Táncolj, Feri! – skandálta a fiatalokból verbuválódott, több száz fős tömeg vasárnap éjjel az SZDSZ Károly körúti kampányközpontjában. Későbbi doktori elemzések tárgya lehet, mennyiben járult hozzá Gyurcsány Ferenc elhíresült videós táncjelenete, vagy éppen blogírása, a gépkocsiban is ölében tartott laptopja a balliberális koalíció választási győzelméhez, s ahhoz, hogy a harminc év alattiak újabban már nemcsak a jobboldali kampánygyűléseken bukkannak fel. Mindenesetre a régi-új miniszterelnök az ünneplő liberálisok előtt nem tett eleget a felhívásnak – talán mert a választási győzelem pillanatában is érzékelhette, hogy meglehetősen szűk a mozgástere. A legkésőbb június közepén hivatalba lépő új kormány nem nagyon ugrálhat.
KELETI FORDULAT. Ez a helyzet azonban most nem a választási végeredmény következménye. A szocialisták minden mutató szerint biztos győzelmet arattak. A rendszerváltás óta először sikerült elaltatniuk a magyar szavazók kormányváltó hangulatát, az elmúlt négy évhez képest előreláthatólag egy tucat mandátummal gyarapodnak, s 68:41 arányban oszlatták azt a mítoszt is, hogy a Fidesz a második fordulóban még nem szenvedett vereséget. Az ellenzék a főváros 32 egyéni választókerületéből most is csak 4-et tudott begyűjteni, országosan pedig különösen a keleti végeken taroltak a szocialisták. Ott 13, míg a Dunántúlon 6, Pest megyében 4 új helyet szereztek meg. Csak Bács-Kiskun maradt meg erős ellenzéki bástyának a maga 10 fideszes egyéni választókerületével, megingott viszont az eddig tisztán narancsos Hajdú-Bihar, ahol 3 helyet szerzett az MSZP, Csongrád pedig a négy évvel korábbi eredmény fordítottjával, 5:2 arányban „állt át” a szocialisták oldalára. A legnagyobb fordulat Szabolcsban következett be: 2002-ben itt a 10 körzetből 8-at könyvelt el a Fidesz, most csak 3-at. Úgy látszik, hatott Veres János pénzügyminiszter nyírségi intelme: a győztes mellé állni nem kell félnetek jó lesz. Összességében pedig a listákon, a megyéket tekintve, négy éve még 13:6-ra győztek a fiatal demokraták, most 10:9-re a szocialisták.
Gyurcsány Ferencnek tehát nem az országos felhatalmazás vagy a szilárd parlamenti többség hiányzik majd ahhoz, hogy a programját megvalósíthassa. A problémát az okozhatja, hogy ezt a programot, a rövid távú kiigazítások, illetve a hosszú távú államháztartási reform részleteit a közvélemény még nem ismeri, a piacok viszont (mint az a választások nemzetközi visszhangjából is kiderül) nem adnak haladékot az őszi önkormányzati választásokig. Lépni kell, miközben a baloldali tábor még ki sem józanodott győzelmi mámorából.
Szilvásy György – Gyurcsány Ferenc kabinetfőnöke – szakpolitikusok bevonásával már hetek óta dolgozik azon a 18 pontos javaslatcsomagon, amelynek célja az államháztartás alrendszereinek reformja. Kancelláriai forrásból a Figyelő úgy értesült, a legutóbbi napokig még az MSZP vezérkarának tagjai sem voltak beavatva a részletekbe. Hiller István pártelnök is egyértelművé tette, továbbra is követik azt a 2004 ősze óta alkalmazott módszert, hogy nem beszélnek ki, nem civakodnak, s főleg nem üzengetnek a sajtón keresztül. „Ez a stratégia bevált, tartjuk magunkat hozzá, mert ezáltal sikerült a csapatainkat összerendezni” – jelentette ki. Újonnan mandátumot szerzett szocialista képviselők is megerősítették lapunknak, hogy fegyelmezetten követik a politikai menetrendet: először a programokról egyeztetnek az SZDSZ-szel, azután a szerkezetről, s csak azt követően kerülhetnek napirendre személyi kérdések. Az MSZP kongresszusának felhatalmazása nélkül azonban még koalíciót sem köthetnek. A szocialisták választási eredményét elemző, s a kormányzati munka irányát megszabó kongresszust ezért várhatóan május közepén megtartják.
A javaslatcsomagról az egyeztetéseket azt követően kezdi meg az MSZP tárgyalódelegációja, hogy Gyurcsány Ferenc megkapta a köztársasági elnöktől a kormányalakításra a megbízást. (Erre április 29-e után kerülhet sor, azt követően, hogy a külföldi szavazatok ismeretében az Országos Választási Bizottság kihirdeti a hivatalos végeredményt.) A tervek szerint a kormányfő a hivatali esküt követő napon benyújtja a törvényjavaslatokat az országgyűlésnek, hogy mihamarabb megvalósulhassanak azok az intézkedések, amelyektől hatékonyabb kormányzás, a gazdaság teljesítőképességének növelése és a költségvetési deficit lefaragása remélhető. Vagyis csak augusztusban lehet nyári szünet, a parlament és a kormány megalakulása után, június közepétől intenzív, hat-hét hetes parlamenti időszak következik – közölte hétfőn Gyurcsány Ferenc.
mi a struktúrát illeti, a Figyelő vezető kormányzati körökből úgy értesült, a központi igazgatás modernizálásához a Sárközy Tamás jogászprofesszor által múlt év novemberére elkészült törvénytervezetek jelentik az alapot (lásd a keretes írást a 12. oldalon). Nem feltétlenül a megtakarítás a vezérlő elv, mint inkább a központi adminisztráció hatékonyabbá tétele. Közigazgatási szakmai elemzők szerint a modernizálás következtében 20-25 százalékkal csökkenne a szervezetek száma, ami a ciklus végére körülbelül 20-30 százalékos arányú létszámleépítéssel járna.
A többi alrendszert, így az oktatást, az egészségügyet és a szociálpolitikát érintő tervezetek is elkészültek. Némelyik már kodifikált állapotban van, a többivel kapcsolatban a koalíciós alku után kezdődik meg az „aprómunka”, hogy benyújthassák az országgyűlésnek. A leendő kormány az MSZP Új 100 lépés programját kívánja végrehajtani, amit természetesen befolyásolhat az elhúzódónak ígérkező koalíciós alku. „Némely jogszabály már az idén hatályba lép, több változás 2007 januárjától indul, s természetesen vannak olyan ígéretek, amelyek négy év távlatában teljesülnek”- fogalmazott informátorunk, hozzátéve: a kormány valamennyi terület átalakításához hozzáfog, a célok pedig időarányosan teljesülnek.
A központi igazgatást, az adórendszert, az egészségügyi ellátás szerkezetét, valamint a társadalombiztosítás működését a koalíciós pártok „egymagukban” is átalakíthatják. E jogszabályok meghozatalához elegendő az egyszerű – „feles” – többség. Annak érdekében pedig, hogy gördülékenyen működjön a koalíciós gépezet, Gyurcsány még a kormányalakítás előtt meg akar állapodni a liberálisokkal a költségvetés rendbetételét szolgáló intézkedésekről. A jelenlegi kormányfő hosszadalmas technikai egyezkedés helyett a szakmai munkára kíván koncentrálni, s jó előre biztosítani akarja programjának a zöld utat a parlamentben. Ezért ragaszkodik ahhoz, hogy még a kormányalakítás előtt kössön politikai megállapodást az MSZP és az SZDSZ. (Új helyzetet teremtene, ha pártja abszolút többséget szerezne a még nyitva maradt 11 választókerület eredményeinek összegzését követően, ennek azonban inkább csak matematikai esélye van.)
Hiller István elöljáróban annyit árult el, hogy mindenekelőtt rendet vágnak a közszférában, leépítések, intézmény-összevonások várhatók. Megnyesik az elburjánzott állami apparátust, megszüntetnek minisztériumi háttérintézményeket és közhasznú társaságokat, megyei és helyi dekoncentrált szervezeteket, amelyeken keresztül elfolynak a közpénzek. „Aki azt gondolja, hogy érdeksérelem nélkül képes hosszú távon is sikeres politikát csinálni, az téved; néha vágni kell, hogy azt mondhassuk valamiről egy idő után: virágzik” – érvelt a szocialista pártelnök a reformok mellett.
EGYEZTETÉS AZ ELLENZÉKKEL. Úgy értesültünk, a kabinet tervezett intézkedéseinek mintegy negyedéhez kell minősített többség az országgyűlésben. Ezek a törvénytervezetek és alkotmánymódosítást célzó javaslatok is elkészültek, a kétharmados támogatás megszerzéséhez a kormányfő az ellenzék konszenzusát kéri. A javaslatcsomagról Gyurcsány négypárti tárgyalást is kezdeményez a parlamenti erőkkel, hogy tisztán lásson, mely javaslatoknál élvezheti esetleg az ellenzék támogatását. Egyetértés kellene például a tervbe vett önkormányzati reformhoz, a regionális önkormányzatok létrehozásához, vagy a parlament létszámának csökkentéséhez is.
Gyurcsány személyesen kíván tárgyalni Orbán Viktorral és Dávid Ibolyával – az egyelőre kiszámíthatatlan, hogy milyen eredménnyel. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke vasárnap éjjel megteremtette az „alkotó ellenzék” fogalmát, amiről egyelőre csak annyit árult el: szerinte a magyar demokráciából hiányzik néhány intézmény, s ha ezeket nem alkotják meg, akkor abból hosszabb távon baj lehet. Az elkövetkező négy év ellenzékiségének tartalma sokban azon múlik majd, hogy a Fidesz ugyancsak heteken belül esedékes kongresszusa, amely – a sorrendben immár második választási vereség ellenére – nem kizárt, hogy újraválasztja a lemondását felajánló elnököt, s megerősíti jogköreit is. A 164 fős, több mint egynegyedében új tagokból álló frakció egyben tartásának első erőpróbája, a kereszténydemokrata „külön ülés” kérdésének rendezése, egyben Orbánnak a párton belüli helyzetét is tükrözi majd. Az önálló, legalább 21, de akár 30 fős KDNP-s képviselőcsoporttal a jobboldal taktikai szempontból jobban járna mind a parlamenti bizottságokban, mind a különböző kuratóriumokban és felügyelőbizottságokban. Egyes sajtóhírek szerint katolikus egyházi körökben is emellett érvelnek. Orbán azonban ellenzi ezt, kitart a „sokszínű, nagy, de egy táborban szavazni képes polgári nemzeti tábor” megteremtése mellett.
Ennek esélyét alapvetően megkérdőjelezi, hogy az MDF elnöke a választások éjszakáján már leszögezte: a mostani választásokat a Fidesz évekkel ezelőtt elvesztette, amikor meghirdette a jobboldali egypártrendszert, s egy önző hatalmi centrumot épített demokratikus, következetes ellenzéki magatartás helyett. Dávid Ibolya földindulásszerű változások lehetőségéről is beszélt a jobboldalon, majd hívei sűrű bólogatása közepette egyértelművé tette: saját programjával rokon kormányszándék esetén a párt konstruktív ellenzéki szerepre készül, az attól idegen javaslatok esetében pedig következetesen kritikus lesz. „Nem láttam Gyurcsány Ferenc győzelmi beszédét, de örülök, ha visszafogott volt. A győzelemhez legalább akkora mértéktartás kell, mint a vereség elviseléséhez” – mondta a Figyelőnek a pártelnök.
Az új kormány vezetője tehát egyfelől alkotó, másfelől konstruktív ellenzékiségre számíthat a törvényhozásban. A hosszabb távú, különösen az önkormányzati reform kifulladásához ez valamikor akár hivatkozási alap is lehet, ám a sürgősen meghozandó intézkedéseket (lásd cikkünket a 18-20. oldalon) aligha befolyásolhatja. Azzal ráadásul Dávid Ibolya is egyetértett, hogy kényszerhelyzet van a költségvetés kiigazítását illetően, s a régi-új koalíciónak nem lesz más útja, mint kínkeservesen nekilátni a büdzsé rendbetételének.
 |
A titkos tizenkettő
Lapunk értesülései szerint a régi-új kormányfő – a Sárközy Tamás jogászprofesszor által javasolt kormányzati struktúrának megfelelően (lásd külön) – a kancellária mellett legfeljebb 12 minisztériumban gondolkodik, tárcánként egy-egy politikai államtitkárral. Változás a következő ciklusban, hogy nem lesz tárca nélküli miniszteri tisztség, így eltűnik a regionális fejlesztésért és az európai ügyekért felelős poszt. Megszűnhet a munkaügyi és informatikai minisztérium, s kormányzati forrásból úgy értesültünk, egybeolvadhat az oktatási és a kulturális tárca. Ennek valószínűségét növeli, hogy az SZDSZ úgy tud presztízsveszteség nélkül lemondani az oktatási tárcáról, ha azt egy kalap alá veszik a kulturális területtel. A legnagyobb átalakítás előtt a gazdasági tárca állhat, amelyről azonban még nem lehet tudni, hogy a Sárközy által javasolt módon kettéválik-e fejlesztési-gazdaságpolitikai, illetve infrastrukturális minisztériumra, vagy éppen ellenkezőleg, az uniós forrásokat is kezelő gazdasági csúcsminisztériummá fejlődik, integrálva a munkaügyet. A koalíciós egyeztetések előtt megjósolhatatlan az is, hogy szakad-e a Belügyminisztérium. A liberális programban szereplő minisztériumi struktúrában a tárca sajátosan mutálódna: külön tárca foglalkozna az önkormányzatokkal, a területfejlesztéssel, a határőrséggel és a tűzoltósággal, míg az igazságügyi tárcához kerülne a büntetés-végrehajtás és a rendőrség. A mostani pénzügyet pedig költségvetési és kincstárügyi minisztériummá alakítanák, alapvetően költségvetési hivatalként funkcionálna.
Egy lehetséges kormányszerkezet
Miniszterelnöki Hivatal: A kötelező közpolitikai funkciók mellett ide tartozna a központi közigazgatás fejlesztése, az Európai Unióval összefüggő kormányzati teendők belső koordinációja, valamint a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal.
Igazságügyi és Közbiztonsági Minisztérium: A belügy rendvédelmi ága, valamint az igazságügyi tárca összevonásából jöhetne létre.
Területfejlesztési, Önkormányzati és Helyi Közigazgatási Minisztérium: A belügy önkormányzati ága, valamint a területfejlesztés összevonásából születne.
Költségvetési és Kincstárügyi Minisztérium: Gyakorlatilag a mai Pénzügyminisztériumnak felelne meg.
Gazdaságfejlesztési Minisztérium: A gazdasági tárca, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, a munkaügyi és az informatikai tárcák összevonásából, kifejezetten stratégiai feladatokra, illetve a gazdasági érdekegyeztetésre jönne létre.
Gazdasági Infrastrukturális Minisztérium: A szakágazati feladatok ellátása, a kormányhivatalok (például a Magyar Energia Hivatal, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelet vagy a Nemzeti Hírközlési Hatóság) működtetése lenne a feladata.
Kulturális és Oktatási Minisztérium: Az eddigi független két tárca összevonásával állhatna fel.
Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium: Az eddigi agrártárcához hasonlóan működhetne.
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium: Az eddigihez hasonlóan működhetne.
Egészségügyi Minisztérium: Az egészségügy elmaradt reformjának megvalósításáig dolgozna, azt követően nincs szükség önálló tárcára.
Szociálpolitikai és Esélyegyenlőségi Minisztérium: A fiatalok, idősek, nők, fogyatékkal élő emberek, nagycsaládosok, hajléktalanok, roma emberek problémáival foglalkozna, valamint biztosítaná a kormányzat és a civil szektor együttműködését.
Külügyminisztérium: Az eddigihez hasonlóan működhetne.
Honvédelmi Minisztérium: Az eddigihez hasonlóan működhetne. |
|
|
|
|
|
Programfésű
Elméletileg nem kizárt ugyan, hogy az MSZP a nyitva hagyott körzetek szavazatszámlálása után abszolút többséget szerez, csütörtökön ennek ellenére megkezdődnek a koalíciós tárgyalások, amelyeken a felek néhány hetet szánnak a kompromisszum kialakítására. Az egyeztetés ismét annak a próbája lesz, hogy a támogatottságát 6,5 százalékra növelő SZDSZ a saját elképzeléseit mennyire tudja megvédeni. Négy témakörben a liberálisok markáns álláspontot képviselnek, de komoly viták várhatók a magánosítás jövőjéről is.
EGÉSZSÉGÜGY. Az MSZP e „több sebből vérző” ágazatot a jelek szerint szívesen átpasszolná a liberálisoknak. Az SZDSZ a több biztosító szabad versenyére épülő reformot kíván bevezetni, amelyben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) csak az egyik szereplő lenne a sok közül. Az MSZP ugyan korszerűsítené, és piaci alapra helyezné OEP működését, ám kockázatosnak tartja több magánbiztosító megjelenését, ezért ettől a párt szakértői eddig kategorikusan elzárkóztak. Kérdés, hogy ha a tárca valóban liberális irányítás alá kerül, mennyire kapna szabad kezet a koalíciós partnertől, avagy milyen kompromisszumot lenne kénytelen lenyelni.
OKTATÁS. Az erről folyó tárgyalás annak tudatában kezdődik, hogy Gyurcsány Ferenc több nyilatkozatában szólt a szaktárca szocialista átvételéről. „2002-ben elindult egy reformfolyamat, és mi ahhoz ragaszkodunk, hogy ez a folyamat folytatódjon” – jelezte lapunknak Horn Gábor, az SZDSZ ügyvivője, hogy a liberális párt nem feltétlenül ragaszkodik magának a miniszteri posztnak a megtartásához.
ÁLLAMIGAZGATÁS. Határozott elképzelése van az SZDSZ-nek az önkormányzati rendszer átalakításáról. A liberális párt a felével, az MSZP pedig a harmadával csökkentené a helyi képviselőtestületek létszámát, s az SZDSZ tervei szerint 2010-től az általa elavultnak tekintett megyerendszer helyett már a régiók választott testületei működnének. Az MSZP viszont ragaszkodik a megyékhez. Horn Gábor szerint meg lehet oldani, hogy ősszel már a kisebb létszámú önkormányzati testületekbe válasszunk képviselőket. A tárgyalások során a liberális párt ragaszkodik az államháztartás helyreállításához, amelyet elsősorban a jelenleginél kisebb és hatékonyabb államszervezet kialakításától remél. A kevesebb minisztérium mellett a következő ciklusban az SZDSZ terve szerint már csak 250 politikus ülne a parlamenti patkóban. Az MSZP is a kisebb parlament mellett van, létszámról a program nem szól.
ADÓREFORM. A következő kormányzati ciklust két szakaszra bontó szabad demokrata elképzelés szerint 2007-2008-ban az államháztartás egyensúlyának helyreállítása és az eurózónához való csatlakozás követelményeinek teljesítése lesz az elsődleges cél. Az MSZP is arra törekszik, hogy 2008-ra az ország készen álljon az euróra való átállásra – más kérdés, hogy Gyurcsány Ferenc nyilatkozataiban az utóbbi időben ennél tovább nem merészkedett, a bevezetés dátuma jó ideje nem tárgya ígéreteknek és találgatásoknak. Annál keményebb ütközés várható a 2009-2010-es évekre vonatkozó terv körül: az SZDSZ ugyanis – követve Szlovákia, Románia, Szlovénia és Horvátország példáját – nálunk is egykulcsos adórendszert kíván bevezetni (20 százalékos szja, áfa, társasági nyereségadó). Az MSZP gazdasági koncepciójában viszont az adókkal kapcsolatban kissé általános megfogalmazásban mindössze annyi szerepel: „csökkentjük a vállalkozások, az állampolgárok, a családok adóterheit”. Egyebekben a koalíció már elfogadott ötéves adótörvényét tekintik megvalósítandónak, abban viszont nem szerepel az egykulcsos adó.
PRIVATIZÁCIÓ. További komolyabb viták a privatizáció, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. szerepe körül várhatóak a felek között, amelynek során egy-egy részkérdés lehet kemény alku tárgya. Az MSZP visszafogná a magánosítást, míg az SZDSZ éppen a csökkenő bevételek ellensúlyozására folytatná a privatizációt úgy, hogy a GDP 0,5-0,8 százalékát kitevő éves állami bevételt produkáljon. |
|
|
|
|
|
Tárcatánc
A tárcák elosztása a koalíciós egyeztetések végére maradhat, napok, esetleg hetek múlva kerül csak napirendre. A hírek szerint Gyurcsány Ferenc így akarja enyhíteni a szocialista pártból máris ránehezedő nyomást. „Gyurcsány vezetési stílusához színtelen, szagtalan figurák passzolnak, olyanok, mint a mostani csapata tagjai” – vetítette előre a felállást egyik informátorunk, de konkrét tippekre nem vállalkozott. Biztosnak csak az tűnik, hogy a következő kormányban szerepet kap Kiss Péter jelenlegi kancelláriaminiszter, s Gráf József agrárminiszter is. A koalíciós partner pedig – híreink szerint – három posztra jelentette be előzetesen és informálisan az igényét, elsőként a gazdasági miniszteri tisztségre, amelyre jelöltje Kóka János jelenlegi tárcavezető. Korántsem biztos azonban, hogy a következő ciklusban érkező 22,4 milliárd euró uniós forrás felhasználását menedzselő gazdasági tárcát az MSZP átengedi a liberális partnernek. Amennyiben a tárca esetleg osztódna, úgy Kóka a stratégiával foglalkozó (tehát nem a források felett diszponáló) „kirakatcég” ügyeit intézné a jövőben, ha ebbe belemegy, és ha nem a főpolgármesterségen töri a fejét, amint arról hallani lehet. Lehetséges jelöltként szóba került Kiss Péter neve, aki a munkaügyet is magába olvasztó gazdaságpolitikai minisztérium élére kerülne. Ez esetben Szilvásy György lehet a kabinetminiszter. A kisebbik szövetséges ragaszkodna az egészségügyi tárcához, amelynek élére Molnár Lajos, a MÁV Kórház főigazgatója, a párt egészségügyi programjának kidolgozója pályázhat eséllyel, bár más információk szerint nem biztos, hogy a szocialisták átengedik a tárcát. Nyitott kérdés az igazságügyi terület is. Ha jelen állapotában marad, nem kizárt, hogy a kisebbik koalíciós partner ültetheti a székbe saját emberét, bár a pozíció betöltésére elvileg alkalmas Fodor Gábornak állítólag liberális berkekben sincs elegendő hátszele.
Hírlik, hogy az idővel pártelnöki funkciójáról lemondó Hiller István vezetné az oktatási és a művelődési minisztériumot, ám ez legkorábban az őszi önkormányzati választások után esedékes. Hiába lépett vissza a második fordulóban Magyar Bálint, biztosan nem marad miniszter, a pozícióra viszont felmerült Tóth Tiborné mosonmagyaróvári iskolaigazgató, szocialista képviselő neve is. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter változatlanul a kormányfő egyik bizalmi emberének számít, megtarthatja a helyét.
Helycsere várható a külügyi tárcánál, Somogyi Ferencet Szanyi Tibor uniós államtitkár követheti, de befutóként emlegetik Szent-Iványi István szabad demokrata politikust, aki a külügyben 1994 és 1998 között államtitkárként tevékenykedett. Hiába győzedelmeskedett már az első fordulóban, kérdéses, hogy számíthat-e megbízatása meghosszabbítására a belügyet eddig vezető Lamperth Mónika, akinek cseréje már a Medgyessy-Gyurcsány váltást követően is szóba jött. Utódjaként felmerült Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke, de ő többször is elutasította, hogy „bemenne a kormányba”. Új elemként felvetette viszont, hogy miniszterelnök-helyettes, kabinetminiszter jelenne meg a struktúrában. Ehhez a személyhez több terület tartozna, az egyiket lehet, hogy közvetlenül ő irányítaná. Itt is szóba jöhet Kóka János. Nem lesz az új Gyurcsány-gárda tagja Göncz Kinga ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter, s az állítólag az ENSZ-hez tartó Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter sem. Az utóbbi tárcát esetleg arra a Szili Katalin házelnökre bíznák, aki humánökológus diplomával is rendelkezik, a Horn-kormányban pedig a szaktárca politikai államtitkára is volt. A választások előtti hetekben elkövetett, a Fidesznek könnyű céltáblát szolgáltató kommunikációs hibák számottevően meggyengítették Veres János pénzügyminiszter pozíciót – állítja a Figyelő kormányhoz közeli forrása -, egyelőre bizonytalan, megtarthatja-e posztját. Egy kormányközeli forrásunk szerint azonban mindez csupán merő találgatás, Gyurcsány Ferenc valóban a végére hagyja a tárcák elosztását.
Közben azért a partvonal mellett bőszen melegítenek már a jegybankelnök-jelöltek is, mivel Járai Zsigmond mandátuma jövő tavasszal lejár. Lehetséges utódjaként már a pénzügyi élet több nagyágyúja, valamint a hazai bankszektor szinte minden ismertebb vezetője szóba került. Érdekes, hogy „első körös jelöltként” merült fel Surányi György neve, aki korábban már betöltötte a pozíciót. Első hallásra ugyan bizarrnak tűnik annak a közgazdásznak a jelölése, aki türelemre int az euró-csatlakozással összefüggésben, fontosabbnak ítélve a fenntartható növekedést. Egyik informátorunk szerint mégis lehet e mögött ráció: Surányival remekül takarózhat a kormány, ha nem akarja elsietni a közös fizetőeszköz bevezetését, elvégre egy nemzetközi mércével mérve is hiteles figurával mondathatja ki, hogy ej, ráérünk arra még… |
|
|
|
|
