Most mindenkit az izgat leginkább, hogy mekkora béremelésben sikerül megállapodniuk a munkavállalók képviselőivel a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán? Mi a munkaadói oldal pozíciója?
Itt még nem tartunk, nem kezdődtek el az érdemi tárgyalások. Nem vagyunk késésben, annyi a bizonytalanság a világban, hogy minél később állapodunk meg, annál megalapozottabb döntést tudunk hozni, mert pontosabb képünk lesz a következő évi gazdasági folyamatokról.
Karácsony előtt azért megszülethet a megállapodás?
Az a célunk, hogy mindenképpen megállapodjunk még ebben az évben, bár volt példa arra is, hogy ez csak januárban sikerült.
Azért próbáljunk kiindulni a makro feltételekből, ezek alapján megközelítőleg mit ajánlhatnak a cégek a dolgozóiknak?
Ezen a ponton máris elakad a gondolkodás, ugyanis még nem kaptuk meg a kormánytól a tárgyalásokhoz szükséges idei és jövő évi számokat. A korábbi években ezek ilyenkor már rendelkezésre álltak, de most rendkívüli időket élünk. Azért kell megvárnunk a kormány előrejelzéseit, hogy a három tárgyaló fél – ideértve a kormányt is – ugyanazon adatok alapján alakítsa ki az álláspontját és folytassa a tárgyalásokat. Arról nem beszélve, hogy a kormány rendelkezik kellő mélységű adatbázisokkal.
Akkor én megpróbálok segíteni önnek. Nemrég volt egy háttérbeszélgetés a Pénzügyminisztériumban, ahol kiderült, hogy a kormány jövőre 1 százalékos GDP-vel és valamivel 10 százalék fölötti inflációval számol. Vannak tehát már előrejelzések. Ebből a két alapparaméterből kiindulva milyen béremelés körvonalazódik?
Csalódást kell okoznom, ezek után sem fogok konkrét számot mondani. Az inflációnál sokkal több mutatót kellene ismernünk, és tudnunk kellene például azt is, hogy ágazati bontásban hogyan néz ki a bérszerkezet, mennyien vannak például minimálbéren. A minimálbér-emelés egész évre szóló elköteleződés, ami beépül a bérezésbe, de amikor olyan kiszámíthatatlan a helyzet, mint manapság, nehéz egyéves megállapodást kötni, ennél hosszabbat pedig lehetetlen.
Utolsó kísérletem, hogy kicsikarjak egy számot önből: lát esélyt kétszámjegyű emelésre?
Ha a gazdasági mutatók indokolják, akkor igen.
Volt olyan év – például a Covid alatt –, amikor februártól emelkedett a minimálbér. Ez most is előfordulhat?
Nehéz megmondani, hogy mikor jutunk megállapodásra, mi arra törekszünk, hogy idén év végéig létrejöjjön a megállapodás, és január elsejétől életbe lépjen.
A 2016-ban indult hatéves bérmegállapodási program most fut ki. Jól vettem ki a szavaiból, hogy nem akarnak újabb hosszú távú egyezséget kötni?
Ez teljesen nyilvánvaló, ahhoz stabil, kiszámítható jövőkép kellene, de nagy biztonsággal most még hónapokra sem látunk előre. Egy időben a kormány is próbálkozott több éves költségvetés elkészítésével, de ezt feladták, a most nyáron elfogadott törvényt is módosítani kell decemberben. Sokkal inkább annak lenne realitása, hogy ne egész évre állapodjunk meg 2023-ra, hanem éven belül több alkalommal vizsgáljuk felül a béremelések mértékét, és szakaszosan emeljünk.
Mit tud tenni a kormány, hogy megolajozza a tárgyalásokat? Ha további köztehercsökkenést ígér, akkor nyitottabbak lesznek a munkaadók a nagyobb emelésre?
Ez a mérték függvénye, de természetesen, ha a kormány tovább tudja csökkenteni a munkáltatói közterheket, akkor lehet szó nagyobb bérfejlesztésről.
Ilyen javaslat azonban nincs az őszi adócsomagban.
Nincs, de ezt később szokták beterjeszteni a parlament elé.
Mozgástér sem nagyon látszik a költségvetésben.
Valóban, így vélhetően nem ez lesz a kiindulópont a tárgyalások során.
A kormány nem számol recesszióval jövőre. Ez mennyire megalapozott előrejelzés a reálgazdaság felől nézve?
A világgazdaságban akkora a bizonytalanság, hogy nagyon nehéz tervezni. Ha tovább romlanak a kilátások, akkor a magyar gazdaság teljesítménye sokkal rosszabb is lehet, de nem zárom ki, hogy elindul egyfajta konszolidáció, akkor pedig akár kicsit jobb is lehet. Egy vállalatnak mindenesetre biztonságosan, különböző szcenáriókat figyelembe véve kell megterveznie a következő üzleti évét, s csak akkora béremelést szabad adnia, ami nem korlátozza be a mozgásterét, hogy tudjon reagálni az évközi változásokra. Mindenki aláírná az 1 százalékos növekedést 2023-ban, de ennél rosszabbra is fel kell készülni.
Van még annyi puffer a cégek működési költségeiben, hogy alkalmazkodni tudjanak a tevékenységük akadályoztatása nélkül? Vagy kifogytak az elmúlt évek során?
Változó, hogy a Covid meg a válság mennyire viselte meg a cégeket. Nagyon nagy ebben a szórás, de az tény, hogy a cégek nagy része nehéz helyzetben van. Szó nincs arról, hogy a korábbi években felhalmozott tartalékokat tudnák felhasználni, ellenkezőleg, az alapvető működésüket illetően kell majd drasztikus döntéseket hozniuk, hogy igazodjanak az aktuális helyzethez.
A két legfájóbb döntés az elbocsátás, illetve a tevékenység befejezése, jobb esetben felfüggesztése. Ezek reális kockázatok?
Ha romlik a helyzet, akkor igen, ezekkel kell szembenézniük a vállalkozásoknak.
A mostaninál is rosszabb helyzet kell ehhez? Vagy más ez is elég rossz?
Most is nagy a baj, de ha ez nem romlik tovább, akkor szerintem tömegesen nem kell újabb drasztikus intézkedéseket hozni. Ez nyilván iparágtól is függ: különbözőképpen hatnak az energiaárak, a termelési láncok akadozása. A legnagyobb bajban értelemszerűen az energiaigényes ágazatok vannak.
Elégségesnek tartják az ezt a kört célzó kormányprogramot, amely az enegiaköltségekhez járul hozzá a termelő cégeknél?
Nyilván nem várható el, hogy annyi támogatást adjanak, amellyel teljesen ki lehet simítani az energiaköltségek emelkedését. A segítség jellemzően korlátozott tud lenni. Vannak ugyanakkor olyan ágazatok, amelyek kívül maradnak ebből a támogatásból, azokra – így a gazdaság jelentős részét kitevő szolgáltatószektorban működő cégekre – biztos, hogy nagyon nehéz idők várnak.
A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi jelentése szerint 3,6 százalékos volt a munkanélküliség, a kormány hivatalosan nem is vár érdemi elmozdulást erről a szintről. Ugyanakkor Orbán Viktor miniszterelnök nemrég egy berlini előadásában 12 százalékot vizionált az előttünk álló időszakra. Ez mennyire van benne a gazdasági folyamatokban?
Alapesetben nincs benne, de ha eszkalálódik a háború, és ne adj Isten az Európai Unió is belekeveredik, akkor tényleg rosszra fordulnának a dolgok.
Akkor mindenki megnyugodhat, nem árasztják el a munkaerőpiacot az elbocsátott dolgozók?
A jelenlegi helyzetben nem látok esélyt nagy kilengésre. A gazdaság alapvetően munkaerőhiányos, bizonyos ágazatokban lesznek leépítések, a kérdés az, hogy ezt mennyire tudják felszívni azok a cégek, ahol viszont több munkaerő kellene. Ez nehezen megbecsülhető, de lassú növekedésre a munkanélküliségi rátában azért érdemes felkészülni,
Beszélgetésünk napján jött ki a GKI a legfrissebb, októberi bizalmi index jelentésével, amely szerint már csak az iparban látnak lehetőséget a foglalkoztatás növelésére, a többi ágazat inkább elbocsátásokra készül. Ez jóval aggasztóbb kép, mint amit ön sugall.
Ezzel együtt én nem várok drasztikus elmozdulást, ha pedig rendeződnek a konfliktusok a világban, az felgyorsítaná a visszaépülést a gazdaságban.
Osztja a magyar miniszterelnök véleményét, hogy az infláció rögtön megfeleződik, amint megállapodnak a tűzszünetről a harcoló felek?
Ilyen modellszámításom nekem nincs, ezt nem tudnám visszaigazolni. Egy biztos, az árak nagyon érzékenyen reagálnak a világtörténelmi eseményekre fölfelé és lefelé is.
Egyelőre inkább befelé mászunk az inflációs csapdába. Sok cégnél ezekben a hetekben, hónapokban járnak le az energiaszállítási szerződések, az újakat pedig – bár az elmúlt hetekben sokat estek az árak – még mindig drágán lehet csak megkötni. Ez mennyire befolyásolja a bértárgyalások alakulását?
Ez egy sokkhatás lesz még, de nem csak a cégeknél, hanem a költségvetési szférában is, aminek szintén van foglalkoztatási relevanciája. Az látszólag nem befolyásolja a versenyszférát, ha bezárnak egy uszodát, de a döntéssel a létesítmény kiszolgálásában közreműködő vállalkozások is elvesztik megbízásukat.
Nem kellene tehát megvárni a bérmegállapodással az átszerződéseket a rezsinél? Különben a bérmegállapodás után derülhet ki sok cégnél, hogy az elszálló rezsiköltségeik miatt korlátosan marad pénzük a bérekre.
A rezsi nagyon erősen megviseli a cégek költségviselő képességét, emiatt sokkal visszafogottabb béremelést tudnak csak kigazdálkodni, ezt valóban érdemes figyelembe venni a tárgyalásoknál, ugyanakkor a minimálbért keresők rászorulnak a januári emelésre.
Mennyire rontják az üzleti környezetet a jegybank döntései nyomás elszálló hitelköltségek? Vészmegoldásként, szinte az utolsó pillanatban vezetik be a kamatplafont a változó kamatozású vállalkozói hiteleknél.
Ez is jelentősen befolyásolja a vállalatok költségeit, bizonyos cégek nem tudnak hozzájutni hitelekhez, vagy a tulajdonos dönt úgy, hogy inkább nem fejleszt, mert nem tudja kitermelni a törlesztést.
Mindezek fényében megúszható jövőre 10 százalékkal az infláció, ahogy a kormány jósolja?
Lehetséges, de ahhoz fordulatnak kellene beállnia a gazdaságban, aminek pedig, mint említettem, világpolitikai és gazdasági feltételei vannak.
Ha egymás mellé teszem a működési költségeket befolyásoló hatásokat, tehát az elszálló rezsiköltségeket, a növekvő forrásköltségeket, a minden szinten jelen lévő inflációt, a fogyasztói kereslet visszaesését, akkor én munkaadóként kizártnak tartanám a reálbéremelést jövőre.
Ezt nagyon jól látja. Olyan megállapodást nem fogunk kötni, ami reálérték-emelést is tartalmaz. Egyébként azokban az uniós országokban, ahol már megszületett a jövő évi minimálbér, az inflációtól lényegesen elmaradó értékben állapodtak meg. Kétszámjegyű infláció mellett az év eleji minimálbér-emeléssel a cégek tulajdonképpen megelőlegezik az egész évi béremelést, miközben az azt megalapozó bevételük hónapról hónapra, a havi inflációnak megfelelően emelkedik. Ezért mondom, hogy éven belüli, ütemezett emelésről kellene megállapodnunk, első lépésben például az első három hónapra.
Ebben biztos, hogy nem fognak tudni megállapodni a munkavállalókkal.
Ezt a javaslatunkat a szakszervezetek már ismerik.
És mit mondtak rá?
Azt, amit ön, szó sem lehet róla.
