2020-ban hatalmas felháborodást váltott ki hazánkban a Kaleta-ügy, amikor Kaleta Gábor volt perui magyar nagykövetről kiderült, hogy a számítógépein összesen 19 ezer, kiskorúakról készült pornográf fényképet találtak. Akkoriban a közélet számos szereplője felszólalt a témában – a politikusokon, gyerekvédelmi szakértőkön, aktivistákon túl celebek is, köztük Lilu. Ő arra hívta fel a figyelmet, hogy
amikor mindenki ész nélkül posztolja a gyerekét, vajon gondol-e arra, hogy hány Kaleta Gábor nézegetheti ezeket a képeket?
Lilu már ezt megelőzően is óvta a gyermekei arcképét a nyilvánosságtól, Tóth Gabi és Krausz Gábor pedig azok közé tartoznak, akik az ügy kirobbanása után döntöttek úgy, hogy nem osztanak meg többé fotókat a lányukról (noha ezt azóta elfelejthették, mert többször megmutatták a gyereket itt-ott a neten).
Azóta eltelt öt év, és bár a gyermekvédelem témája továbbra is napirenden van, a fókusz kissé eltávolodott az online tértől. Továbbra is el lehet különíteni a hírességeket – és ha már itt tartunk: a saját ismerőseinket is – aszerint, hogy megmutatják-e a gyerekük arcát a közösségi oldalaikon, avagy sem. Kialakult egy köztes csoport is: ők azok, akik matricák vagy emojik elhelyezésével, satírozással, esetleg elhomályosítással próbálják védeni a gyereküket az internetes veszélyektől.
Ártok azzal a gyerekemnek, ha kiteszem a netre?
Ha valaki gondolkodás és válogatás nélkül oszt meg tartalmakat a gyerekéről, könnyen belefuthat a legáltalánosabb hibákba. Még az sem számít, hogy a képeken és videókon látszik-e a gyerek arca, ugyanis nem ez az egyetlen dolog, amiről be lehet azonosítani valakit – írja az Independent Lisa Ventura kiberbiztonsági szakértő alapján.
Sokan csak a legrosszabb eshetőségre gondolnak: hogy a tartalmak a darkweben kötnek ki, szexuális ragadozók birtokába kerülnek, valamilyen módon visszaélnek velük, jogtalanul felhasználják, netán manipulálják azokat. Pedig épp olyan veszélyes lehet, ha túl sok, elsőre ártalmatlannak tűnő részletinformáció kerül ki az internetre a gyerekről.
A haj, a testalkat, egy jellegzetes ruhadarab (például hátizsák) ismertetőjel lehet, ahogyan az is igencsak árulkodó, ha a bejegyzés(ek)ből kiderül, melyik intézménybe vagy játszótérre jár a gyerek nap mint nap. A posztban elhelyezett helymegjelölések és a fotó metaadatai is releváns információt hordozhatnak ilyenkor. Még a tükröződő felületeken is látszódhatnak olyan dolgok, amiket nem állt szándékunkban mindenki számára elérhető módon közzétenni az interneten.
Fontos azonban kiemelni, hogy az ilyen jellegű profilozás egyáltalán nem általános jelenség, és a lapunk által megkérdezett családbiztonsági szakértő szerint egy átlagos család esetében ez a veszély nem fenyeget. Pöltl Ákos azt mondta, „ez akkor jelent kockázatot, ha fokozott kockázatnak van kitéve egy gyerek, például, ha egy gazdagabb, üzleti életben sikeres vagy egy diplomata családban él, ahol fennállhat az esélye, hogy elrabolják”.
Van veszélye a gyerek kiposztolásának, de nem az, amire az emberek gondolnak
– jelentette ki a szakember.
De akkor melyek a valódi veszélyek?
Emoji vs. no emoji
Az emojis arctakarás valódi védelmet nyújt, vagy csak a szülő megnyugtatására jó? – tettük fel a kérdést Pöltl Ákosnak, aki erre úgy felelt:
Valódi védelmet nyújt, ha a technológiát nézzük.
Mint elmagyarázta, a képszerkesztő programok általában a rétegek (layerek), vagyis a különálló, egymás felé helyezhető elemek rendszerére épülnek. Amíg egy kép szerkeszthető formátumban van (például Photoshopban PSD-fájl), addig a layerek külön-külön hozzáférhetők és módosíthatók, le lehet szedni az egyik layert a másikról. Onnantól, hogy a fájlt exportáljuk az adott programból (általában JPEG vagy PNG formátumban), az alsóbb rétegek többé nem lesznek elérhetők, a layerek ugyanis összeolvadnak – a kép egyetlen rétegből fog állni.
Az emojival eltakart arc pixelei eltűnnek, megsemmisülnek. Csak városi mítosz, hogy az eredeti képet vissza lehet állítani a felsőbb layerek eltüntetésével
– állítja Pöltl, hozzátéve:
„Vannak programok, amelyek ezt ígérik, de erre egyik sem képes. Ezek AI-alapú alkalmazások, amik semmi mást nem csinálnak, csak nagyon jól találgatnak, hogy a képen szereplő személy hogyan nézhet ki. Az AI generál egy arcot, ami nem a valódi arc, csak egy tipp” – fogalmazott a szakértő.
A probléma nem azzal van, hogy a szülők felrakják ezeket a képeket emojival, hanem, hogy egyáltalán miért kell a közösségi médiába képet rakni a gyerekről?
„Ennek az egyik veszélye, hogy előfordulhat, hogy kiposztolunk egy képet emojival, majd pár nap múlva kevésbé figyelünk, és kiteszünk egy családi képet, amelyen már nem takarjuk ki a gyerek arcát, és ez idővel rutinszerűvé válik. Márpedig, amit kiposztolunk, az ott marad fent örökké” – figyelmeztet Pöltl, aki a posztolás veszélyeiről is beszélt a 24.hu-nak.
Nemcsak veszélyes, kamaszkorban ciki is lehet
A szakértő elmondása szerint a pedofilhálózatok és netes predátorok nemcsak közvetlen kapcsolatot keresnek gyerekekkel a különböző platformokon, mint a Robloxon (online játékplatform – a szerk.) és más metaverzumokban, de a róluk készült képeket is keresik és gyűjtik.
Az FBI statisztikája alapján Amerikában minden egyes nap
– közölte Pöltl Ákos, aki már csak emiatt is úgy gondolja, hogy nem érdemes teleszórni az internetet a gyerekeink fotójával.
Azt is megemlítette, hogy egy-egy előnytelen kiskori kép később kínos helyzetbe hozhatja, és kortársai céltáblájává teheti a gyereket, és ez cyberbullyinghoz is vezethet. „Én ezt is veszélynek látom, hogy ilyen módon online zaklatás áldozatává válhat a gyerek.”
Sokan legyintenek: pár fotó nem a világ, túl van ez lihegve, és velük úgysem történik semmi baj. Nekik is érdemes azonban tovább olvasni.
„Sokszor felmerül, amikor a digitális tér veszélyeiről beszélünk, hogy »az én gyerekem okosabb, és nem velem történik a rossz, hanem mindig a másikkal«. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy, amikor mégis vele történik meg, akkor már akkora a baj, amit nem lehet helyrehozni, mert ami egyszer felkerül az internetre, az örökre ott is marad” – mondta a családbiztonsági szakértő, aki szerint a gyerekeink védelme érdekében célszerű megtenni néhány egyszerű óvintézkedést, melyek igazán nem igényelnek nagy energiabefektetést.
Egy: ha már mindenképp posztolni akarunk, tanácsos minél kevesebb platformon megosztani a gyerekfotókat.
Kettő: fontos tisztában lenni a saját közösségimédia-profiljaink biztonsági beállításaival. Pöltl arra figyelmeztet, sokan nem is tudják, hogy a közzétett fotókat nemcsak az ismerőseik látják, hanem az ismerőseik ismerősei is, esetleg a platform összes felhasználója számára elérhető.
Nem kell a soha, sehol, semmit, senkinek elvét követni. Ha szeretnénk képeket megosztani a rokonokkal, barátokkal, az lehet a megoldás, hogy ezt nem nyilvános oldalon, Facebookon vagy Instagramon tesszük, hanem mondjuk egy zárt, védett csoportban vagy csoportcsetben, ahol csak a címzettek látják. Természetesen ennek is megvan a kockázata, mert az üzenetküldő alkalmazások szervereken tárolják a tartalmakat, tehát, ha valakinek feltörik a fiókját vagy a jelszava kiszivárog, akkor hozzáférhetnek a képeihez. Százszázalékos biztonság nincs.
Összegezve tehát: ha néha-néha megosztunk egy fotót a gyerekről az arcán egy gondosan elhelyezett emojival, azzal nem követünk el nagy hibát.
A gond azzal van, ha túlzásba esünk, esetleg fittyet hányunk azokra az egyébként teljesen észszerű biztonsági ajánlásokra, amiket három-négy kattintással el tudunk végezni. Bár a posztolás sosem teljesen kockázatmentes, körültekintő hozzáállással sokat tehetünk gyerekeink védelméért. A családon belüli képküldözgetés pedig a legtöbb esetben teljesen biztonságos.
A sharentingről, azaz arról a jelenségről, amikor a szülők a gyermekükről szóló tartalmakat osztják meg az interneten, néhány évvel ezelőtt jelent meg hosszabb cikkünk a 24.hu-n.
