Miközben az ország még mindig a brókerügy első számú gyanúsítottjának tavaly júniusi kihallgatásáról készült videofelvétel részletein szörnyülködött, a Fővárosi Főügyészség elkészítette, majd nyilvánosságra hozta az ügy vádiratát. Újabb dokumentum – újabb baki, amely ismét a vádhatóság tekintélyét tépázza. A Legfőbb Ügyészség honlapjáról hétfőn délelőtt egy ideig a 72 oldalas vádiratnak egy 33 oldalasra rövidített változatát lehetett letölteni, amely javítóprogramban tartalmazta azokat az adatokat is, amelyeket a hatóság – egyebek közt személyiségi jogi és adatvédelmi megfontolásból – nem akart nyilvánosságra hozni. Aki idejében elérte a dokumentumot, most a teljes vádiratot olvashatja, benne nemcsak a vádlottak személyes adatait, hanem többek között cégek és magánemberek számláiról indított tranzakciók tételes felsorolását, a folyamatban lévő nyomozás vádlottjait, az ügyben kihallgatott tanúk névsorát is.
Ihász Sándor a vádirattal. Bakik tépázzák az ügyészség tekintélyét.
MEGLEPETÉSEK. Lapzártánk idején még nem látni, milyen további jogi galibákat okoz majd ez a malőr, de bizonyos, hogy ismét megkérdőjeleződött az ügyészség szakmai felkészültsége. A 28 gyanúsítottból 21 vádlott lett. A névsorban meglepetést keltett Rejtő E. Tibor harmadrendű vádlottként való szerepeltetése, ugyanis hónapok óta arról cikkezett a sajtó, hogy megegyezett az ügyészséggel, és ellene nem is emelnek vádat. Ezt a gyanút igazolta Kulcsár Attila nyilvánosságra került részletes feltáró vallomása is, amelyben egykori főnökét, a K&H Bank vezérigazgatóját ártatlannak nevezte. Az ügyészség – mint bűnsegédet – mégis megvádolta Rejtőt a különösen jelentős összegre elkövetett sikkasztás bűntettével. Ám az igazi „nagyvadakat”, a hírbe hozott szocialista politikusokat hiába keressük a vádlottak listáján.
Korábban Kerék Csaba (ma az ügy másodrendű vádlottja), a filmfelvétel és az írásos jegyzőkönyv közötti eltérésekre hivatkozva, kétségbe vonva az eljárás törvényességét, s közokirat-hamisítás és más bűncselekmény miatt feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. „Az írott jegyzőkönyv számos vonatkozásban nem tartalmazza a kihallgatáson történt eseményeket, elhangzott kijelentéseket, és hamisan tünteti fel, hogy bizonyos tényállítások valóban kitől származnak” – szól az indoklás. Ám a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal augusztus 24-én hozott határozata megszüntette a nyomozást. A néhány napig tartó vizsgálat során – a dokumentumok összevetése mellett – sajátos módon egyetlen tanút hallgattak ki: Kulcsár Attilát. Aki „vallomásában egyértelműen alátámasztotta az írott jegyzőkönyv, valamint a kép- és hangfelvétel összevetése alapján”, hogy „a jegyzőkönyvbe csak olyan nyilatkozat került, amely K. A. gyanúsítottól származik”. Eszerint tehát az eljárás törvényes volt.
A határozat indoklásában pedig újabb érdekes verzióval gyarapodott a kihallgatásról készült videofelvétel magyarázatainak sora. Több sajtóorgánum idézte a Figyelőben két héttel ezelőtt megjelent, Zámbó Gyulával – Kulcsár Attila ügyvédjével – készült interjút, amelyben a védő arra utalt: korábban valakik az álmennyezet mögé rejtőzve kihallgatták a bróker ügyészségi vallomástételét. Erre, és nem valamiféle hazugságra utalt Kulcsár elhíresült kijelentése: „Kíváncsi vagyok, mikor szakad le.” Mármint a plafon. A regényes kémtörténet verziója elbukni látszott, amikor Polt Péter legfőbb ügyész a televízióban a belső vizsgálatra hivatkozva elmondta: a légkondicionáló berendezés kezdett önálló életet, annak hangjára kapta fel a fejét a gyanúsított. A már említett, nyomozást megszüntető ügyészségi határozat kísérelte meg feloldani a két történet közti nyilvánvaló ellentmondást. Maga a tanúként beidézett Kulcsár Attila magyarázza meg önnön kiszólását. „Arra a kérdésre, hogy mit írtam a papírra, amit ügyvédemnek átadtam, azt tudom válaszolni, hogy ez a kihallgatásomon a klímaberendezésből eredő zaj erősségének növekedésével összefüggően… ismételten felmerült…, mint korábban már bennem is és védőmben is (sic!) az Akadémia utcában, hogy lehallgatnak…, és egy szervezet nevét írtam a papírra. Ügyész határozott kérdésére kijelentem, az NBH-t írtam fel a papírra.” Nos, így kapcsolódik össze a klímaberendezés és a nemzetbiztonsági szolgálat.
Kérdés persze: mire elég e magyarázat? Egyrészt felmenti a vádhatóságot a közkeletűvé vált feltételezés gyanúja alól, hogy számukra is nyilvánvaló hazugságokat vettek jegyzőkönyvbe. Ám akkor felelős magyarázatot kíván a másik történet: valóban lehallgatták az ügyészség szobájában, s ha igen, kik és milyen céllal Kulcsárt? A fővárosi főügyészt, Ihász Sándort mindenesetre hiába kerestük, lapunk interjúkérését határozottan elutasította. Úgy tűnik, a vádemelést bejelentő sajtótájékoztatót leszámítva brókerügyben nem hajlandó nyilvánosság elé állni.
De térjünk vissza a vádirathoz. Hónapok óta folynak a találgatások, vajon a vádhatóság mennyire veszi készpénznek Kulcsár részletes feltáró vallomását. Amelyet – különös tekintettel a szocialista politikusok, így Baja Ferenc és Puch László érintettségét alátámasztó részletekre, a megvesztegetésekről szóló történetekre – olykor már a kihallgatást követő napon közölt a Magyar Nemzet. Ám a politikusokat hiába keressük a vádlottak között, és ami még különösebb: korábbi sajtóhírekkel ellentétben jelenleg semmiféle nyomozást nem folytat velük szemben az ügyészség. Ismeretes, hogy nem hallgatták meg őket tanúként sem, nem is beszélve arról, hogy nem csak őket, de másokat sem szembesítettek a brókerrel. Márpedig Kulcsár minden kihallgatás elején aláírta: tudomásul veszi, hogy feltáró vallomásában senkit nem illethet hamis váddal, mert úgy bűncselekményt követ el. Mindenben igazat mond tehát – az ügyészség erre az alapvetésre építette a vádat, amelyet természetesen a nyomozás során más bizonyítékokkal is alátámasztottak. A szocialista politikusokra vonatkozó kijelentéseit azonban majd csak a bíróság vizsgálja. Az első tárgyalás tavasszal várható – a bírák addig ismerkednek a nyomozati anyaggal -, ítélet talán két év múlva lehet. A kampányban viszont Kulcsár közkinccsé vált vallomásából ki-ki szájíze szerint szemelgethet.
POLITIKAI FELELŐSSÉG. Márpedig maga a vádirat is tartalmaz olyan kijelentéseket, amelynek kapcsán józan ésszel nem lehetne megkerülni a politikai felelősség kérdését, sem az Orbán-kormány, sem a szociál-liberális kabinet ténykedése kapcsán. Egyetlen példa: a vádirat szerint 2001 végétől a jogosulatlan ügyletek jellemzően „Kulcsár Attila két kiemelt ügyfele”, a Betonút Rt. és az Állami Autópálya-kezelő (ÁAK) Rt. számláin bonyolódtak le, s az elsőrendű vádlott 2002. május 14-étől „kizárólag ezen két ügyfele számlája vonatkozásában alkalmazta a technikai számlán keresztül lebonyolított tranzakciókat” (a bűncselekményben mozgó pénzösszegekről lásd táblázatunkat). Most tehát úgy látszik: az ügy körültekintő tisztázásában a vádhatóság túl nagy szerepet hagyott a bíróságra.
