Sok topmenedzser elégedett lenne Vince Rita életmódjával. A Johnson & Johnson szektorigazgatója hétköznapokon este 6–7 körül leteszi a lantot, majd hetente kétszer beugrik a tornaterembe és a szaunába, míg a többi estén barátaival vacsorázik vagy moziba megy. E tökéletesnek tűnő életformának azonban ára van: Miskolcon élő családját, munkája miatt oda kötött férjét és 7 éves kislányát csak a hétvégeken látja. Sőt, inkább csak minden másodikon, mivel havonta két víkendet elvisz a pozíciója miatt elkerülhetetlen külföldre utazgatás. A menedzser ezzel együtt nem elégedetlen. „Maximalista vagyok, lételemem a nyüzsgés, és a mu?kám állandó sikerélményt hoz, bár természetesen szeretnék a családommal több időt tölteni” – ad ízelítőt abból, mekkora gondot is jelent neki a munka és a magánélet közötti egyensúlyozás.
Az este szent. Eiles Tibor, ha törik, ha szakad, kislánya fürdetésére mindig hazamegy.
Vince Rita tíz esztendeje él „távházasságban”, és úgy érzi, ma már jóval könnyebb a helyzete, mint korábban. Három éve szerzett magának egy budapesti lakást, addig az ingázók strapás életét élte, illetve a sűrű külföldi utaknál kétszáz kilométerrel többet kellett vezetnie, mivel Miskolcról indult. Mióta elért bizonyos szintet, napi 9–10 óránál már nem kell többet dolgoznia. „Három év után végre rákényszerítettem magam, hogy vegyek egy fitneszbérletet, erre korábban nem volt időm. Most már úgy osztom be az időmet, ahogy akarom, idén kétszer is elmegyünk két hétre nyaralni a családommal” – vall az azelőtt elképzelhetetlen előnyökről. A kevesebb időt pedig, amit a családjával tölt, igyekszik valóban kellemessé tenni.
8 ÓRA PIHENÉS? Egyedi példa? Nem feltétlenül. Közhely, hogy a magyar menedzserek a napi 8 óránál többet dolgoznak. Az már a kivívott pozíció függvénye, hogy „csak” 9–10 órát, vagy 12–14-et is. Ennyi munka mellett azonban az egyéb fontos „időtöltések”, a család, barátok, sport, kultúra, önfejlesztés vagy közösségi tevékenységek valamelyike csorbát szenved. A „8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás” szlogenjét felváltotta a work-life balance, azaz a „munka és magánélet egyensúlya” bűvszó.
Amerikai cégek ma már „work-life balance”-politikát hirdetnek meg, tréningeket nyújtanak a dolgozóknak, vagy ezért felelős menedzsereket alkalmaznak. Hazánkban ez még nem terjedt el, de a Budapesti Corvinus Egyetem és az OD Partner tanácsadócég együttműködésében végzett, vállalati emberi erőforrás vezetőket meginterjúvoló hr-innovációs kutatás szerint a munka és magánélet egyensúlyának javítása a negyedik legfontosabb fejlesztési prioritás az hr-szakemberek számára. Persze, ha némi iróniával szemléljük a k?rdést, maga a fogalom is azt sugallja: ne dolgozz kevesebbet, csak zsonglőrködj ügyesen, oldd meg, hogy napi 12 óra munka mellett is jusson időd a magánéletre.
Egyáltalán, mennyit dolgoznak a hazai menedzserek? Bokor Attila és Radácsi László, a Budapesti Corvinus Egyetem, azaz a Közgáz docensei harmincas felsővezetőket és önálló vállalkozókat vizsgáló Fiatal Vezető-kutatása szerint ez, a rendszerváltás után gyorsan pozícióba került, sikeres korosztály ma napi 10–12 órán át „húzza az igát”. A megkérdezettek többsége azonban Vince Ritához hasonlóan ezt már lazításnak érzékeli. Míg ugyanis idáig eljutnak, tehát még a „csúcsra tartva”, ennél is többet kellett gürcölniük. Következésképpen a középvezetők esetében rosszabb a munka és magánélet egyensúlya, hiszen ők még a „hegymászás” kaptatós szakaszában vannak.
Vezetők a strandon
Míg a japánok és az amerikaiak – a céggel szembeni lojalitás, illetve pozíciójuk féltése miatt – alig vesznek ki szabadságot, az öntudatos nyugat-európai polgár kihasználja a törvényben garantált bőséges pihenőnapokat. „A 36 órás munkahét miatt minden második péntek szabad, nyáron három hét szabadság, télen és húsvétkor egy-egy hét vakáció” – foglalja össze például a hollandiai relaxációs trendeket a két évet a nyugat-európai országban töltött Eiles Tibor. A magyarok középen helyezkednek el a kétféle hozzáállás közöt. A Kárpát-medence menedzserei anyagilag már megengedhetik maguknak a nyaralást, inkább a „pótolhatatlanság” érzete miatt nem merik kivenni összes évi szabadságukat, vagy attól tartanak, hogy a kiszállás után még nehezebb lesz megbirkózni a felhalmozódott aktaheggyel.
Megoszlik a szakértők véleménye, hogy a tökéletes kikapcsolódáshoz két vagy három hét nyaralás kell-e, netán már egy hét alatt is kipihenheti magát az ember. „Ideális az lenne, ha két- és félhavonta beiktatnának egy hét szünetet” – teszi le a voksát a holland modell mellett Lovas Zsuzsa pszichológus, vezetési tanácsadó. Persze, egy hiperaktív menedzsernek a láblógatás a tóparton maga a gyötrelem. „Nem tudok leállni, a szabadságon két-három nap után már hiányzik a nyüzsgés, mikor kórházba kerültem, oda is behozattam a laptopomat” – tesz vallomást a sok vezetőre jellemző „örökmozgásról” Vince Rita. A mobiltelefon az üzletembereket elkíséri a tengerpartra vagy a síelésre is – a Figyelő is több riportalanyt vakáción ért utol. „Érdemes a szabadság alatt lassítani, ritmust váltani, és nem ugyanazt a pörgést folytatni, mint egész évben” – javasolja Lovas Zsuzsa. Ha ugyanis valaki az utazáson is minden napba hat-hét programot bezsúfol, a városnézéstől kezdve a jetskin át a grillezésig, akkor észre sem veszi, hogy most kikapcsolódik. Persze, érthető, hogy aki sokat hajt a munkahelyén, az a szabadidejében is igyekszik „haszonmaximalizálni”. A Fiatal Vezető-kutatásban a megszólalók gyakran használták a „minőségi idő” kifejezést: „keveset vagyok a családommal, de azt használjuk ki, ne tévénézéssel teljen”. A nyaralásnak sokszor presztízsjellege?is van: a divatos célpontok valamelyikére kell elmenni, amit utána el lehet mesélni a kollégáknak. „Az az idő azonban elmúlt, mikor előtte hetekig nézegették az útikönyvet, utána albumba ragasztották a fényképeket vagy bekeretezték a diákat, pedig mindez a ráhangolódást és a levezetést, az élmények feldolgozását szolgálta” – mond anakronisztikus párhuzamot a pszichológus.
Érdekes eredményekkel szolgálhat az is, ha az egész éves mulasztást a gyerekekkel szemben a szabadságon akarja behozni az elfoglalt üzletember: össze is forraszthatja a családot a közös élmény, de járhat azzal a traumával is, hogy valójában nem ismeri a hétköznapokon csupán egy jóéjt-puszi erejéig látott gyerekét, nem tud vele játszani, beszélgetni.
HAJTÓS ÉVEK. Persze a felső szinten is előfordulnak hajtós időszakok, amikor – például egy szervezeti átalakítás vagy szoftverbevezetés miatt – a munkával töltött idő felszökik 14–16 órára is. „Pályakezdőként az első állásban, illetve új munkahelyre vagy pozícióba kerülve az első fél évben hajtani kell, ilyenkor ne a munka és magánélet egyensúlyára koncentráljunk” – tanácsolja Juhos Andrea, a DBM Magyarország karriertanácsadó ügyvezetője. Akad persze, aki már pályája elején tudatos döntést hoz, és nem hagyja magát bedarálni. „Néhány év alatt elsorvadnak a kapcsolatok, utána nincs mit ápolni” – mondja az a frissdiplomás közgazdász, aki, mivel egy kutatásban is részt vett, nem adta fel addig a keresgélést, amíg egy heti négy napos állást nem talált.
A karriertanácsadó hozzáteszi: nem hisz benne, hogy egy jól szervezett munkahelyen rendszeresen napi 10–12 órát kellene dolgozni. E kérdésben megoszlanak a vélemények. Egyes iparágaknak, például a tanácsadó szektornak „emberevő híre” van a munkaórák tekintetében, főleg a pályájuk elején lévő, a hajtást szakmai befektetésnek vevő kollégáknak kell „húzniuk”. „Ezzel a pozícióval ennyi munka jár” – ismeri el Czakó Borbála, az Ernst & Young vezérigazgatója, aki hétköznapokon 10–12 órát dolgozik, de a hétvége valamelyik napján is rendre beszökik az irodájába egy kis zavartalan papírmunkára. Emellett szinte hetente kell külföldre repülnie, amikor – például egy egynapos barcelonai út esetén – reggel hattól éjfélig talpon van. Igaz, az ő gyermekei már felnőttek, így ezt bűntudat nélkül megteheti.
Családbarát cégpolitikák
Már a legtöbb cég kínál az egészséget őrző programokat a vezetőinek, a sportolási lehetőségtől kezdve az egészségpénztári befizetésen át a menedzserszűrésekig. Az E.ON Hungária például vezetőképző programjába iktatott be egy harmóniával és stresszkezeléssel foglalkozó másfél napos tréninget, ahol a résztvevők választhattak a relaxációval, testi tudatossággal, keleti gyógymódokkal, életvezetési tanácsadással és az egészséges táplálkozással foglalkozó workshopok közül. „Tudatosítani akartuk a menedzserekben, ?ogy veszélyeztetettek a stressz miatt”– magyarázza Verba Judit képzési vezető.
A kifejezetten a munka és magánélet egyensúlyával foglalkozó programok azonban ritkák hazánkban. Ahol a „work-life balance” csatakiáltás elhangzik, ott többnyire a kismamák szülés utáni visszatérését szolgáló részmunkaidős vagy távmunkaprogramokat értik alatta. A rugalmas munkaidő vagy az otthoni munkavégzés valóban javíthat olykor az egyensúlyon – és nemcsak kismamák esetében –, de a gyakorlatban ezek a módszerek sokszor éppen ellenkezőleg sülnek el. Menedzserek esetében a részmunka nem járható út, a rugalmas munkaidő pedig sokszor csak felfelé rugalmas. A távmunka eszközei, a laptop, a mobil, a céges szerverrel való otthoni kapcsolat pedig azt is lehetővé teszik, hogy az irodai munkaórák után este vagy hétvégenként gürizzen a delikvens, még inkább elmosva munka és magánélet határait.
Ez utóbbi amúgy is rákfenéje a mégoly jóakaratú céges kezdeményezéseknek. A kikapcsolódást szolgáló céges sörözések, sportesemények a szabadidőt veszik el, de még az olyan, az időgazdálkodást valóban javító megoldások, mint a céges óvoda vagy az Egyesült Államokban létező vállalati bevásárlási szolgálat is csökkentik azon alkalmak körét, amikor a dolgozó más emberrel is találkozhat a munkatársain kívül. Hazánkban jóformán nem létezik, pedig kiégés ellen jót tesz a „sabbatical”, a tudatos karrierszünet intézménye. Ennek lényege pedig nem más lenne, mint hogy a menedzser biz?nyos számú lehúzott év után fél-egyéves igazolt eltávozást kap a posztjáról, amit kutatással, önmaga továbbképzésével, esetleg kikapcsolódással tölt. „Pedig a munka és magánélet egyensúlyának megteremtése komoly motivációs eszköz lehet a dolgozók számára” – jegyzi meg Juhos Andrea.
Fejétől bűzlik a hal, azaz, mint mindenben, ebben is a vezetés hozzáállása a meghatározó. Ha a főnöknek nincs családja, komoly empátiára van szüksége, hogy megértse: beosztottjának ötkor fel kell állnia, mert bezár az óvoda. A munkamániás, késő estig dolgozó vezetőnek minden tapintatát össze kell szednie, hogy munkatársai ne érezzék úgy: ők is erre a tempóra kényszerülnek. Egy hiteles főnök csak növeli beosztottja elkötelezettségét, ha kiejti a száján a következő a mondatot: „Látom, hogy ki vagy merülve, m?nj haza, fújd ki magad”. Egyes cégek „családbarát” mivoltukat úgy deklarálják, hogy a késő délutáni órákra már nem tesznek meetingeket, és a tréningeket nem hétvégére szervezik.
IDŐBEOSZTÁS. A kényszer egyébként fokozott időbeosztásra sarkall: Háy Veronika már az egyetem elvégzése után egy kisgyerekkel keresett állást, így a túlmunkás, éjszakázós, utazgatós állások szóba sem jöhettek. „Mindig sikerült a napi 8 órába benyomni a feladataimat, és kevés munkahely van, ahol ez nem elég. Ilyen életmód mellett muszáj volt megtanulnom beosztani az időmet” – meséli a korábban a bankszektorban felsővezetőként dolgozó nő, aki jelenleg már harmadik gyerekével van otthon. Igaz, mindezt be is kellett bizonyítania. Saját bevallása szerint azért végezte el az üzleti világ csúcsképzését, az MBA-t (Master of Business Administration) Európa egyik legrangosabb iskolájában, a franciaországi Inseadon, (ráadásul – akkor még egyetlen – csemetéjét is magával vitte), hogy elhiggyék neki: ő nyolc órában is képes hatékonyan dolgozni. A mostani kismamaság után belső szakértői pozícióba szeretne visszatérni: „Úgy nem lehet embereket vezetni, hogy előbb megyek haza, mint ők” – ismeri el.
APAIT-ANYAIT. A gyermekek érkezése mindenképpen fordulópont a férfi és a női vezetők életében is. „Míg a szórakozást, a barátokat viszonylag könnyen odadobják a karrier érdekében, és még a társsal töltött időt is beáldozzák, a legtöbbjüknek erős lelkiismeret-furdalást okoz, hogy a gyermeküket ritkán látják” – tapasztalta Bokor Attila. Némi karikírozással: a magyar férfi menedzser az esti fürdetésre mindenképpen hazamegy – ez a kollégák szemében is „bocsánatos bűn” –, de utána a laptopján tovább dolgozik. A nőknél pedig a „munka, ovi, háztartás” közti kötéltánc folyamatos meghasonlást, önvádat eredményez. Sok menedzsert a gyerekvállalás ébreszt rá arra, hogy nem csak a karrier fontos az életében, s igyekszik tudatosabban korlátozni élete munkaszféráját. A gyerekek megszületése aztán felerősíti az egzisztenciájuk megteremtéséért érzett felelősséget. Ennek eredményeként sokan azzal az indokkal dolgoznak még többet, hogy utódjaiknak biztosítva legyen a lakás, a külföldi ?anulás lehetősége. Kérdés persze, hogy mindez valóban a gyerekek érdekében történik-e, vagy ezzel az indoklással megkerülhetik a személyesebb, nehezebb kérdések felvetését.
A „mennyit dolgozik?” kérdésre a harmincas felsővezetők tipikus válasza amúgy is a „kevesebbet, mint korábban, de többet, mint később”. Azaz, a jövőben még kevesebb munka mellett szeretnék megteremteni az egyensúlyt. Nőknél megfigyelhető, hogy egyesek a gyerekvállalás táján – Háy Veronikához hasonlóan – pozíciót vagy tevékenységet változtatnak, mivel a korábbi poszton megszokott fordulatszám nem tartható család mellett. Az egyik hazai banki menedzsernő például amúgy is hajtós munkája mellett disszertációt ír néprajzból – szerencsésnek vallja magát, mert napi 4–5 óra alvással beéri – és pár év múlva, a gyerekek érkezésével szeretne a kutatói pályára átnyergelni.
Az oldalirányú váltások sikeres menedzselése egyébként nem elterjedt, bár akad néhány példa – ez általában a negyvenes, ötvenes életévekben szokott bekövetkezni – amikor a menedzser, a stresszt megunva vagy kiégéstől félve otthagyja pozícióját, és tapasztalatait tanácsadóként vagy saját vállalkozásban kamatoztatja.
Czakó Borbála. A vezérigazgató a hétvége egyik napján isrendszeresen beszökik az irodába.
A közhiedelem azt tartja, hogy a stressz és a hajtás miatt a menedzserek egészsége komoly veszélyben forog, (gondoljunk csak a „menedzserbetegség” elnevezésre). Ezt azonban Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója cáfolja: „Tévhit, hogy egy menedzser nagyobb veszélyben van, mint egy segédmunkás.” A magasabb végzettségűek, beosztásúak egészségi állapota jobb, tudatosabban figyelnek magukra. A sok munka Kopp Mária szerint nem feltétlenül jelent rizikót, érdekes módon viszon? a hétvégi túlórázás megnöveli a betegségek kockázatát. „A férfiakra jellemző a státuszszindróma: nem a sok munka viseli meg őket, hanem az állásuk, pozíciójuk elvesztésébe betegszenek bele” – jegyzi meg a professzorasszony.
A vállalkozók egyébként, noha igazán sokat dolgoznak, egész jó egészségi állapotban vannak, és inkább egyensúlyban érzik magukat, mint a vállalati vezetők. Motiválja őket, hogy „maguknak építik” a céget, látják a küszködés értelmét.
„Az egyensúly soha nem csak azon múlik, mennyi időt tölt valaki a munkával. Az átlagost jóval meghaladó munkaidő-terhelés mellett is élhet valaki harmóniában, ha tudja, hogy miért csinálja, hisz a céljaiban, érzi, hogy a helyén van, ő kontrollálja a munkát, és ő dönti el, mikor fogja abbahagyni” – mond meglepő véleményt Bokor Attila. Így ez jogos lehet egy vállalkozás-alapításánál, vagy azokban az években, amelyeket a menedzser befektetésnek tekint a későbbi karrier érdekében.
Egyensúlyőrző praktikák
Minden egyes, a Figyelő által megkérdezett vezetőnek kimarad valami fontos az életéből. Akad, aki a családra fordít kevesebb időt, más a kultúrát, a sportot, a szakmai továbbképzést vagy a barátokat áldozza be. Éppen ezért szinte minden elfoglalt vezetőnek van valamilyen praktikája a „felszínen maradásra”.
OTTHON TABU A MUNKA. „Az autóban szoktam rendszerezni a gondolataimat. Amikor az irodába tartok, összeszedem, bent mit kell elintéznem, amikor pedig hazafelé, hogy a párommal vagy otthon mit kell megoldanom. Mikor belépek a lakásba, elfelejtem a munkahelyemet, soha nem is beszélek a páromnak a benti gondokról” – mond sajátos gyakorlatot egy menedzser az életszférák elválasztására.
LÁNYOM NÉLKÜL SOHA. A hivatalos útjaira Czakó Borbála, ha teheti, magával viszi valamelyik lányát.
HAJNALI BESZÉLGETÉSEK. Egy elfoglalt, középkorú házaspár minden reggel fél 6-kor felkel, hogy még a gyerekek elindítása előtt nyugodtan tudjanak fél órát beszélgetni egymással.
EBÉDDEL ÁPOLT BARÁTSÁGOK. Akad olyan vezető, aki hetente kétszer kiruccan a barátaival vagy régi kollégáival ebédelni, hogy ne veszítse el velük a kapcsolatot.
SZOMSZÉDOKKÁ LETTEK. Rendhagyó módon oldotta meg Eiles Tibor a régi barátokkal való összejárást: az öt családból álló, még a főiskolán összeszokott társaság egy főváros környéki lakóparkba költözött. Így elég este kimenni a kertbe, ha a haverokkal akar találkozni, és a hasonló korú kisgyerekek felügyeletét a feleségek is meg tudják osztani.
A Fiatal Vezető-kutatáson megkérdezettek fele mindazonáltal az egyensúlyt nem a mába, hanem a reményteli jövőbe teszi, s csak bízik benne, hogy később összhangba kerülnek élete különböző területei. Ijesztő tanulsága a felmérésnek, hogy a csúcson levő, harmincas éveikben járó hazai menedzserek kétharmada úgy érzi: inkább odasodródott jelenlegi pozíciójába, nem azonosul maradéktalanul vezetői szerepével, nem képes átélni az „alkotás” élményét, és így mindennapi munkája kevés örömöt jelent neki. Így nehéz az egyensúlyt megtalálni, akármennyi időt is töltenek az irodában.
