A távvezető

Ügyvezető igazgató és résztulajdonos volt, de még targoncázott is Barkóczi István, a kezdetben mindössze két fizikai és két szellemi munkást foglalkoztató vállalkozásában. „Be akartam bizonyítani, hogy alkalmas vagyok a társaság vezetésére, a cég pedig rugalmasabb, mint egy állami vállalat” – magyarázza, hogy miért is pakolta fel ő maga a dobkötelet, amikor a vevő a munkaidő lejártával, 5 óra után jött meg érte.

Korábban, a miskolci December 4 Drótműveknél (D4D) 1975 és 1990 között végigjárta a ranglétrát. A tehetséges fiatal mérnök másfél évtizedes gyakorlattal a háta mögött viszont úgy érezte, eljött az ideje annak, hogy szakmai tudását, tapasztalatait végre igazán próbára tegye. Ambícióinak kedvezett a rendszerváltás időszaka, a piacgazdaságra való áttérés, hiszen a nagy állami vállalatok – mint amilyen a drótgyár is volt – ekkor kezdték meg bizonyos tevékenységeik kft.-kbe szervezését. Ennek szellemében a D4D új igazgatója felajánlotta, hogy a gyár emeléstechnikai üzletágára alapítsanak – kapun belül – egy külön céget, amelynek irányításával Barkóczit bízta meg. A FUX Kft. névre keresztelt vállalkozás számára az állami nagyvállalat 51 százalékos tulajdonrésze fejében gépeket és helyiséget biztosított, míg a fennmaradó 49 százalékot – fele-fele arányban – Barkóczi és társa a szabadalmaikra kapott pénzzel vásárolták meg.

A szerény kezdetek után csakhamar fellendült a társaság. Az 1990-es évek elején ugyanis szinte teljesen ellehetetlenült az anyavállalat helyzete, és a FUX sikeresen be tudta tölteni az így keletkezett piaci űrt. „Mivel ebben az időszakban a volt szocialista országokban az acél- és alumíniumvezetékek gyártásával foglalkozó cégek állami tulajdonú vállalatokként még termeltek, olcsón tudtunk tőlük vezetéket importálni” – idézi fel Barkóczi István. Az előnyös üzletkötésben nagy szerepe volt annak, hogy a D4D-ben tervezőmérnökként, majd üzemirányító mérnökként munkakapcsolatba került a szóban forgó vállalatok értékesítési részlegeinek igazgatóival, tehát személyesen ismerte üzleti partnereit.

TALLIN ÉS NORVA. A nagykereskedelemből befolyt tőkével Barkóczi megvette a társa és az állami vállalat üzletrészét, és a környező országokból vásárolt használt gépekkel termelésbe kezdett, immár egy új telephelyen. Mivel a FUX Kft. riválisai nagy költséggel működő régimódi gyárak voltak, a kis cég alacsonyabb áraival és a piaci igényekre való gyors reagálással hamar teret nyert az itthoni piacon. Mára a magyar áramszolgáltatók légvezeték-igényének 60-70 százalékát az időközben részvénytársasággá alakult FUX szállítja. „A privatizáció következtében a magyar piac erősen beszűkült, mert ma már csak a ténylegesen tönkrement távvezetéket cserélik ki, szemben a magánosítást megelőző gyakorlattal, amikor az áramszolgáltatók rendszeres, nagyszabású rekonstrukciókat hajtottak végre” – festi le a jelenlegi helyzetet Barkóczi. Az itthoni piac zsugorodásával párhuzamosan a cég elkezdett az export irányába orientálódni, s az mára a bevétel 35-40 százalékát teszi ki. A cég meghatározó beszállítóvá vált a szlovák és cseh piacon, és nemrég betört Lengyelországba is. Az idei évre várható másfélszeres forgalomnövekedés azonban egy észtországi tenderen elért sikernek köszönhető, ahol a cég a Tallint Norvával összekötő kelet-nyugati távvezeték építéséhez szállít az elkövetkezendő 15 hónapban 3 ezer tonna kábelt.

A FUX vezérigazgatója jelenleg az iraki távvezeték-újjáépítésben való részvételért lobbizik, s ezért felvette a kapcsolatot amerikai üzletemberekkel. Barkóczi szerint a mai világban már nem lehet pusztán kapcsolatok útján előre jutni, a személyes ismeretség, a kapcsolati háló szerepe azonban továbbra is rendkívül fontos. „Széles baráti körrel rendelkező emberként sok előnnyel indultam az üzleti életben. Manapság a nemzetközi tendereken való részvételnél jelent előnyt, hogy az ismerősök felhívják a figyelmemet a különböző pályázatokra, így a megfelelő információ birtokában, időben tudok lépni” – vallja a cégvezető, aki sokat profitál a gyáriparos szövetségi és kamarai üléseken való részvételből, és az ott nyert ismeretségekből is.

A gazdasági és szakmai életben, illetve a közéletben való részvételnél is nagyobb üzleti hozadéka van a tervezőmérnökből lett cégvezető tudományos kapcsolatainak. „Fiatal mérnökként egyik volt egyetemi tanárom biztatására lettem a Gépipari Tudományos Egyesület tagja, amely kiváló fórum volt az egyetemi gépészoktatók és a vállalati mérnökök közötti együttműködéshez” – állítja. Száz fő körüli középvállalat tulajdonos-vezetőjeként nem engedheti meg magának, hogy külön K+F részlege legyen, ezért igyekszik arra ösztönözni a kutatókat és doktorandusokat, hogy a cég számára alkalmazott kutatásokat végezzenek. A Miskolci Egyetem oktatóival a mai napig jó kapcsolatban levő üzletember rendszeresen fogad az egyetemről doktorandusokat, és igyekszik anyagilag is támogatni alkalmazottai tudományos pályafutását. „Az uniós átlaghoz képest siralmasan alacsony a vállalati indíttatású kutatások aránya a magyar tudományos életben. Előfordult például, hogy az általam megkérdezett, doktori disszertációt író fiatalok közül néhányan nem tudták, mire lehet majd kutatásuk eredményét felhasználni” – összegzi a tapasztalatait a FUX vezérigazgatója. Barkóczi maga is az acél sodronykötelekkel kapcsolatos alkalmazott kutatásból doktorált, több szabadalom társszerzőjeként tartják nyilván ezen a szakterületen, 2002-ben pedig Gábor Dénes-díjat kapott.

Bár pályafutása elején 2-3 évig konstruktőrként dolgozott a D4D-ben, a szabadalmak kidolgozásában csak üzemmérnöki pályafutása során kezdett részt venni, miután 200-300 emberrel a keze alatt szembesült a gyakorlati problémákkal. Barkóczi mind a mai napig részt vesz a tudományos életben, mert úgy látja, hogy a cég jövője függ a piaci igényekhez alkalmazkodó innovációktól. „Az EU előírta, hogy a tagországok távvezeték-rendszereit össze kell kapcsolni. Az új hálózat kiépítésénél elsődleges szempont a gazdaságosság, és természetesen az, hogy megfeleljen az igen szigorú műszaki paramétereknek. Ez komoly fejlesztési feladat a gyártók számára, hiszen több lehetséges megoldást kell mérlegelnünk, és ezekből kiválasztani az árban, és minőségben is versenyképeset” – magyarázza.

CSALÁDI VÍZIÓ. Két gyermeke közül fiát szintén műszaki pályára szánja Barkóczi, hogy legyen, aki továbbviszi az apai örökséget. „Nyugaton a hasonló méretű és profilú üzemek általában családi vállalkozásként működnek. Ismerek olyan üzemet Németországban, ahol már a család hatodik generációja van a vállalat élén” – állítja. A FUX mellett Barkóczi nemrég megvásárolt egy régi bérházat Miskolc belvárosában, amelyet szállodává alakított, elsősorban külföldi üzletemberek fogadására. Azt szeretné, ha a jövőben lánya vinné tovább a család idegenforgalmi vállalkozását.

Barkóczi büszke arra, hogy a munkanélküliséggel küszködő kelet-magyarországi régióban a két vállalkozással összesen 150 családnak ad megélhetést. A város fejlődése érdekében a Miskolciak az Avasért Alapítvány kuratóriumának tagjaként is dolgozik. Céljuk a város szívében levő ősi borospincék felújítása, illetve éttermek nyitásával, szabadidő-eltöltési lehetőségek teremtésével az Avas vonzerejének javítása.