A fiam 3,5 éves múlt, és azt szeretném megtudni, hogy én vagyok-e a hülye vagy mindenki más körülöttem? A gondom az, hogy a nagybátyám a kisfiamnak megtanította a pöcörő szót, és azt csinálja, hogy odamegy, megpöcköli bugyin keresztül a fiam fütyijét és megkérdezi, mi ez itt, pöcörő? És akkor a fiam is mondja, hogy pöcörő. Engem ez zavar, és meg is mondtam a testvéremnek és a férjemnek, de mindketten engem támadtak, hogy hülye vagyok, a nagybátyám ilyen, és hogy nem vagyok normális, hogy ez engem zavar. Egyedül az édesapám állt mellém kikelve magából, hogy ez milyen dolog. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, a férjemmel rendszeresek a konfliktusok a család miatt, félek, hogy egy ilyen vita a végét jelentené a kapcsolatunknak.
Az olvasói levelet Angélától kaptuk, aki kétségbeesetten várja a választ, nem érti, miért fordul ellene a saját családja a témában.
Mit lehet tenni?
A kisgyerekek neveléséhez szorosan hozzátartozik a döntés képességének nevelése, azaz az, hogy a gyerek megtanuljon nemet mondani egy felnőttnek. Hogy képes legyen arra, hogy tudja, engedély nélkül senki nem érintheti meg a testét. Ez az úgynevezett bugyiszabály, aminek az az alapja, hogy a gyerek azt is megtanulja, hogy vannak jó és vannak rossz titkok, jó és rossz érintések. Amit olvasónk rokona csinál azt feltehetően sok-sok magyar családban csinálják, ezek elvileg ártatlan dolgok, pláne ha a szülő előtt zajlik, viszont olyan cselekvések, amiket még most le kell állítani. Pontosan amiatt, hogy a 3,5 éves kisfiú tudjon dönteni, és engedélyt adni arra, ha valaki hozzá akar érni a testéhez.
A folyamathoz a már említett titok is hozzátartozik, bárki, aki a gyerek környezetében van, játszogathat ezzel. Ha azonban a gyerek megtanulja, hogy vannak jó és rossz titkok, akkor máris sokat tettünk az egészséges lelki fejlődéséért: a jó titoknak örülünk, repülnénk legszívesebben, a rossz titok hasfájással és rosszulléttel jár, és legszívesebben elbújnánk, ezek rémálmokat okoznak. Ezeket a rossz titkokat pedig el kell mondani anyának, vagy olyan felnőttnek akiben megbízik – sok családban sajnos nem olyan lelkiismeretesek az anyukák, mint olvasónk, aki aggódva figyeli a gyereke körüli személyeket.
A következő kérdés valószínűleg az a kedves olvasóban, hogy oké, érti, de ezt mégis hogyan valósítsa meg? Természetesen nem egy beszélgetésen kellene túlesni, hanem jópáron, és a legegyszerűbb az lenne, ha mindenkivel leülne a családban, a kezükbe nyomná a Lajos a zsiráf, vagy a Lili és a bátorság című könyveket, amiken keresztül a felnőtt is megérti, miről is van szó. E két mesekönyv és úgy alapvetően a mesék világa rengeteget segíthet az ilyen helyzetekben. Emellett a gyerek kedvenc babáját vagy mackóját is bevethetjük, érintsük meg a gyerek karját a mackóval, és kérdezzük meg, hogy a játékmackó megérintheti-e a karját, megengedi-e? Ezen keresztül megtanulják a gyerekek, hogy hogyan mondjanak nemet, és hogy a rossz titok olyan dolog, amit muszáj elmondani a megbízható felnőttnek.
Az olvasói levélben az is benne van, hogy a közvetlen rokonok hogyan állnak a témához. Nem szabad ítélkezni mások felett, a megoldás az, hogy az édesanya bízzon magában annyira, hogy képes egészséges lelkű gyereket nevelni, hogy a hite ebben akkora, hogy eltántoríthatatlan. A körülményeky dacára sem. Lehet, hogy azt érzi, hogy nem elég jó anya, hogy nem normális, hogy ezen aggódik, hogy ő a hülye, de ez bűntudatot okoz, ami semmi jóra nem vezet. Ha tehát a gyereknek nem esik jól, ha valaki puszilgatja a környezetében, pedig ő nem akarja, akkor a gyerek bátran nemet mondhat, hiszen a leírt módszerrel megtanul nemet mondani. Így elkerülhetők az olyan kínos jelenetek, mint amiket a nagybácsi is csinál.
A pszichoszexuális fejlődésünk 3 éves korban kezdődik el, és innentől fogva még három évig tart az az időszak, amikor a gyerek nemi identitása kialakul. Három és hat éves kor között a kisfiúk szinte szerelmesek az édesanyjukba, ehhez pedig az édesapával való rivalizálást használják, ami a legtermészetesebb dolog. Így fejlődik egészségesen, és emiatt is fontos, hogy a két szülő együtt tartsa fontosnak a közös nevelést, és ne azt tartsák szem előtt, ki a normális vagy kinek van igaza, hanem azt, hogy a gyerekük a lehető legjobb úton indulhasson el az életében. A bugyiszabály pedig ilyen, hiszen segíti a döntés képességének tanulását: hogy nem kell másoknak megfelelni, mindent elnézni, benyelni, hanem ami neki nem jó, arra bátran mondhat nemet.
Szexuálterapeuta szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta
