 |
Nyugat-Európában óriási a sikere a “mindent egy helyen” szlogennek. A hipermarket-láncok célja, hogy miközben megkímélik vásárlóikat a sok utánajárástól, a maguk hasznára kiaknázzák a kiskereskedelem és a szolgáltatási szektor mind szélesebb vertikumát. A nagyobb angliai Tesco hipermarketekben ma már nemcsak minden elképzelhető termék, hanem számtalan szolgáltatás is megvásárolható. Van például Tesco utazási iroda, Tesco patika, s a vevők helyben elintézhetik bármilyen banki, pénzügyi problémájukat is, kezdve a gépjármű-biztosítás megkötésétől egészen az ingatlanhitel felvételéig, sőt olcsóbb gáz- és villanyszolgáltatót is választhatnak maguknak a liberalizált piacon élő angol fogyasztók.
Ebbe a tendenciába illeszkedik az üzemanyag-forgalmazás, amelynek nem titkolt célja a mainál is több vásárló becsábítása az üzletekbe. Ez az ötlet nem új: az e téren úttörőnek számító, első kútját 1974-ben megnyitó Tesco olcsó töltőállomá-sainak száma az utóbbi néhány évben csaknem háromszázra nőtt, brit piaci részesedése pedig 12 százalék feletti, amivel a kitermelést nem folytató üzemanyag-forgalmazók között a legnagyobbá vált. A példát másoló hálózatokkal együtt a hipermarketek immár a 28 milliárd fontos (közel 11 ezer milliárd forintos) brit kiskereskedelmi üzemanyag-forgalom 27 százalékát tudhatják magukénak. Németországban is terjed, ám kevésbé népszerű ez a forma (lásd külön írásainkat).
| Brit térhódítás |
Nagy-Britanniában a hipermar-ketek a nyolcvanas évek köze-pétől tartanak fenn saját benzinkutakat, közvetlenül az áruházak tőszomszédságában. A hétvégi bevásárlás alkalmával tehát a nagyobb Tesco, Safeway, Asda, Sainsbury’s és Morrisons központoknál is lehet tankolni, ráadásul valamivel olcsóbban, mint a hagyományos benzinku-taknál. A hipermarketek azzal is próbálják csalogatni a vásárló-kat, hogy az áruházi kutaknál további pontokat gyűjthetnek törzsvásárlókártyájukra.
A nagy élemiszerláncok árpoliti-kája és hatalmas forgalma lehe-tővé teszi, hogy lefelé nyomják az árakat. Ennek az lett az ered-ménye, hogy amióta megjelentek az üzemanyagpiacon, a benzin-kutak között rendre árháborúk robbannak ki. A legutóbbi az iraki háború “hivatalos“ befejezése után indult meg, amikor a brit hipermarketek bejelentették, hogy csökkentik az üzemanyag árát. A legmerészebb lépést azonban a Safeway tette meg 2002-ben, amikor a bevásárlás alkalmával elköltött pénztől függően kedvezmény-bónokat kezdett el osztani a vásárlók között. Azok, akik 150 fontot költöttek, 20 penny (tehát közel 25 százalék) engedményt kaptak a benzin árából, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy csak a benzin adóját és áfáját fizették ki, a hipermarketnek pedig semmi haszna nem volt az üzemanyagon. A Safeway nyíltan hirdette: akciójának célja, hogy több vásárlót csábítson magához.
A többi nagy cég csak ennél szerényebb kedvezményt ad. Némelyikük szintén a boltban elköltött pénz arányában csökkenti a benzin árát, mások 2-3 pennyvel aláígérnek a hagyományos benzinkutaknak. A fogyasztó szempontjából azonban a megtakarítás minimálisnak tűnik: az olcsóbb, de még mindig nem elég olcsó benzinért vagy sok ennivalót kell venni, vagy áldozni kell a kényelemből azzal, hogy nem az otthonához legközelebb eső kútra jár tankolni az ember.
SZVETNIK ENDRE, LONDON |
|
FELKAVART ÁLLÓVÍZ. A folya-mat néhány évvel ezelőtt érkezett meg régiónkba, ekkor nyílt mintegy tucatnyi lengyel és cseh diszkont benzinkút, s Magyarországon is akadtak ilyen példák: a törökbálinti Cora 5 forintos kedvezményt kínáló saját kútja, vagy a székesfehérvári Tesco mellett 2000 óta üzemelő Klub Petrol kút. Három évvel ezelőtt azonban – feltehetően pénzügyi nézeteltérések miatt – elakadtak a tárgyalások az utóbbi két fél közt, holott akkor két tucat hipermarket mellett kívántak töltőállomást építeni, s literenként 10 forintos kedvezménnyel adni a benzint. “A nagyáruházak minden bizonnyal olcsóbban kínálják majd az üzemanyagot, vagy más akciókkal kötik össze a tankolást, hogy ezáltal mind több vásárlót nyerjenek meg. Azt azonban nem hiszem, hogy rövid távon valódi kényelmetlenséget okozna a Magyarországon nagyobb kúthálózatokkal rendelkező cégeknek a néhány új töltőállomás” – mondja Sárosi Miklós, a JET-Conoco kereskedelmi hálózati igazgatója. A harmincadik kútját a napokban avató JET menedzsere szerint a külföldi példák viszont azt mutatják, hosszabb távon felboríthatják a piaci hegemóniát az új szereplők. Sárosi szerint ugyanis a hipermarketek akár évekig is hajlandók nyereség nélkül működtetni ezeket a kutakat, hiszen az áruházak forgalomnövekedése elviselhetővé teszi a kúthálózatok szerény veszteségét is. Igaz ez akkor is, ha a piaci szereplők közt egyetértés van abban: egy minimális méretű, 4-5 kútoszloppal működő töltőállomás megépítésének költsége is közelít az 1 millió dollárhoz, mert a környezetvédelmi és tűzvédelmi előírások miatt (amelyekkel már az EU-ban érvényes szigorúbb szabályoknak is meg kell felelni) igen drágák a kiszolgáló berendezések, mint például a benzingőz elszökését megakadályozó kútoszlopok, vagy a dupla falú, biztonsági benzintartályok.
A Tescónak vagy az Auchannak ennek ellenére megéri kúthálózat építésébe fogni. Érdekes módon mind az Auchan, mind a Tesco pesterzsébeti áruháza mellett (az M5-ös út be-, illetve kifelé vezető szakaszán) kívánja megnyitni az év első felében első saját benzinkútját. “A Tesco kutak esetén az árképzés az aktuális piaci ártól lefelé fog eltérni” – erősítette meg Danks Emese, a cég pr vezetője a piaci információkat. Elmondta azt is, hogy jelenleg több piaci szereplővel tárgyalnak a szükséges berendezések megvásárlásáról.
| Germán lassúság |
A német piacon is kezd elter-jedtebbé válni, hogy a nagy élelmiszerláncok saját üzem-anyagtöltő-állomást üzemel-tetnek. Van erre példa mind az Aldi, mind a Metro berkeiben – igaz, egész Németországban összesen 392 ilyen benzinkút létezik. A hipermarketek által nyitott benzinkutak számának és piaci részesedésének tekintetében Németország tehát jelentősen elmarad a francia vagy a brit gyakorlattól: e töltőállomások a piac alig 5 százalékát tudhatják magukénak. Éppen a kis volumen miatt a piaci trendeket nem is igen befolyásolják, az átlagosnál jóval alacsonyabb üzemanyag-árszintet célba vevő stratégiájuk eddig még nem vezetett az árak letöréséhez (persze nem is ez a cél, mert akkor nekik még lejjebb kellene menni). Ugyan-akkor a módszer az egyes áruházak vevőközönségét felmérések szerint akár meg is duplázhatja.
WISNIEWSKI ANNA, FRANKFURT |
|
Hírek szerint a Mol erre szako-sodott cégével is folynak tárgyalások benzinkút-beren-dezések szállításáról. Ezek az eszközök nagyobb tervezett hálózat kiépítése esetén, nagy tételben kedvezőbb feltételekkel vásárolhatók meg, s információink szerint mindkét hipermarket üzemeltető már jelenleg is több egységben gondolkodik, s pozitív tapasztalatok esetén kész minden erre alkalmas áruházához töltőállomást kapcsolni. A Molnál azonban éppen a folyó tárgyalásokra hivatkozva nem kívántak bővebb felvilágosítással szolgálni az ügylet részleteiről és az újabb kúthálózatok versenybe lépésének várható hatásairól. Pedig az olcsó kutak nagyobb számban történő megjelenése újfajta kihívást jelenthet a mostani szereplőknek. Jelenleg ugyanis a magyarországi üzemanyag-forgalmazás oligopol jellegű: a nagy hálózatok sem a kiszolgálásban, sem az árak tekintetében nem különböznek érdemben egymástól.
A Mol számára nagykereskedőként is változást hozhat a hosszabb távú üzemanyag-szállítási szerződések megkötése az új hálózatokkal. A néhány kutat üzemeltető cégek nyilván kedvezőtlenebb feltételekkel vásárolhatnak majd üzemanyagot, mint a száznál is több egységet magáénak tudó Shell vagy OMV. “A külföldi beszerzési források ilyen mennyiségnél nem képviselnek valódi alternatívát, hiszen az üzemanyag szállítása egy apró hálózatba végképp gazdaságtalan például Ausztriából” – véli Sárosi Miklós. Ezért nincsenek könnyű helyzetben a Mollal tárgyaló hipermarket-láncok.
ÁRRÉS-GONDOK. A hipermarketek nyomott árú üzemanyag-forgalmazáson várható veszteségeit növeli, hogy a kiskereskedelmi árrés jelenleg is nagyon alacsony. Pletser Tamás, az Erste Befektetési Rt. vezető elemzője úgy becsüli, hogy fajtától függően 10-15 forint a kiskereskedelmi árrés egy liter üzemanyagon, így a hipermarketek kútjai sem kínálhatják lényegesen olcsóbban azt, mint a nagyobb kúthálózatok. Ráadásul a jogszabályok szerint – más termékekhez hasonlóan – az üzemanyagok értékesítési ára nem lehet alacsonyabb a beszerzési áraknál, ami gátat szab a korlátlan árharcnak. Az olaj- és gázipari szektort elemző Pletser hozzáteszi, a fenti árrés ráadásul bruttó összeg, azaz sem a nagyon drága töltőkészülékek, tartályok amortizációja, sem pedig a munkaerő és az üzemeltetés egyéb költségei sincsenek benne. Igaz ugyanakkor, hogy a hipermarketek piaci szempontból jó helyen vannak, hiszen rengeteg autó fordul meg a parkolóikban. Az elemző kiemeli azt is, hogy a kúthálózatok nyereségének jó része nem az üzemanyag, hanem a kapcsolódó termékek (autóalkatrészek, telefonos feltöltő kártyák és más, a kutak üzleteiben kapható termékek) forgalmából származik, s nyilván a hipermarketek is az “árukapcsolás” előnyeit kívánják kihasználni.
