Az ázsiai divatipari dolgozók helyzetével, munka- és életkörülményeivel sokan sok helyen foglalkoztak már az elmúlt években. Rengeteg ígéret és egyezmény született, melyben a cégek vállalták, hogy jobb béreket biztosítanak, de a felmérések szerint alig valami változott, és a ruhagyárban dolgozók élete még ma sem emberhez méltó. Európában és itthon sem sokkal jobb a helyzet, a Made in Europe címke nem garancia a humánus munkakörülményekre. A varrodák dolgozói szerte a világ éhbérért robotolnak, legtöbben a létminimum alatt élnek. Mit tehetünk, hogy ez változzon?
A legtöbben fast fashion márkáknál vásárolunk, mert olcsó, divatos, könnyen elérhető, és amíg 1290 forintba kerül egy pamutpóló, addig bele sem gondolunk, hogy a világ milyen árat fizet ezért — kezdve a gyapottermelő emberek életével és a gyerekmunkával, folytatva a vegyszerrel kezelés környezeti ártalmaival, bezárva a sort a varrodák dolgozóinak nyomorúságos körülményeivel.
A fast fashion márkák nagy szelete olyan gyárakban varratják a ruháikat ázsiai országokban, ahol a munkakörülmények sokszor életveszélyesek, és a dolgozók napi 10-12 órát robotolnak hétvégén is olyan munkabérért, amiből alapvető szükségleteiket (emberhez méltó lakhatás, elegendő étel, orvosi költségek betegség esetén, gyerekek iskolázása, idős szülők eltartása) sem tudják fedezni. Hiába volt rengeteg kezdeményezés és ígéret arra nézve, hogy élhető szintre emelik a munkások bérét és csökkentik az illegális túlóra mennyiségét, dolgozókkal készült interjúk alapján alig valami változott. A megoldás az lenne, ha a helyi embereket kérdeznék meg arról, hogy mennyi a megélhetés alsó határa számszerűsítve, és ehhez igazítanák a béreket, de ezt sosem tette meg senki.
Mit tehetünk?
Amikor etikus és fenntartható öltözködésről beszélünk, három tényezőt kell figyelembe venni: a környezet védelmét, a gazdasági fejlődést, illetve a társadalmi tényezőt, vagyis a terméket készítő emberek egészsége, életkörülményei.
Ezekre többféle minősítés létezik. Az egyik, amikor a gyártó/forgalmazó maga állítja, hogy etikusan vagy újrahasznosítva készítette a ruhákat, de ezt vagy elhisszük neki, vagy nem.
A másik lehetőség, amikor egy külső céggel ellenőriztetik a terméket, és az ő neve szerepel a tanúsító címkén. A legtöbb kis cég azért nem használja ezt a módszert, mert úgy véli, hogy az túl sokba kerül, illetve a magasabb minősítések rendszere meglehetősen bonyolult. Szerencsére nem csak a nagyobb márkák engedhetik meg maguknak, és veszik is igénybe a minősítő szolgáltatásokat. Az itthoni etikus ruházat felhozatal egyelőre nem túl gazdag, de a kínálat folyamatosan bővül. Több mint 25 éves múltjával, 100 országban kiadott mintegy 160 000 tanúsításával világszere a legismertebb és legmegbízhatóbb tanúsítás a STANDARD 100 by OEKO-TEX®, melynek kiadására hazánkban is jogosult egy vizsgáló és tanúsító intézet, az INNOVATEXT Zrt. Ez a tanúsító védjegy csak olyan ruhadarabra vagy textiltermékre kerülhet, amely megfelel a szigorú követelményeknek, tehát a terméket rendszeresen teszteknek vetették alá, ellenőrizték a gyártást, és amelyhez piacfelügyeleti tevékenységet is biztosítanak.
Vannak olyan megjelölések, illetve termékelnevezések, amelyeket pusztán marketingeszközként használnak, a vélt előnyt jelentő tulajdonságok nem bizonyíthatóak
– mondja Kokasné dr. Palicska Lívia, a cég vezérigazgatója. Konkrét példaként meg is mutat egy zoknit, melynek csomagolásán nagybetűk hirdetik, hogy az bambuszból készült. Azt sugallva, hogy az környezetbarát, mert bambuszból, azaz megújuló nyersanyagból van. Igen ám, csakhogy ez a zokni olyan eljárással készült, amelynek során erősen környezetszennyező vegyi anyagokat használtak, így tulajdonképpen ez a gyártás semmivel sem jobb, mint egy pamut vagy műszálas termék környezetet terhelő előállítása. A zoknin ráadásul az említett védjegy is szabálytalanul szerepel, mert a tanúsítás nem a termékre, csak annak egy összetevőjére vonatkozik. A tanúsító védjegy információtartalma mindenki számára elérhető. A védjegyen található szám kiadja az összes információt a termékről, amely néha nem egyezik a címkén láthatóval.
A minősítési rendszer többlépcsős: a Standard 100 címke garantálja, hogy a terméket tesztelték, és semmilyen káros anyag nem található benne (a megengedett határérték felett), a STeP pedig a gyártást minősíti, többek között annak környezetre gyakorolt és társadalmi hatásait, beleértve a munkások fizetését és munkakörülményeit.
Bár a bérek meghatározásához az adott országban törvényes minimál a mérvadó, így a biztosított megélhetés itt sem garancia. A STeP tanúsítás a terméken magán nem jelenik meg, hiszen hasonlóan az ISO 9001 vagy ISO 14001-hez, az a gyártásra vonatkozik, így a fogyasztó csak akkor értesül arról, hogy a gyártás fenntartható, ha azt a gyártó külön kommunikálja.
A fogyasztó számára egyértelmű információt ad a MADE IN GREEN tanúsítás, amely a terméken elhelyezett függőcímkén jelenik meg, és amely az előzőekre épül. Ez azt hirdeti, hogy a termék biztonságos, ártalmas anyagokra bevizsgált és fenntartható módon készült. Bár ez egy új tanúsítás és első hallásra bonyolultnak tűnik a megszerzése, ugyanis feltételrendszere a teljes ellátási láncra vonatkozik, egyre több márka kötelezi el magát mellette, valóban transzparens és hiteles bizonyítéka a fenntarthatóságnak.
A fenti tanúsítássál rendelkező termékeket (például harisnyát, fehérneműt, törölközőt, ágyneműt, stb.) itthon is több helyen lehet találni, az Aldi, és Lidl szinte összes ruházati terméke ilyen, de a Spar, C&A, Tchibo, Takko, Auchan, KIK, JYSK, Müller polcain is érdemes körülnézni. A magyar gyártók közül kiemelhető a Naturtex.
A vonatkozó honlapon több mint tízezer tanúsított cég listázható, a termékek, gyártók és márkák akár országonként kereshetőek. Üdvös lenne, ha a hazai kereskedők innen tájékozódnának és előnyben részesítenék a tanúsított cégeket és termékeket, hogy az egyre tudatosabb hazai fogyasztók is könnyebben hozzájuthassanak ezekhez az árukhoz.
Nyilvánvaló, hogy pusztán ezekből a boltokból, azon belül is csak a öko címkés termékekből öltözni jelenleg nem egyszerű, hatalmas odafigyelést kíván, és még ha sikerül is, akkor sem lehetünk abban biztosak, hogy a ruhát készítő munkások tényleg emberhez méltó körülmények között élnek.
Milyen egyéb lehetőségek vannak?
Varratás
Varrhatjuk magunk a ruháinkat, vagy megkérhetünk egy magánvállalkozó varrónőt, akinek magasabb árat fizetünk. Erre egyrészt a legtöbb embernek nincs sem ideje, sem lehetősége, másrészt a textilről, amiből a ruhát varrjuk, még mindig nem tudni, hogy honnan származik, és milyen körülmények között készült, kivéve, ha mondjuk olyan minősített nagykereskedésből vesszük, mint a Kaméleon Textil.
Újrahasznosítás
Egyre népszerűbb az újrahasznosítás, a kézügyességgel rendelkezők maguk alakítják át, javítgatják a megunt, vagy méretre nem passzoló darabokat, de akiknek segítség kell, workshopra is jelentkezhet. Minden anyagdarabot fel lehet használni, mondjuk patchwork takarónak, de lyukas ingből táska készül, vagy szakadt ágyneműből babaruha. Van olyan közösségi varroda is, ahol segítenek az alkotásban.
Az újrahasznosítás egy másik ágazata a cserélés, elajándékozás. Attól, hogy valamire nekünk már nincs szükségünk, másnak még hasznos lehet. Rengeteg ruhacsere akcióban vehetünk részt, vagy adományozhatunk különböző szervezeteknek, ha nem szeretnénk a holmikért cserébe semmit.
Használt ruha
Vásárolhatunk kizárólag turkálóban, amivel legalább nem támogatjuk tovább a ruhaipari dolgozók kizsákmányolását és a környezet károsítását. Viszont a használt ruhánál nincs garancia, hogy mindent találunk az üzletben, amit venni szeretnénk. A fehérnemű például eleve kiesik, illetve nem mindenki szereti mások levetett holmijait hordani, ez egyéni beállítottság kérdése.
Kevesebb vásárlás
Átgondolhatjuk, minimalizálhatjuk a ruhatárunkat, vásárolhatunk kevesebbet, tényleg csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges. Összeállíthatunk kapszularuhatárat, ami kizárólag egymással jól kombinálható darabokból áll, így minden alkalomra fel tudunk öltözni. Ezekhez praktikus segítséget, ötleteket nyújt az alábbi blog.
Rendelés
Rendelhetünk ruhát külföldről, bár az árak elég magasak, nem beszélve a szállítás és csomagolás környezeti ártalmairól. Az Everlane-nél például egy farmer 68 dollár, azaz nagyjából 17 ezer forint, de átlátható stratégiát követnek a gyártással és beszerzéssel kapcsolatban. A Krochet Kids Ugandában és Peruban gyártat, nem csak a dolgozói életkörülményeire, de még az iskoláztatásukra is figyel — 14 dollárért szállítanak Magyarországra. A Nisolo főként etikus bőrárut forgalmaz, szintén a felsőbb kategóriából, így minőségben rájuk sem lehet panasz. A Patagonia sportruházattal és kellékekkel foglalkozó cég, rengeteg termékük minősítetten fair trade. Bővebb lista a fair trade/organikus ruházati márkákról itt található.
Az ismertebb cégek közül az ASOS forgalmaz saját minősítésű, eco címkével ellátott darabokat 2015 óta, melynek fair trade körülmények között történt előállítására garanciát vállalnak. Ők kikerülik a beszállítókat, akik éhbérért dolgoztatnak, és saját gyárat üzemeltetnek Kenyában, ahol állításuk szerint élhető körülményeket biztosítanak a munkásoknak.
Hazai divattervezők, kis cégek
Megkereshetjük azokat a kicsi cégeket, hazai designereket, akiknek fontos, hogy bio és fair trade terméket adjanak ki a kezük közül. Kevesen vannak, és jóval drágábban tudunk náluk vásárolni, mint a fast fashion boltokban, viszont valószínűleg tartósabban is lesznek a ruhadarabok.
Nem válaszolnak a magyar tervezők
Az ismert magyar tervezők közül megkérdeztük Abodi Dórát, Tomcsányi Dórát, Nanushkát, Náray Tamást és a Nubut, hogy hol varratnak, milyen anyagokat használnak, és mennyire támogatják a méltányos kereskedelmet. Közülük csak a Nanushkától és a NUBU-tól kaptunk választ a kérdéseinkre. Náray Tamás sajtósa annyit írt vissza, hogy nem kívánnak részt venni a felmérésben. A többiek részéről néma csend.
A Nanushka márkánál 80%-ban válogatott hazai varrodáknál készülnek a darabok, a fennmaradó rész pedig, főleg a cipők, Spanyolországból, Marokkóból és Kínából jönnek. A mintadarabokat házon belül varrják saját mintázó és varrócsapatukkal. Ennek nagy előnye, hogy teljes mértékben van ráhatásuk, hogy a fazonok esztétikai és technológiai minősége is maximális legyen.
Egyre jobban ügyeljünk a fair trade és fenntartható anyagok tudatos használatára. Szerencsére ezek a választások egyre kevesebb kompromisszummal járnak design téren, hiszen rohamos ütemben nő a kínálat ebben a szegmensben. Pozitívan tapasztaljuk, hogy a vásárlóink is hozzáadott értékként tekintenek a környezetbarát anyagok használatára.
– írta Hrotkó Sára, a Nanushka márka kapcsolattartója.
A NUBU eggyel tovább megy, kizárólag hazai, vidéki és budapesti varrodákban készül minden a ruhától a bőrtáskáig, a varrónők elmondásuk szerint jó körülmények közt dolgoznak. Az alapanyagot Olaszországból hozzák, mivel itthon nem tudják beszerezni a textilipar leépülése miatt, de a szőrmét például az országban gyártatják. Benkó Zsuzsanna, a márka kommunikációs felelőse az alábbiakat javasolja az etikus vásárlóknak:
Keressék az Európában gyártott termékeket, válasszák mindenből a hazait. A túl alacsony árak például mindenképpen árulkodó jelei annak, hogy a dolgozók munkabérei nyomottak vagy munkakörülményeik nem megfelelőek.
Mint a legújabb kutatás alapján tudjuk, sajnos az európai forrás még nem garancia a dolgozók megélhetéshez szükséges bérére és az emberi munkakörülményekre, de az biztos, hogy a gyanúsan alacsony ár mögött általában kizsákmányolás áll.
Körülnéztünk a piacon, hogy milyen kevésbé ismert tervezők foglalkoznak még fair trade, bio vagy újrahasznosított öltözék készítésével, főként az újrahasznosításra találtunk példát. Kevesen vannak, de annál lelkesebbek és elhivatottabbak. A Renaichance például arra törekszik, hogy minél több ruhának adjon új esélyt, legyen szó javításról vagy teljes átalakításról. A márka alapítója, Katona Dóri Julis ezért kezdett bele az újrahasznosításba:
A végső lökést az adta, amikor másfél évet dolgoztam egy fast fashion üzletben eladóként, és egy szezonzáró akció után ötezer darab ruhát küldtünk vissza az anyacégnek, mert az üzletpolitika szerint már nem minősültek eladhatónak – ez volt az utolsó csepp, amikor elhatároztam, hogy ha divattal foglalkozom, kizárólag fenntartható módon szeretném tenni.
A Sharolta a városi hipszterek stílusában készít hátizsákokat és egyéb modern, divatos darabokat használt farmernadrágból és más megunt ruhákból. Az Old Blue régi farmerből varr táskát, babzsákfotelt és egyéb használati tárgyakat. A RePityke nagyszülőktől örökölt ruhákból és egyéb maradék anyagokból alkot kreatív táskákat és ékszereket. A CirrHopp a pólókat hasznosítja újra, puha, nem allergizáló kiegészítőkként, ékszerekként élednek újjá. A Medence csoport a környezetvédelem elkötelezett híveként táskákat készít és workshopokat tart, tagjai között designer, formatervező és belsőépítész is található. Ők kifejezetten a tudatosság továbbadásában hisznek.
Ezenkívül mit tehetünk még?
Ha a felsoroltak egyike sem szimpatikus, de mégis szeretnénk valamit tenni a környezetért, még mindig csatlakozhatunk online petíciókhoz. Azzal, hogy néhányan bojkottálják a fast fashion márkákat, nem változik semmi, csupán apró porszem kerül egy hatalmas gépezetbe. Az is érthető, ha valaki nem szeretne transzparensekkel utcára vonulni, és a munkások jogaiért tüntetni. Gulyás Emese, a Tudatos Vásárlók Egyesületéből az alábbiakat tanácsolja:
A ’90-es évekbeli Nike botrány is bojkottból indult ki, és hatalmas eredményt értek el vele. Persze a Nike még mindig nem a világ legetikusabb cége, de jó irányba indultak el, és kis változás is sokat jelent. Manapság már támaszkodhatunk az internet erejére, nem kell utcára menni. Az online petíciók igenis sokat érnek, a cégeknek muszáj figyelniük rájuk, foglalkozniuk velük, ha elég sok ember aláírja őket.
Kiemelt kép: Thinkstock
