Olvasónknak nem jutott könnyű élet, 18 éves korára kiderült, hogy súlyos beteg. A betegség azonban nem törte meg, családot alapított, két gyermeket neveltek fel. Az asszony ötlete volt annak idején, hogy a családi házukban nyissanak óvodát, mert így otthon dolgozhat, és a férjét is tudja ápolni, amikor kell. Mindketten úgy érzik, jól döntöttek, amikor több mint 30 éve belevágtak, nagyon szeretik csinálni. A rosszabb napokon a férfit támogatta a felesége, amikor pedig a férfi jobban volt, ő vigyázott a saját gyerekeikre, és besegített az óvoda ügyeinek intézésébe is.
Az ovi telt házas, már 2022-re is beteltek a helyek. A hat alkalmazotton kívül a házaspár egyik gyereke is ott dolgozik, óvóbácsiként. Később, ha már szülei nyugdíjba vonulnak, szívesen vinné tovább az ovi üzemeltetését. Már ha lesz mit.
Meggyűrte őket a válság
2008-ban az ovi felújításra szorult, ezért hitelt vettek fel, svájci frankban. Utólag derült ki, hogy nagyon rosszkor – a devizahitel-válság miatt elszállt a hitelük törlesztőrészlete, átmenetileg megcsappant az ovisok száma, így a bevételük is. Próbálták megtartani az óvodát, az alkalmazottakat, fizetni a számlákat, a hitel törlesztőrészleteit, de ez így együtt nem ment. Tartozásaik gyűltek fel, több végrehajtás indult ellenük. A végrehajtásokat a Schadl és Társa Végrehajtó Iroda kezelte. Ügyük szakértő kezekbe került, az iroda vezetője Dr. Schadl György, a Magyar Bírói Végrehajtói Kar (MBVK) elnöke.
Amikor a válság elmúlt, újra megtelt az ovi, ismét elkezdtek törleszteni. Kifizették a telefonszámla-tartozást, a NAV-ost vonták a férfi rokkantnyugdíjából, a követelésbehajtó cégtől, az Intrumtól részlefizetést kértek. A legnagyobb tétel az időközben forintosított svájcifrank-hitel volt, annak törlesztéséről is megegyeztek a MagNet Bankkal.
Csakhogy közben a NAV által kezdeményezett végrehajtás miatt elárverezték az ovinak is otthont adó házat 2018 novemberében.
A házaspár azért fordult lapunkhoz, mert nem értették, hogyan történhetett ez, amikor a hitelezőkkel megegyeztek, törlesztettek, és a NAV-val szemben nem is volt már tartozásuk, mire az árverést 2018. szeptember 21-én kiírták.
Tartozás, ami nincs
Három olyan dokumentum is volt a házaspár birtokában, amely alapján biztosak voltak abban, hogy nem árverezik el a házukat.
- A 2018. augusztus 6-i adóigazolásban az állt, nincs végrehajtásra átadott NAV-os köztartozásuk.
- 2018 októberében a földhivatal törölte a NAV-végrehajtást házuk tulajdoni lapjáról.
- A NAV 2018. november 12-én azt írta olvasónknak, hogy intézkedett a bejegyzett végrehajtási jog törléséről, a végrehajtó irodát értesítette a végrehajtási eljárás befejezéséről, a hátralékok rendezéséről.
A végrehajtó iroda is megkapta a NAV értesítését, egy nappal az árverési licit lezárása előtt. Mint megtudtuk, az árverést azért nem állították le, mert becsatlakozóként a többi végrehajtást kérő is szerepelt az ingatlan-árverési hirdetményen.
Az adós feladata lett volna
Feszegettük, ha már az árverés előtti napon kiderült, hogy a NAV-tartozás megtérült, miért nem kérdezték meg a többi hitelezőt, ők mit akarnak. A végrehajtói irodában azt a választ kaptuk, hogy erre nincs kapacitásuk, hivatalos levélben kellett volna megkeresni a végrehajtást kérőket, de a postafordulta nem fért volna bele az egy napba.
A végrehajtó elmondta, hasonló esetben három plusz egy dolog kell ahhoz, hogy szüneteltessék a végrehajtást:
- az adós kössön részletfizetési megállapodást a „fő” végrehajtást kérővel (NAV),
- valamint a hirdetményen szereplő összes többi hitelezővel is,
- és a megállapodásokat mutassa be a végrehajtónál.
Olvasónk azt hitte, elég, ha megegyezik a hitelezőkkel, és fizet. A negyedik feltétel, hogy:
- az adós rendezze a végrehajtó irodának a végrehajtás költségeit.
Nem kell értesíteni az adóst, mennyivel tartozik
A NAV-levél alapján a házaspár úgy vélte, ebben az ügyben már nincs tartozásuk, hiszen az adóhivatalnak megfizették a sarukat, és erről a végrehajtót is értesítették. Az adóhatóság viszont megkeresésünkre azt írta, a végrehajtás lezárásáról szóló levelük csak azt jelenti, a NAV-nak nem tartozik az adós, a végrehajtónak ettől még tartozhat. Ezt azonban nem írták bele az értesítésbe, és jogszabály sem teszi kötelezővé, hogy az ilyen ügyekben nagy valószínűséggel nem jártas adóst erről tájékoztassák.
A végrehajtó iroda sem tudatta olvasónkkal, mennyi a végrehajtási költség. Érdeklődésünkre a végrehajtási törvényre hivatkoztak, mondván, csak az eljárás kezdetén kell egy felszólító levelet kézbesíteniük az adósnak a fennálló tartozásról, további tartozáskimutatást nem kell küldeniük. Hangsúlyozták, az adós érdeke, hogy a végrehajtási eljárás során személyesen vagy levélben tartsa a kapcsolatot a végrehajtóval, érdeklődjön. Árverezés alatt pedig az időkorlát miatt célszerű személyesen ügyfélfogadási időben tudakozódni a fennálló tartozás rendezésének, az árverés törlésének lehetőségeiről.
Mivel a tartozás folyamatosan növekszik, ezért sem várja el a jogalkotó, hogy minden tartozásnövekedésről értesítsék az adóst. Ha nem így lenne, egy napi kamatozású tartozásnál évi 365 tértivevényes levelet kellene kiküldeniük, amelynek költségét szintén az adósnak kellene állnia az eljárás végén – hozta fel példaként.
Papíron 109 millió forint lett a tartozásuk
Ami az adósság keletkezését illeti, olvasónk és felesége a Korona Kredittel szerződött svájci frank hitelre, ami aznapi középárfolyamon 17,3 millió forintnak felelt meg. A hitelt a Raiffeisen Bank folyósította. 2016-ban megszűnt a Korona Kredit, a hitelt a MagNet Bank vette át. Amikor a végrehajtó a bíróságot tájékoztatta a tartozás összegéről, akkor hiába volt szó egyetlen hitelről, így összegzett: 115 ezer frank a férj nevére, ugyanennyi a feleség nevére, ugyanennyi a Raiffeisen nevére, meg a MagNetére is, plusz kamat. Így a bírósági iratokba 109 millió forintos tartozás került be.
Rákérdeztünk a végrehajtói irodában, miért többszörözték meg a hitelt? Magyarázatuk szerint:
- a zálogjogosult (hitelintézet) kérelmezte, hogy bekapcsolódjon a NAV-os végrehajtási eljárásba, amit a bíróság engedélyezett,
- majd megindította a kielégítési végrehajtási eljárást, melyben a zálogjogosult követelése újfent megjelenik.
Hozzátették, bár a főkövetelés többször megjelenik a végrehajtásban, azt csak egyszer kell kifizetni.
Jelentősége azonban mégis van a dolognak, mert a további zálogjogosultaknál ketyeg a végrehajtási költség, ráadásul a bíróság is a megtöbbszörözött összeget vette figyelembe a döntésénél. Olvasónk hiába támadta meg a sikeres árverést, a bíróság első és másodfokon is elutasította kérelmét, többek között azzal, hogy túl sok a 109 millió forintos tartozás, szükség volt az árverésre. Hiába hivatkozott rá, hogy a Korona Kredittel kötött 2014-es megállapodásban szerepelt, a pénzintézet kérni fogja a végrehajtás felfüggesztését. A MagNet Bank kérte is, de csak a már lezárt, sikeres árverés után.
A házaspár kérését a bíróság azzal utasította el, hogy a végrehajtás felfüggesztése súlyosan sértené az árverési vevő és a végrehajtó érdekét is.
Az árverés jogerős, fellebbezésnek helye nincs, hivatalosan is a vevőé a ház fele. Bár laikus számára egyszerűnek látszik az ügylet visszafordítása, a tapasztalatok szerint ilyen esetekben már hiába kérik a Kúriától az eredeti állapot visszaállítását. Eredményre esetleg az vezethet, ha bebizonyosodik, hogy az ügylet valamelyik résztvevője törvényszegést követett el.
Pedig nem is lett volna árverés
A végrehajtónál járva tudtuk meg, hogy a NAV is adós, méghozzá 2018 júliusa óta. Ekkor írta a végrehajtó az adóhatóságnak, hogy az adós csatolt dokumentuma szerint már nincs tartozása a NAV felé. Kérte az adóhatóságot, ezt erősítse meg. Erre a NAV-nak a törvényi előírások szerint 15 napja lett volna. Ha válaszolnak, el sem indult volna az árverés, mert a többi adós nem ragaszkodott hozzá – jelentette ki a végrehajtó egyik képviselője.
2018. november 14-én, azaz még az árverés lezárása előtt a végrehajtó értesítette a bíróságot, hogy a NAV nem tett eleget törvényi kötelezettségének. Azt nem tudjuk, a bíróság hogyan kezelte ezt a bejelentést. A NAV lapunknak küldött válaszában viszont azt írta, ha a tartozás a végrehajtást kérőnél megtérül, haladéktalanul értesítenie kell erről a végrehajtót. Ha pedig a bejelentést elmulasztja, az ebből eredő költség és kár az ő felelőssége. Ez benne van a végrehajtási törvényben is.
Nos, az árverési vevő már közölte, azt szeretné, hogy adják el a ma 60-70 millió forint körüli értékű házat, és abból fizessék ki őt. Ezt perrel kikényszerítheti. Ha így lesz, befektetése (bő hatmillió forintért vette meg a ház felét) többszörösét nyeri, a házaspárnak pedig nem marad szinte semmije, mert a hitelt nekik kell rendezni. A kár borítékolhatóan tetemes.
Miután ez kiderült, olvasónk ügyvédje, Dr. Kőrösi János február 10-én megírta az adóhatóságnak, hogy a házaspár 35 millió forint vagyoni kártérítésre tart igényt a NAV mulasztásából eredő károkozás miatt. És mivel a 2013 óta húzódó végrehajtási eljárás az adóst és házastársát lelkileg, egészségileg súlyosan megterhelte, 3 millió forint sérelemdíjra is igényt tartanak. Ha nem fizet az adóhatóság, beperelik.
