Jelentős részesedést szerzett a Total francia energetikai cég a Gazprom Stokman nevű gázmezőjében a múlt héten; az üzlet létrejöttét nyilván nem hátráltatta, hogy a szerződés aláírása előtt Putyin orosz elnök felhívta a hivatalába nemrég beiktatott Nicolas Sarkozyt.
Az orosz-francia energetikai kapcsolatok felmelegedésével együtt látványosan konfliktusosan alakult az Európai Unió és Oroszország együttműködése. Hétfőn Gunter Verhugen, az Európai Bizottság második embere, iparügyekért felelős biztos Moszkvában úgy nyilatkozott, hogy a szolidaritás az EU egyik alapelve, amelyen „soha, soha, soha nem lehet erőszakot tenni”, vagyis a Gazprom nem állapodhat meg egyes tagállamokkal külön-külön, hanem az uniót egységes egészként kell kezelnie.
Az orosz politikai – esetleg energetikai – választ Konsztantyin Kosacsov, az alsóház külügyi bizottságának elnöke fogalmazta meg. E szerint, bár az államilag szabályozott oroszországi gázárak mindössze az uniós átlagár ötödét érik el, 2012-ig az árkülönbség eltűnik, így a Gazpromnak nem kell majd erőltetnie a kivitelt. Így „Európa akár gáz nélkül is maradhat kitűnő monopolellenes szabályaival együtt” – mondta kevéssé udvariasan a politikus. A fenyegetésnek alapot adhat, hogy a Nemzetközi Energetikai Ügynökség májusi elemzése szerint új mezők feltárása és kiaknázása nélkül középtávon nem lesz kielégíthető Európa egyre növekvő gázigénye.
A Gazprom helyett versenyt akar az EU
Az Európai Unió négy éve hirdette meg hivatalosan, hogy egységes belső energetikai piac létrehozására törekszik, ahol bármely uniós polgár szabadon választhat az uniós szolgáltatók közül. Az EU tervének lényege a vertikálisan integrált vállalatok versenyelőnyének megtörése, vagyis az unió központjában azt szeretnék, hogy a termelést, a szállítást és a fogyasztók ellátását külön, egymással versengő cégek végeznék.
Az unió vezetői attól tartanak, hogy a Gazprommal együttműködő európai cégek korlátozzák majd a versenyt. Mark Franco, az EU oroszországi képviselője a Moscow Times-nak elmondta, hogy jelenleg a Gazprom a 27 uniós tagországból 18-ban van jelen, és amennyiben a bizottság versenykorlátozónak minősíti valamelyik leánycég vagy vegyes vállalat tevékenységét, úgy feldarabolhat cégeket, elrendelheti a tulajdonviszonyok megváltoztatását, és bírságolhat is.
Az Európai Parlament már lépett is az ügyben: múlt keddi határozatában kimondta, hogy a július elsejétől egységes belső energetikai piacon EU-n kívüli ország vállalata nem szerezhet infrastruktúrát, csak akkor, ha megnyitja saját piacát az európai cégek előtt.
—-Különalkukban bízik a Gazprom—-
A 2003-ban beharangozott piacnyitás óriási üzleti lehetőséget jelentett a Gazpromnak. Az óriáscég mind a mai napig az uniós határokig szállítja a földgázt, az egyes országokon belüli szállítás és a végfelhasználónak való értékesítés hasznától „elesve”.
A Gazprom ezért első körben – Putyin elnök jelentős közbenjárásával – hosszú távú szerződéseket kötött: az orosz cég a francia Gaz de France-nak 2015-ig, a német E.On Ruhrgasnak 2020-ig, az olasz Eninek és Enelnek 2035-ig szállít földgázt már érvényes hosszú távú szerződések alapján. 
A Gazprom moszkvai székháza (Fotó: EPA)
Ezek mellett uniós cégekben vett tulajdonrészekkel biztosítja jelenlétét. A német Wintershallal például 50-50 százalékos tulajdoni arányban vegyes vállalatot alapítottak Wingas néven, amely 2000 kilométernyi németországi gázvezetéket és Európa legnagyobb, 4 milliárd köbméteres kapacitású föld alatti gáztározóját birtokolja. A személyes kapcsolatok el nem túlozható jelentőségét mutatja, hogy Gerhard Schröder volt német kancellár most a Gazprom alkalmazottja, és a Németországot Oroszországgal a tenger alatt összekötő gázvezeték építését irányítja. A volt kancellár üzleti szerepvállalását Tom Lantos, az amerikai kongresszus tagja egyszerűen „politikai prostitúciónak” minősítette.
Olasz partnerei is tettek szívességet a Gazpromnak: az Eni és az Enel konzorciuma egy áprilisi árverésen 5,8 milliárd dollárért vásárolta meg a csődbe vitt Jukosz egy részét a Gazprom Neft 20 százalékos részesedésével együtt; utóbbit még ugyanazon a napon eladta a Gazpromnak 3,7 milliárd dollárért, kétéves fizetési haladékkal. A jelek – a cikk elején említett példa – szerint hasonlóan politikavezérelt és sikeres a Gazprom és a francia Total kapcsolata is.
Az EU és a Gazprom közötti versengés mostani formájában a Moscow Times által megkérdezett szakértők szerint még nagyjából másfél évig tart majd, mert az uniós intézmények addig öntik végleges formába az unió közös energiapolitikáját. Addig várhatóan a Gazprom eddigi módszereivel terjeszkedik, azután pedig majd az uniós versenyhatóságok fellépése dönti el, mennyire függ majd az EU energiapiaca az orosz cégektől.
