A közelmúlt két filmbemutatóját egyetlen dolog köti össze: a cselekmény mozgatórugója mindkét esetben a pénz. A lé meg a Lola című német filmet akár nálunk is forgathatták volna: egy manapság egyre divatosabb szakma, a pénzbehajtók nehéz életéről szól, amit csak fokoz, hogy a film hősétől szőrén-szálán eltűnik a gondjaira bízott pénz. A kétségbeesett kutatásban jelentős szerep jut a pénzbehajtó barátnőjének, Lolának is – az alkotás európai mércével is izgalmas, ugyanakkor realista és nagyon emberi.
Az amerikai gyártású Brókerarcokban milliókról szól a játék. A tisztességes felszín alatt ebben az esetben is piszkos kis emberi történetek zajlanak, amelyeken már saját hőseik sem tudnak úrrá lenni: beindul a részvénygépezet, tragédiákat és fellángolásokat, kétes ízű sikereket “legyártva” – ez a modulszerű kirakósdi a filmre is jellemző. Ben Younger író-rendező munkájának talán ez lehetne az alcíme: Aki sokat markol, keveset fog. –
