Látszólag kiapadhatatlan az érdeklődés az ördögűzés mestersége, és az arról szóló – számos esetben nyugtalanító, megfoghatatlan és hátborzongató – történetek iránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy újabb amerikai horrorfilm készült a filmes körökben már kissé megfáradt témában, Russel Crowe főszereplésével. A pápa ördögűzője című alkotás a néhai Gabriele Amorth atya élettörténetéről, exorcizáló ténykedéséről mesél el fikciós, a készítők szerint ugyanakkor nagyon is valóságos történetet, amelyet Amorth eseteiről készült beszámolói ihlettek.
Az atya a római egyházmegye kinevezett ördögűzője volt 1986-tól, de mennyire hihetünk beszámolóinak, miután az ördögűzés folyamatába nem enged betekintést az egyház? Mit csinálnak egyáltalán az ördögűző papok? Bárki elindulhat ezen a pályán? És mennyi valóságos abból, amit a horrorfilmekben látunk a folyamatról?
Mit értünk pontosan ördögűzés alatt?
A katolikus egyház 1614-ben adta ki először a Rituale Romanumot, amely lefektette az úgynevezett ördögűzés végrehajtásának pontos, de legalábbis követendő menetét. A huszadik század jelentős részében az ördögűzés gyakorlata nagyon ritka volt a nyugati országokban, a legtöbbször kritikával illették azt még belső katolikus körökben is.
A 1960-as évektől már felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint az egyház elveszíti majd fiatal híveit, amennyiben nem képes modernizálódni (ez ma sincs másként), de ironikus módon, az egyház modernizálódás felé mutató törekvéseit keresztülhúzta, hogy az ellenkultúra egyre komolyabban érdeklődni kezdett az okkultizmus iránt. Ebben jelentős szerepe volt az 1973-ban elkészült Az ördögűző című filmnek William Friedkin jóvoltából, amiből kétségtelenül profitált a katolikus egyház is: a film érdeklődést váltott ki az ördögűzés iránt, miután látszólag hitelesen mutatta meg, mi lehet a folyamat pontos menete.
Több oka is volt, hogy korszakos sikerfilm lett belőle:
- A készítők megkérték a színészeket és az alkotókat, hogy beszéljenek sokat a filmről barátaik és ismerőseik körében, aminek hatására szájról-szájra terjedt az izgalmas témát feldolgozó alkotás. Az ördögűző plakátjai és előzetesei is erősen fókuszáltak a film hátborzongató és megdöbbentő jellegére, így az emberek érdeklődni kezdtek iránta.
- A kampány másik fontos eleme a botrány generálása volt. A film vallási témája és erőszakos jelenetei miatt sok kritikát kapott, ezekről a média is beszámolt. Ennek hatására az emberek még inkább kíváncsiak lettek a műre, és sokan úgy gondolták, meg kell tudniuk, mi az oka annak, hogy az ily módon tematizálja a közvéleményt.
A film népszerűsége nyomán az emberek ismét beszélni kezdtek az ördögűzésről, és az egyház is megpróbálta jobban megérteni és kezelni a kérdést. Hatása azonban nem korlátozódik csak a vallásra. Az alkotás a horror műfajt szinte teljesen újradefiniálta, és azóta számos rendező inspirációs forrása lett, valamint az exorcizmussal kapcsolatos regények újabb hulláma is megjelent a 70-es években.
William O’Malley atya szerepelt a filmben (állítólag az első katolikus pap volt, aki valaha mozifilmben játszott, már 91 éves), ő is megfigyelte ezt a társadalmi jelenséget, 2002-ben az American Exorcism című könyv szerzőjének nyilatkozott erről.
Akkoriban egy gimiben is tanítottam, többször hívtak, hogy találjak megoldást, űzzem ki a démonokat a gyerekekből, macskákból. Nem mondom, hogy nincsenek démonok, de ez a film tényleg különös dolgokat indított el mindenkiben.
Új lendületet vett az ördögűzés mint XX. századi mesterség.
1990-ben megalakult az Ördögűzők Nemzetközi Szövetsége (II. János Pál pápa kifejezetten ellenezte ennek létrehozását), ők lobbiztak azért, hogy a Vatikán vegye komolyabban az ördögűzést. Noha hivatalosan sosem ismerte el a Vatikán mint önálló foglalkozást, és nem is szerepel a hivatalos egyházi tevékenységek között, 2004-ben a Vatikáni Hittan Kongregáció a világ egyházmegyéit arra kérte, ismét képezzenek ki ördögűző papokat. Ez a Regina Apostolorum nevű római intézményben történik azóta is (A rítus című horrorfilm egy olyan pap beszámolói alapján készült, aki járt ilyen képzésen). Az ördögűzés-képzésre azért van szükség, mert a katolikus egyház úgy véli, hogy az ördög létezik, és vannak emberek, akiket megtámad, így a papoknak fel kell készülniük az ilyen szorult helyzetekre.
John Corrigan ausztrál pap a VICE magazinnak adott interjút 2022 novemberében: ő járt a római intézményben, ahol az ördögűzés mikéntjével ismertették meg. Azt mesélte, Az ördögűző film hiába a leghíresebb, egyben a legpontatlanabb is a tényleges folyamat ábrázolásában. A rítus című filmet tartja a leghitelesebbnek:
Nagyon közel áll a valósághoz abban az értelemben, mi is az ördögűzés, hogyan gondolkodik erről a katolikus egyház. (…) A levitáció, falon mászás nagyon extrém dolgok. Az ördögűzés egyszerű egyébként: olvasunk egy speciális könyvből, locsolunk a szenteltvízzel, beszélhetünk latinul vagy angolul. Csak a könyvet kell követni. De aláírom, hogy nehéz hozzájutni, a püspököm szerezte meg nekem is, a papok nem kaphatnak ilyet.
Corrigan néhány éve aktívan foglalkozik ördögűzéssel, szerinte a hozzá forduló embereknek inkább jó pszichológiai kezelésre van szükségük. Ő segít megismertetni ezeket az embereket új, építő-támogató közösségekkel, amitől javulhat az életük. Nagyon hamar kiderül ilyenkor, hogy démoni megszállásról aligha beszélhetünk. Corrigan nem akarja lenézni az embereket, akik problémáikkal hozzá fordulnak, de állítja: egyáltalán nincsenek természetfeletti erőktől megszállva.
Bárth Dániel, az ELTE BTK Folklór Tanszékének vezetője néhány éve a témával kapcsolatban elmondta, mi az ördögűző papok ismérve: „A horrorfilmek elmaradhatatlan levitációja, a sugárban hányás, a tagok kicsavarodása, a hang megváltozása, a torok elszorulása vagy akár a szent tárgyaktól való félelem létező szindrómák, amelyekről a történeti források és a jelenkori tapasztalatok is beszámolnak, de nem perdöntőek. Az ördögűzőnek szilárd hitűnek, feddhetetlen erkölcsűnek és jól képzettnek kell lennie ma is, éppen ezért nem minden áldozópap vállalja ezt a feladatot, hanem egyházmegyénként általában egy, a püspök által kinevezett pap – alaposan kivizsgált esetben – végzi el a szertartást”.
Egyébként nincs hivatalos adat arra vonatkozóan, hogy hány pap van jelenleg, aki végezhet ördögűzést a katolikus egyházban, de ilyen az amerikai James Blount atya is, akit Orbán Viktor is fogadott februárban a Karmelitában.
Ördögűzés szakmányban
Gabriele Amorth Olaszországban született 1925-ben. 1954-ben római katolikus pappá szentelték. 1986-ig egyáltalán nem volt köze semmilyen ördögűzési folyamathoz, akkor Candido Amantini vatikáni ördögűző mellé szegődhetett tanítványként. Miután a mester meghalt, megkezdődhetett Amorth tényleges hivatali ideje exorcizáló papként. 1990-ben ő segített megalapítani a már korábban említett Ördögűzők Nemzetközi Szövetségét, hogy tapasztalatát átadhassa fiatalabb papoknak is.
Amorth 2013-ban adott interjút a The Sunday Timesnak, amelyben számos történetet megosztott arról, hogyan találkozott a gonosszal munkája során. Állítása szerint élete legsűrűbb időszakában napi húsz ördögűzést hajtott végre, ezek átlagosan 30 percet vettek igénybe, volt, hogy Skype-on is próbált segíteni.
Saját könyvében úgy írja, legalább 60 ezer esettel nézett szembe élete során, de valódi démoni megszállást alig száz esetben tapasztalt. Amorth 1999-ben írta első könyvét tapasztalatairól, 2002-ben adták ki a folytatást.
Az ördögűzés konkrét folyamatáról azt mesélte, számos esetben a megszállottak üvegszilánkokat, fémdarabokat, szögeket köpködnek, de
Amorth a személyes jelenlétet igénylő ördögűzéseket preferálta, ezeket egy speciális „ördögűző szobában” tartotta, ami nagyjából 9×15 méter átmérőjű volt, távol a római utcáktól, nehogy valaki hallja az onnan kiszűrődő sikolyokat. Négy laikus segítette általában a munkáját, a „megszállt” személyeket vagy karosszékbe vagy ágyhoz kötözték. A falakat Szent János Pál fotója díszítette, feszület és szenteltvíz mindig volt az atyánál – írta a New York Post egy évekkel ezelőtti portrécikkben.
Amorth megítélése mindig is kétes volt: 2006-ban arról beszélt a vatikáni rádióban, hogy Adolf Hitler és Joszif Sztálin is démoni megszállás alatt lehettek, sőt szerinte Hitlert próbálta is exorcizálni XII. Pius pápa, de miután nem volt képzett ördögűző, így nem járhatott sikerrel. Állított ennél meredekebb dolgokat is: a jógát sátáni sportnak nevezte, miképp a Harry Potter-könyvek olvasásával sem volt kibékülve. Utóbbival az volt a problémája, hogy a varázslókról szóló történetek rossz hatással vannak a fiatal korosztályra, akik hitét meg lehet ingatni. Továbbá úgy vélte, hogy J.K. Rowling könyvei és az abból készült filmek az erőszakról szólnak.
Élete végéhez közeledve a Vatikánról még különösebb állításokat közölt: szerinte a Vatikánban többször fiatal lányokat toboroztak szexpartikra, így tettek az 1983-ban Rómából eltűnt Emanuela Orlandival is, aki iskolás lány volt, amikor nyoma veszett. Orlandi egy Vatikán felé tartó buszra szállt fel tinédzserkorában, és soha többé nem került elő. Olaszország leghíresebb megoldatlan rejtélye fűződik a nevéhez, az olasz hatóságok idén januárban újraindították a nyomozást eltűnése ügyében. Még Netflix-dokumentumfilm is készült róla, ahol a lány egyik barátja ugyancsak a vatikáni szálat erősítette: szerinte egy „pápához közeli személy” zaklatta eltűnése előtt. Az atya szerint a lányt bizonyosan meggyilkolták.
A videón dokumentált ördögűzés
William Friedkin, az 1973-as horror, Az ördögűző rendezője különös vállalásra adta a fejét 2016-ban: elhatározta, hogy készít egy dokumentumfilmet Amorth atyáról, méghozzá úgy, hogy videóra vesz egy konkrét ördögűzést, amit a pap végez el. Friedkin jó barátságba került az atyával, aki engedélyt adott arra, hogy a rendező ellátogasson egy valódi ördögűzésre – komoly filmes stáb nélkül, két kamerával.
Amikor Az ördögűző című filmet készítettem, soha nem láttam ördögűzést. Több mint 40 évvel később szemtanúja voltam annak, amit ebben a filmben látni lehet.
Az ördög és Amorth atya egy kis költségvetésű film lett, 68 perces, alig foglalkozik az ördögűzés és a katolikus egyházzal kapcsolatos vitákkal, melyek a médiában tematizálják ezt a mesterséget. Friedkin felvételei azonban letaglózóak, már amennyiben azokat nem manipulálták később a vágószobában.
Amorth atya egy fiatal olasz nőt, Cristinát fogadja az irodájában: családtagok ülnek körülöttük, a nő feje nem fordul el 360 fokban, még csak nem is mászik a plafonon, latinul sem beszél folyékonyan, ám kétségtelenül démoni hangon zagyvál valamit, a székből pedig majd’ kiugrik, úgy kell lefogni.
A rendező meg van győződve arról, hogy amit ott látott, az valódi, így Friedkin elvitte a felvételt két agysebész szakértőnek, hogy mondják el, ők mit látnak. Ketten együtt csaknem 5000 agyműtéten voltak túl addigra, de nem tudtak semmi konkrétummal előállni.
Az orvos, aki a Kaliforniai Egyetem kórházának vezetője volt, azt mondta nekem, hogy ha nem tudunk valamiről, az nem jelenti azt, hogy ne létezne. Sok olyan dolog van, mint például a radioaktivitás, amiről hosszú ideig semmit sem tudtunk. És most már neve is van, konkrét tudományterület. És talán egy napon találnak valamilyen orvosi vagy más kifejezést a megszállásra.
Amorth már nem élte meg a premiert, 2016 szeptemberében meghalt.
A tudományos közösségben általában nincs is elfogadott nézet az exorcizmus valóságtartalmáról. Az ördögűzés gyakorlatát általában szkeptikusan fogadják, és az egyetemes álláspont az, hogy az okokat kell inkább megkeresni, amelyek a páciensek szokatlan viselkedését magyarázhatják – ez egyebek közt lehet epilepszia vagy más típusú mentális rendellenesség. Ugyanakkor pszichológus szakemberek ismerik és elismerik, hogy az exorcizmus hozzájárulhat a mentális betegségek kezeléséhez.
Akit a teljes film érdekelne, a YouTube-on meg tudja nézni magyar felirattal.
Horrorfilm készült Amorthról
Russel Crowe a főszereplője A pápa ördögűzője című filmnek, amit 2023 áprilisában mutattak be a mozikban, és ami Gabriele Amorth atya életének egy szakaszát viszi vászonra.
Crowe-ot nem a rémisztő esetek, a pap története fogta meg a szerepben: „Rómába mentem, eltöltöttem egy kis időt a barátaival és azokkal, akik vele dolgoztak. Elolvastam a könyveit sok-sok cikk mellett. Az ő tiszta hite adott neki bátorságot ahhoz, hogy végezze a munkáját. Ez egy sötét dolog: olyan emberekkel foglalkozol, akik komolyan szenvednek. Ő úgy gondolta, esetei kevés százalékában volt démoni jelenlét” – nyilatkozta egy interjúban az ausztrál színész.
Sajnálatos módon nem lett kimagasló alkotás belőle, a New York Times lesújtó kritikát fogalmazott meg:
A pápa ördögűzője azzal a szégyentelen felvetéssel zárul, hogy van hely a folytatásnak vagy akár egy egész sorozatnak. Ez egy nemkívánatos lehetőség.
Az Ördögűzők Nemzetközi Szövetsége saját honlapján tett közzé egy közleményt a film előzetesét látva, amiben azt írták: ,,a film célja, hogy erős és egészségtelen érzelmeket indukáljon a komor díszletnek és hanghatásoknak köszönhetően, így csak szorongást, nyugtalanságot és félelmet képes kelteni a nézőben”.
