Ne tessék irigyelni, ne gondolja senki kéjutazásnak. De nem bántam meg, fantasztikus és váratlan kihívása volt amúgy is változatos életemnek. Sokat elvégeztem – ha nem is mindent – abból, amit magam elé tűztem, többet, mint gondolnák, egyszer majd kiderül. 
Brnói Söröző, Szeged
Ám nagyon jólesett visszatérni régi életformámba, az otthoni íróasz-talomhoz, ahol megint író vagyok és nem aláíró (copyright Göncz Árpád). Két kutyám reggelente boldogan nyugtázza, hogy nem egy meg-hajszolt közszolga adja nekik sietve és morcosan az ébredési kekszet (Győri Háztartási Keksz), hogy aztán elvigye a fekete kocsi, hanem a régi, kedélyesen dünnyögő gazdi, némi becézés meg vakargatás kíséretében. És aztán többnyire otthon is marad, legfeljebb a következő fülvakarásnál morcos kicsit, mert nem megy az írás. (Hja, mert most az aláírás elé még írni is kell ám valamit!)
Sokfelé jártam ezen a nyáron, Itáliában, a horvát Adrián, legutóbb pedig Szegeden. Szeretem ezt a várost, jó látni a csinosodást, a városszeretet jeleit, a szép és színvonalas üzleteket, és jó, hogy az évekig üresen tátongó, kifosztott Virág Cukrászdának újra van gazdája. (Első dolgom volt megnézni, hogy a csodás Herendi kávéfőző túlélte-é a hányattatásokat. Jelentem, megvan!) Ezúttal azért mentem Szegedre, mert “A víg özvegy”-et néztem a Szabadtéri Színpadon, méghozzá háromszor. Sőt, négyszer. Jó egek, négyszer?
Kedvenc sajtóorgánumaim és kedvenc parlamenti képviselőim dolgát megkönnyítendő, elmondom, hogy azért háromszor (nyilvános főpróbával négyszer), mert a feleségem volt a víg özvegy. (Ne örülj, te! Még csak a színpadon özvegy!) Természetesen összeköttetéseimmel meg hatalmi szóval én intéztem az egészet. Akárcsak szerte a világban, Bonntól Szófiáig, Marseille-től Prágáig mindenütt én intéztem el, hogy énekeltessék a feleségemet. Húszéves pályája során a nemzetközi díjakat is én nyertem neki, amikor még nem ismertem, akkor is. Most meg Szegeden összesen 16 ezer ember azért tapsolt, mert én elintéztem, hogy sikere legyen. Rendben van így? Akkor rátérhetek a Brnói Sörözőre.
Amikor a főpróbára lementem, már tudtam, hogy a próbaidőszak alatt a kollégáknak ez a lokalitás lett a kedvence. Nézzük, mit tud? Már az is feltűnő, ahol megnyílt. A Kelemen utcában, közvetlenül a régi jó Hági Étterem mellett. Mely évek óta zárva áll, remek múltjával, pompás, árnyas kertjével. És szép lassan eszi a por meg a rozsda. Ki érti ezt? Igaz, a Virág balsorsát sem értette senki (kivéve előidézőit), és talán a Háginak is van jövője. Mindenesetre mellette a merész kis Brnói Söröző (tán féléve nyílt) él és virul.
Belül nyomban megcsap némi maradék (történelmi) csehszlovák “feeling”. Emlékszünk még rá? Milyen jó volt a pártállami síparadicsomban esténként beülni ebbe a pácolt fával, színes üvegberakásokkal, sörrel és Becherovkával körített “feeling”-be? Szolid minőségben ilyesmi kísért itt is, de ez egyáltalán nem baj. Mutatja a népszerűsége is. Szeretik. Igazi jó kocsma. Konyhájánál csak az árfekvése fantasztikusabb. Háromféle adag van: óriás, normál és zóna. (Zóna! Elsüllyedt ifjúságom, trallala!) Lehetetlen akár csak normál adagot is rendelni. Ez a zóna óriástányéron érkezik. Nemcsak pompás minden, de szellemes a tálalása is.
Ilyeneket ettünk: Szarvas babgulyás tejfölösen, csipetkével. Vaddisznó paprikás kapros-juhtúrós galuskával. Pisztráng olajbogyó mártásban, gyömbérrel, fahéjjal, reszelt citromhéjjal. Gyümölcsökkel bélelt sajtbatyu, azaz olvasztott sajt aszalt finomságokkal, rózsaszín panírban. Nem tudnám rangsorolni.
Végül fontos adalék, hogy itt Pilsner Urquell kapható – csapolva. Nem vagyok állandó és szenvedélyes sörivó, borra vagyok domesztikálva, de ha a sör jólesik néha, akkor nagyon jólesik. Ráadásul engem ehhez a sörhöz – mely a világ legjobbjainak egyike – személyes kapcsolat is fűz. Régi vesekövesként egyszer megtudtam, hogy ez a sör, vize és ásványi összetétele miatt, esküdt ellensége a savas vesekőnek. És való igaz! Úgyhogy idült sörivóknak szeretettel átnyújtom a receptet. Csak annyit kell mondani otthon az aszszonynak: “Leugrom ide a sarokra kúrálni magamat, érzem a vesekövemet.” Ki merné kockáztatni férjeura egészségét?
