A sokak által várt demográfiai fordulat első lépése megtörtént hazánkban: 2012-ben emelkedett a termékenységi arány (fertility rate), ami azt mutatja, hogy egy anyának átlagosan hány gyermeke születik – írta Szalai Piroska, a nők munka-erőpiaci helyzetének javításáért felelős volt miniszteri biztos a Napi Gazdaság Álláspont című rovatában.
Az NGM által átküldött anyagban azt is kiemeli, 2012-ben ez a szám az előző évi 1,25-ről 1,34-re ugrott, ezzel hazánk 2012-ben a második legnagyobb növekedést érte el az uniós tagállamok között, és a születések száma is 90,3 ezerre nőtt.
Most akkor több vagy nem?
Pontosabban 90 269. S ha mellé tesszük, hogy 2010-ben még 90 335 élveszületés volt, az előző évben pedig 96 442, akkor kicsit más megvilágításba kerül ez a szám. No és 2013-ban már megint 90 ezer alatt volt a mutató (88 700).
Mindegy, Szalai szerint mégis 2012 volt az első olyan év hosszú ideje, amikor a foglalkoztatott anyák több gyermeket szültek, mint korábban. (Zárójelben kérdezzük: ez azt jelenti, hogy csak azok szültek többet, akiknek volt állásuk? Vajon ezt honnan vették?)
Utolsó helyről előztünk
2012-ben a termékenységi rátánk végre kimozdult az utolsó helyről, és megelőztük Spanyolországot, Lengyelországot és Portugáliát, és az értéke nem csökkent 2013-ban sem. A 2012-es és a 2013-as évek 1,34-es termékenységi rátájánál az utóbbi 15 évben csupán egyszer, 2008-ban volt egy kicsit magasabb – 1,35 – ez az érték.
Szalai Piroska szerint ezért bátran kijelenthetjük, hogy a 2012-es és a 2013-as adatok az utóbbi 15 év legjobb évei között tarthatók számon.
Érzékeny szám
A volt miniszteri biztos felhívta a figyelmet arra is, hogy a termékenységi ráta nagyon érzékenyen reagál minden kisgyermekeseket negatívan érintő kormányzati intézkedésre, és szinte azonnal, az első rossz hírek hatására romlani kezd. Ismertette, hogy Magyarországon a termékenységi arány 1990-ben még 1,87 volt, majd a Bokros-csomag hatására 1997-ben esett 1,4 alá, ahonnan azóta sem tudott elmozdulni.
Emlékeztetett, hogy a Bokros-csomag egyik intézkedése megszüntette a GYED-et, azaz a keresetarányos anyasági ellátást. Szerinte ez volt a foglalkoztatottként gyermeket vállaló nőket és családjaikat érintő legjelentősebb elvonás eddig a magyar gazdaság- és szociálpolitika történetében. Amit aztán 2000-től visszaállított az első Orbán-kormány.
Szalai Piroska kifejtette, hogy a 2013-as uniós adatokat még nem hozták nyilvánosságra, csak a magyar értéket ismerik, ami változatlanul 1,34. (Tehát tavaly már csak annyi volt a pozitívum, hogy nem romlott a mutató.) A két általa biztatónak értékelt év után, az idén bevezetett GYED extra hatására szerinte hazánknak minden esélye megvan arra, hogy a termékenységi ráta 2014-ben, de legkésőbb jövőre 1,4 fölé emelkedjen.
De gyerekből még nem lett több
Sajnos a termelékenységi arány növekedése még nem jelenti azt, hogy többen is leszünk, mert a szülőképes korú nők létszáma évről évre csökken – szögezte le Szalai Piroska. A születések számának növekedése csak a második lépésben valósulhat meg, pontosan akkor, ha a termékenységi arány olyan mértékben növekszik, hogy kompenzálni tudja a szülőképes korú nők számának csökkenését.
Hát ez az! Hogy mikor lesz ez? A KSH tavaly nyári népesedési helyzetképében ugyanis azt írták, hogy becslésük szerint 2021-ig a termékenységnek mintegy 16, 2030-ig pedig 43 százalékkal kellene emelkednie ahhoz is, hogy a legalább a 2011-es alacsony születésszám fennmaradjon.
Vagyis még a 2011. évi alacsony születésszám fenntartásához is a jelenleginél jóval több gyermeket kellene vállalniuk az egyre kisebb létszámú szülőképes korú nőknek. Más szóval ez azt jelenti, hogy a 2011. évi egy nőre számított 1,24 gyermekkel szemben (Szalai 1,25-öt írt) 2021-ig 1,44-re, 2031-ig pedig 1,77-re kellene emelni a termékenység szintjét a szülőképes korú nők létszámcsökkenésének ellensúlyozására.
Kritikusainak ezt üzeni
A választási kampányban az ellenzék előszeretettel hivatkozott az OECD 2014 márciusában megjelent elemzésére, mint olyan bizonyítékra, ami a 2010-2014 közti kormányzati intézkedések eredménytelenségét bizonyítja. Szalai Piroska szerint a kritikusok azt elfelejtették megemlíteni, hogy az OECD csak 2011-ig elemezte a termékenységi arány és a női foglalkoztatás alakulását. A dokumentumban szereplő romló mutatók tehát még a 2010 előtti gazdasági környezetnek és kormányintézkedéseknek voltak köszönhetők.
És itt megint kijelenti: ma már megállapítható, hogy a magyar demográfiai fordulat első lépése 2012-ben megtörtént, javultak az eredmények az utóbbi két évben. A volt miniszteri biztos nyomatékosította, hogy olyan további intézkedésekre van szükség, amelyek lehetővé teszik a nők foglalkoztathatóságának fenntartását a gyermeknevelés mellett is, ha a család ezt igényli. Ez szerinte tovább növeli majd a kisgyermekes családok biztonságérzetét, ami pedig javítja a demográfiai mutatókat.
