vagy akár gyakrabban is megteszi. Fontos, hogy a generáció tagjainak egy része a felelős pénzügyi gondolkodást igyekszik átadni a gyermekeinek is. Arra a kérdésre, hogy volt-e otthon a családban pénzügyi tervezés, és bevonták-e őt abba, a 16-19 évesek 29 százaléka válaszolt igennel – messze a legmagasabb az összes mért korosztályon belül.
Az időzítés a kulcs
A 40-49 évesek rendelkeznek a legnagyobb arányban nyugdíjmegtakarítással (36%), megelőzve ezzel mind a náluk fiatalabbakat, mind az idősebbeket (a 30–39 év közöttiek 22 százaléka, az 50–59 évesek 28 százaléka rendelkezik saját bevallása szerint nyugdíjmegtakarítással). A nyugdíjmegtakarítás megkezdésének legideálisabb időpontját minél korábbra, akár a harmincas életévekre célszerű időzíteni, így itt is elmondható, hogy a szendvicsgeneráció ismerte fel ezt leginkább.
A tücsök és a hangya esete
A kutatás arra is rákérdezett, hogy milyen gyakran, és milyen típusú felesleges kiadások vannak a magyar aktív lakosság körében. Itt egyértelműen megfigyelhető, hogy ahogy idősödik az ember, egyre csökken a felesleges kiadások gyakorisága: míg a 16–19 évesek kétharmada vallotta be, hogy van felesleges kiadása, addig ez az arány az 50–59 éves korosztályban már „csak” 45%. Kiderült, hogy a hirtelen „felindulásból elkövetett” vásárlás (56%) mellett az élvezeti cikkekre (33%) és a feleslegesen vett élelmiszerre (21%) költött kiadást szoktuk leggyakrabban utólag megbánni.
