Gazdaság

A ZSÍRÓ ELSŐ KÉT ÉVE – Rutinmunka

admin
admin

1996. 11. 20. 00:00

Az alapításának második születésnapját ünneplő Bankközi Zsíró Rendszer (BZSR) talán a hazai pénzforgalom és bankszektor legnagyobb vívmánya a kétszintű bankrendszer létrehozása óta. Működtetésével egyebek mellett jelentősen lerövidültek és sokkal kiszámíthatóbbá váltak a bankközi átutalások. A készpénzforgalmat korlátozó előírások hatálybalépésétől, illetve a tervezett fejlesztésektől pedig a szakemberek a zsíró forgalmának megduplázódását várják.

Már a kétszintű bankrendszer 1987. évi létrehozásakor nyilvánvaló volt: a Magyar Nemzeti Bankot (MNB) a lehető legrövidebb időn belül meg kell szabadítani a bankközi átutalási forgalom lebonyolításából adódó terhektől. Ezt egyrészt a jegybank státusza, másrészt a rohamosan bővülő forgalom szükségletei kívánták meg. Egyértelmű volt az is, hogy a bankok bankja önmagában sem a szükséges anyagi, sem a szellemi erőforrásokat nem képes mozgósítani a végeredményben közös ügy érdekében.

A szükséges fejlesztéseket ezért az 1989-ben 504 millió forint alaptőkével elindított Giro Elszámolásforgalmi Részvénytársaság (Giro Rt.) kezdte el. Eredetileg a nettó elszámolásúnak megálmodott Gironet-rendszer fejlesztésén dolgoztak, ám annak megvalósítása meghiúsult. Ennek hatására döntött az MNB 1992-ben a bruttó elszámolási elv bevezetéséről. Ezt követően több jelentős változtatást kezdeményezett a jegybank, de ezek már nem akadályozták meg a projekt fejlesztőit, hogy 1994 januárjára előálljanak a már működőképes változattal. Ez már képes volt az aktuális követelményeknek megfelelően teljesíteni az elvárt üzemeltetési funkciókat. 1994 júliusára a szükséges auditálás elvégzésekor felmerült kisebb változtatási igényeknek megfelelő átalakítások készültek el.

A fejlesztésben a Giro Rt. munkatársait a felhasználó – és egyben résztulajdonos – bankok (lásd grafikonunkat) képviselőiből álló Bankközi Szakértői Bizottság és a bankzsíró operatív ügydöntő testülete, a Bankközi Krízis Bizottság segítette, és segíti a mai napig. (A rendszer fejlesztőinek és üzemeltetőinek dicsőségére, valamint felhasználóinak nagy szerencséjére elmondhatjuk, hogy a krízisbizottság mind a mai napig nem kényszerült fő funkciójának gyakorlására.)

Mindezeket az előkészületeket és a hosszas szervezőmunkát követően, több próbaüzem után végül két éve: 1994. november 18-án beindult a Bankközi Zsíró Rendszer. A rendszerben részt vesz valamennyi kereskedelmi bank, valamint az MNB és a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. (Keler Rt.). A jegybank vezeti a kereskedelmi bankok számláit, könyveli el azokon a zsíróforgalomból keletkező tételeket a Giro Rt. “feladásai” alapján. Szintén központi banki szerepköréből adódóan az MNB alakítja ki a pénzforgalom általános szabályait – a kereskedelmi bankokkal együttműködve -, határozza meg az elszámolási rendszerrel kapcsolatos követelményeket, és felügyeli a rendszer működését.

A BZSR-t a kereskedelmi bankok mint a fizetési megbízások kezdeményezői és kedvezményezettjei veszik igénybe. A Keler Rt. feladata, hogy a kereskedelmi bankok megbízásai alapján a nála vezetett értékpapírszámlákon végrehajtott zárolások segítségével hozzájáruljon az elszámolásforgalomhoz szükséges banki fedezetek biztosításához.

A Bankközi Zsíró Rendszer működésével jelentősen lerövidült és sokkal kiszámíthatóbbá vált a bankközi átutalások időigénye; a bankközi bizonylatok fizikai mozgatása lecsökkent; a pénzforgalmi megbízások információtartalma teljesebbé, pontosabbá vált; a pénzforgalom résztvevői eredményesebben gazdálkodhatnak; a jegybank pénzforgalmat befolyásoló intézkedései pedig sokkal gyorsabban érvényesülhetnek.

A fizetési forgalom bruttó elszámolási elve értelmében a kereskedelmi bankok – és rajtuk keresztül a banki ügyfelek – megbízásait csak akkor hajtják végre, ha a fizetést kezdeményező bank gondoskodik az átutaláshoz szükséges fedezetről. Ennek köszönhetően a kedvezményezett bank biztos lehet abban, hogy a fogadott összegek véglegesen rendelkezésére állnak, azokat akár ügyfelei részére is azonnal jóváírhatja. (Éppen ez volt a rendszer fejlesztésének és bevezetésének fő gazdasági célja.)

A zsírórendszer bevezetése a kezdeti – az átállásból adódó – nehézségek leküzdése után igen gyorsan kedvező tapasztalatokat hozott. Az elszámolásforgalom az eredeti céloknak megfelelően gyorsabbá és rugalmasabbá vált. A gondos előkészítéssel kigondolt többutas adatátviteli technikai lehetőség pedig mindig százszázalékosan elérhetővé tette a rendszert. Az első napokban előfordult fedezetbiztosítási problémák megoldásában – mivel azok zömmel technikai jellegűek voltak – az MNB jegybanki elveinek megtagadása nélkül, gáláns “húzásokkal” segítette a kereskedelmi bankokat.

Bölcs döntésnek bizonyult, hogy a rendszer bevezetésével egyidejűleg nem alakították ki az általa lehetővé tett egységes banki bizonylati és számlarendet. Mint ugyanis utóbb kiderült, erre a bankok még nem voltak felkészülve. A szükséges fejlesztések elvégzése és a “zsíró-rutin” kialakulása után jó egy évvel, 1995. december elején következett csak a banki és bankközi pénzforgalom továbbfejlesztése. Ismét csak a Giro Rt. munkatársait és segítőiket dicséri, hogy a kereskedelmi bankok ezen átállás során sokkal több és komolyabb problémával szembesültek, mint a BZSR bevezetésekor. (Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy ez utóbbi átállás döntően banki belső változtatásokat igényelt.)

Nem várt, de igen kedvező eredménye a BZSR életre hívásának, hogy általa egyértelműbbé vált, mennyi a pénzforgalmi klíringrendszer fenntartásának tényleges költsége. A bevezetéskor az előzetes becslések és az MNB inkább kézi feldolgozásra alapozott tapasztalatai alapján állapították meg a kezdeti díjszabásokat. Már az első teljes üzleti év bebizonyította, hogy a korábbi gyakorlat alapján felszámított forgalomarányos egyezrelékes jutalék meglehetősen borsos ár. A nonprofit alapon dolgozó, szolgáltatást nyújtó zsíró már az első teljes üzleti év végén mérsékelni tudta díjtételeit. 1996 elejétől már csak 0,3 ezreléket számít fel a Giro Rt. a kereskedelmi bankok tételei után a korábbi 0,5 ezrelékkel szemben, sőt – tételenkénti, azóta már csökkentett – maximumot is bevezetett. Ugyanekkortól az MNB a korábbi 0,5 ezrelékkel szemben szintén csak 0,3 ezreléket, de legfeljebb ötvenezer forintot számol fel a kereskedelmi bankok úgynevezett IBI mátrixainak terhelési sorában szereplő összeg után. Ezek eredményeképpen a pénzforgalom a korábbiaknál nemcsak gyorsabbá, hanem számottevőbben olcsóbbá is vált.

Mindezek mellett az átutalási forgalom is észrevehetően növekedett. A kezdeti hónapok adatai alapján az átutalások napi átlaga csak mintegy 60 milliárd forintot tett ki; 1996 második felében ugyanez az összeg már napi 80 és 160 milliárd forint között ingadozott.

Ez a forgalom a készpénzforgalmat korlátozó előírások hatálybalépésével, illetve a jelenleg fejlesztés alatt álló zsíró-projektekkel akár meg is duplázódhat. Ez utóbbiak keretében, a csoportos átutalások és beszedések rendjének bevezetésével a napi forgalom a tételszám viszonylag kisebb mértékű változásával növekedne.

A továbbfejlesztés alapelve nagyon röviden a kötelezettenkénti kötegeléssel jellemezhető. Ez annyit tesz, hogy a bankok a jelenlegi gyakorlattól eltérően nem a kötelezettenkénti és kedvezményezettenkénti bontás alapján indítanának nagyszámú üzenetet, hanem az azonos banknál számlát vezető kedvezményezettek részére a kötelezett bankja egy tételként indítaná a megbízásokat. A megbízások számának ezt a csökkenését a pénzforgalom olcsóbbá válása miatti növekedés egyenlítené ki.

A továbbfejlesztés irányait ezenkívül a pénzhelyettesítő eszközök elszámolásának a rendszerbe való integrálása, illetve az előzetesen beadott megbízás alapján előre meghatározott értéknapra elfogadott teljesítések rendszerének kidolgozása jelenti.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Closeup portrait of a beautiful redhead woman using smartphone
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.