Matolcsy György miniszter a lapjuknak adott interjújában (Irány Amerika!, Figyelő, 2000/11. szám) utalt rá, hogy támogatja a kockázati tőketörvényünk felülvizsgálatát. Ez nagyon jó hír.
A törvény eddig semmit sem hozott a várt kedvező hatásokból. A kockázati tőkeiparág nálunk működő szereplői ugyan figyelemre méltóan bővítik tevékenységüket, ebben azonban a törvénynek nincs érdeme. A rendelkezés hatályba lépése óta mindössze két cég kért engedélyt arra, hogy annak keretei között kockázati tőkealap-kezelő tevékenységet folytathasson. Tőkealapot még egyikük sem hozott létre, azaz a kockázati tőkeforrások a törvény hatására nem bővültek.
Ennek okai mindenekelőtt magukban az ösztönzőkben, azok esetleges fogyatékosságában, továbbá az azokat keretbe foglaló szabályrendszerben lehetnek. Ha a piaci szereplők nem élnek a nekik szánt ösztönzéssel, akkor minden bizonnyal rosszak vagy elégtelenek az ösztönzők. Vagy a tartalmukat, hatásmechanizmusukat választottuk meg rosszul, vagy a mértékük elégtelen ahhoz, hogy legyen vonzerejük, vagy olyan feltételekhez kötődnek, amelyeket nem érdemes vállalni értük.
E törvényünk rendelkezéseiben különböző törekvések testesülnek meg, jól, rosszul, nem is egészen konfliktusmentesen. Ha felülvizsgáljuk, újra kell gondolnunk, hogy mit akarunk elérni általa. Alapvető célkitűzés a kisebb vállalkozások tőkeellátottságának javítása. A kockázati tőkét nem lehet befektetésre kényszeríteni. Ha a gazdaság érdekei azt kívánják, hogy a vállalkozások bizonyos célcsoportjai jobb eséllyel jussanak ilyen finanszírozáshoz, akkor vonzóbbá kell tenni őket a kockázati tőke számára – szükség szerint közösségi erőforrások felhasználásával is. Ennek eszköze lehet a befektetésekhez rendelt adókedvezmény, mint azt például a britek teszik, vagy az amerikai megoldás, ahol olcsó forrást biztosítanak ehhez.
Mellette, helyette számos más eszköz is kínálkozik. Az infrastruktúra fejlesztése erőteljesen javíthatja a szóban forgó vállal- kozások működési feltételeit, jövedelemtermelő képességüket. Döntő szerepe lehet annak is, ha segítjük a vállalkozásokat a felkészültségük javításában, hozzáférhetővé tesszük számukra az ehhez szükséges szolgáltatásokat, és így tesszük őket “partiképessé”. Hathatós eszköz, ha az állam bizonyos mértékű garanciát vállal az ilyen kockázati tőkebefektetések megtérülésére. Több országban is működik ilyen megoldás. Törvényünk tartalmaz ilyen rendelkezést, de azt működésképtelenné teszi a megvalósítás jelenlegi szabályrendszere. Ezt könnyen javíthatnánk. Nagy hatású eszköz a vállalatközi fejlesztőtőke-befektetések, valamint az “üzleti angyalok” vállalkozásfejlesztő és -finanszírozó tevékenységének ösztönzése. Ez ma teljes egészében hiányzik.
Előmozdíthatjuk, hogy a pénztulajdonosok, köztük a magánszemélyek is, vállalkozás finanszírozásba fektessék a megtakarításaikat. A britek akarják, és adókedvezményekkel segítik ezt. Mi is akartuk, de az eszközül szolgáló adókedvezmények kimaradtak a törvényből.
A törvény bizonyos rendelkezései a befektetők védelmének szándékával korlátozzák a hatálya alatt működő kockázati tőkések cselekvési szabadságát. Az utóbbiak számára ez nyilvánvalóan kedvezőtlen. Érdemes lehet megvizsgálni, célszerű-e ezeket változtatás nélkül fenntartani. A törvény megtiltja a hatálya alatt működő kockázati tőkecégeknek, hogy tőzsdén jegyzett társaságok részvényeit is megvásárolhassák. Meglehetősen kétes, hogy gazdaságilag indokolható-e ez a tilalom, viszont kétségtelen, hogy a kockázati tőkések számára nagyon kedvezőtlen. Jelentős szerepe lehet abban, ha inkább kívül maradnak e szabályozáson.
Bizonyos rendelkezések a piac önvédelmét hivatottak helyettesíteni: a befektetőknek, illetve a vállalkozásoknak azt a képességét, hogy felismerik az olyan kockázati tőkecéget, amelytől célszerű távol tartaniuk magukat. Ilyen a hatéves futamidő előírása, valamint a viszonylag magas tőkekövetelmény. Érdemes lehet újólag végiggondolni, elegendően erősek-e az okok, hogy értük ilyen kötöttségeket rójunk a kockázati tőkésre.
A tőkét kereső vállalkozások érdekét kívánják szolgálni azok a rendelkezések, amelyek befektetésre kényszerítik a kockázati tőkést. Az ilyen kötelezettségek és az adókedvezmény összekapcsolása nem feltétlenül ésszerűtlen, de csak akkor működik, ha megtaláljuk a helyes mértéket.
Bevált megoldásokat, a jó hozzáállás példáit sokat találhatunk a világban. A valódi tenni akarást, elszántságot és következetességet azonban magunkban kell megtalálnunk.
OSMAN PÉTER
közgazdász, Budapest
Lapunk direkt marketing ügynöksége, az MRM Budapest a szakmai zsűri első dí-ját nyerte a DIMAKO-n, a harmadik magyarországi direkt marketingkonferencián. A díjat lapunk sikeres címlistás, úgynevezett “kóstoltató” kampányával érdemelték ki. Bal oldali képünkön Huszics György, az MRM Budapest ügyvezető igazgatója és Tóth Andrea, a Figyelő lapmenedzsere. Gratulálunk!
A SZERK.
