A ‘67-es kiegyezés utáni aranykor és Klebelsberg időszaka máig működő intézményrendszert hozott létre. Mindkettőt tagadta a hivatalos leninista történész-klán, hiszen csupán e két kor pozitív elismerése romba döntötte volna a párthű történelemszemlélet egész építményét. (A többi között ezért kellett a tények ellenére árulásként hibernálni Görgey Artúr szerepét.)
Itt a szocialista barátiságnak köszönhetően (Kelet-Berlin) működött az 1924-ben felavatott Collegium Hungaricum NDK-beli változata, egy szocmodern épületben. A körülményekhez képest jól, a politikai környezetből kiszakíthatatlanul. Sokszor jártam ott, különböző delegációkkal. Mindig döbbenetes volt a berlini fal látványa, a kettévágott egykori metropolisz. Elképesztő volt az esti égbolt: egy bizonyos irányban vakítóan ragyogott. Kelet-berlini barátaim rezignáltan bólogattak: igen, ott van Nyugat-Berlin.
Az 1990-es egyesülés után is ugyanott működött az intézet. De volt a magyar államnak egy telektulajdona, elképesztő helyen, a Humboldt Egyetem és a Museumsinsel szomszédságában. Egy cég ajánlkozott, hogy felépíti, gyakorlatilag ingyen, az új CH épületét, ha bizonyos részét meghatározott ideig használhatja. Az illetékes minisztériumban évekig folyt az áldatlan vita, hogy ez nem sérti-e az államérdeket. Nem sérti! – döntöttem, amikor helyzetbe kerültem 2002-ben, ilyen ajánlatot kihagyni, az sérti az államérdeket. Utódaim is ellenálltak a bürokratáknak, így 2007 novemberére elkészült és megnyílt az új CH Berlinben. Tisztességgel meghívtak az ünnepélyes megnyitóra, de nem értem rá, úgyhogy karácsony előtt utaztam oda utólag.
Igazi boldogító élmény volt. Hogy elkészült és hogy ilyen lett. Gyönyörű, makulátlan Bauhaus-épület, a XX. századi nagy klasszikus stílvilágot felmagasztosítva zseniális ötletekkel, megoldásokkal. Mint egy vakító szépségű hommage á Bauhaus, olyan Peter P. Schweger alkotása. Akinek magyar gyökerei vannak, és ez rendben is van, hiszen az egész Bauhaus-műhely tele volt magyarokkal. (Pont az ne lett volna tele?) Ez az épület szépség és racionalitás, esztétikum és praktikum varázslatos együttese. Csupa derékszög kívül-belül. Itt a konzekvens derékszög, a kocka és téglalap átlényegülésének, költészetté válásának vagyunk tanúi. Ehhez járul az épület vakító fehérsége, a hatalmas (az üveggyártás mai technikával gyártható legnagyobb) üvegtáblák mély szürkesége. Az emberek csodálattal bámulják a remekművet, melynek technikai felszereltsége is XXI. századi.
kárcsak a konyha. Amikor végigvezettek az épületen, itt is jártunk. Itt már csak főzni kell tudni, az pedig igazán csekélység. A legnagyobb üvegtáblák mögött vendéglő működik majd. Csak jó legyen! Én magyar és mediterrán konyhát képzelnék ide. A teljesen üres teremben vörösboros marhapörkölt és serpenyős garnélarák illatát éreztem egyszerre. Az épület többi részén a szellem élményvilága, itt meg a gasztronómia gyönyörei. Mert nem csak igével él az ember. Itthon pedig jobban kellene örülni az új CHB-nek!
