Ezt még a hollywoodi álomgyárban sem tudják igazán, habár a sikergyártás receptjét nagyon profi laboratóriumokban dolgozták ki, és mindig újra finomítják, az új divatok új körülményeihez igazítva. De a lappangó kisördögöt teljes biztonsággal kiiktatni nem lehet. Sokszor minden kiszámítható elem ott van a produktumban, bombabiztosan, és mégsem születik meg az áhított siker.
A színház még inkább ilyen. Még kiszámíthatatlanabb. Ez benne az életveszélyes, és ez benne a gyönyörű. Ezért szeretem, mértéktelen szerelemmel, mint egy javíthatatlan rulettjátékos és kokainista. Ráadásul a színházban nincs rögzítés, ott az előadás naponta születik, és minden nap más. Ugyanaz a produkció egyik este siker, másnap félsiker, harmadnap süket. Nem szükségszerű, de benne van a pakliban. És az is lehet, hogy az előadás jó, csak a közönség aznap nem az. Nemcsak tehetségtelen színész létezik, van tehetségtelen közönség is. Vagy legalábbis bátortalan, sírásra is, nevetésre is. Ilyenkor őrül meg a színész a színpadon. Meg a nézőtéri oszlop mögött gunnyogó rendező. A szerzőről, ha él még, nem is beszélve. Aki a másik oszlop mögött gunnyog, halálverítékben fürödve. Szörnyű! És csodálatos!
A vendéglátó lokalitásokkal nagyon is hasonló a helyzet. Kiskocsma, vendéglő, puccos étterem: sosem lehet pontosan kiszámítani a sikert. Itt is létezik egy olyan titokzatos misztérium, hogy néha megvan minden, ami kell, és mégsem működik. Majd valami történik, a kisördögöt elkergeti egy deus ex machina módon odapottyant kisangyal, és varázsütésre megindul minden. Az egyik ilyen városi csoda a Liszt Ferenc tér, ez a valamikor koszlott, poros, ápolatlan, kutyaszaros tere a fővárosnak. Majd egy kifürkészhetetlen pillanatban megindult itt az élet, egymás hegyén-hátán nyíltak a más és más jellegű lokalitások, a város jól időzítve kitakarította ezt az Augiász istállóját, pompás parkot és teret épített, mindenki elkezdett sikálni, vakolni, festeni, újítani, és Hamupipőkéről kiderült, hogy gyönyörű, mediterrán szépség. Németországi kiadóm nemrégiben meglátogatott, és egyetlen kívánsága volt: üljünk ki valami Liszt Ferenc térre, melyről legendákat hallott.
Ám ez még hagyján. De amikor a már működő téren, jóval később, megnyílt egy újabb étterem Menza néven, egy lyukas garast nem adtam volna a sikerére. Retro stílusban (hatvanas évek), ezzel a névvel (menzákon ette a dolgozó nép a nem éppen álomszerű menzakaját), nyílik valami, az érdekes specialitásokat kínáló, remek éttermek szomszédságában. És az ötlet bejött. Már az indulás sem volt rossz, mára pedig a legnépszerűbbek egyike, mindig tele van. Ha erre járok, szívesen ülök be ide, jó a konyha, gyors a kiszolgálás, remek a terasz. A titok működik. Csak nem tudni pontosan, mi volt a titok.
Legutóbb egy szombaton ültünk be ide a párommal, színházi próba után, koncert előtt, nem érdemes hazamenni Solymárra a kettő között. Egy jó kis leves, majd gyümölcsrizs túróval, ez is kicsit retro, de nagyon ízlett, mint egy káposztás cvekedli az őskori menzán. És aztán mentünk a Művészetek Palotájába, a New York-i Filharmonikusok hangversenyére, Lorin Maazel vezényletével. Mindig boldog vagyok, ha ebbe a pompás üvegpalotába lépek, és kicsit büszke is, hogy kulturális miniszterként nem engedtem a nyomásnak: ne építsük fel, bár megvannak az alapok, Orbánék is otthagyták tátongani a megkezdett Nemzeti Színház alapjait az Erzsébet téren. Én pedig azt mondtam, hogy nem csinálunk még egy „nemzeti gödröt”, elég volt egy belőle, és a palota felépült. (Kaptam is a megnyitón egy díszkulcsot hozzá, névre szóló gravírozással: büszke vagyok rá.) Mindig újra elképedek a fantasztikus kompozíción, és mindig megölelem zseniális megálmodóját, Zoboki Gábort, valahányszor találkozunk. Akárcsak most, e pompás koncerten. A zenekar úgy szólt, mintha egyetlen hatalmas hangszer volna, mellyel Maazel boldog zenészként azt csinál, amit akar. A ház tele volt, a közönség ünnepelt. Csupán ebben voltam kicsit szkeptikus az építés idején: meg tudja-e tölteni a hazai közönség ezt a világraszóló palotát? A válasz: igen! Így függ össze a Menza a New York-i Filharmonikusokkal.
