A macskaköves utcákon a második világháború végén megállt az idő – a cégérekkel teli, kiégett, vagy romos házak közti tereket törmelék és roncsautók töltik ki, az utcákat pedig átjárja a háború és a halál szaga.
A válasz Európa legrégebbi, ma is működő filmstúdiójának, a Moszfilmnek a háza táján keresendő. Az 1920 óta létező cégnél olyan zsenik dolgoztak, mint Tarkovszkij, vagy Eisenstein, de itt készült az 1968-ban a legjobb nem angol nyelvű filmnek járó Oscar-szobrocskát bezsebelt Háború és béke (r.: Szergej Bondarcsuk), valamint az 1975-ös győztes, a Derszu Uzala (r.: Akira Kuroszava).
A Moszfilmnél a Szovjetunió széthullásáig több, mint háromezer film készült, de az élet azóta sem állt meg itt, így újabb, és újabb óriásdíszletek készütek el, melyek már közel tizenötezer négyzetméteren terülnek el. A stúdió egy több, mint ötven veteránautóval, valamint a Vörös Hadsereg százhetven (!) tankjával büszkélkedhet, a forgatásokról megmaradt óriásdíszletek – így a német romok – közt pedig vezetett túrákat tartanak.
Ezek egyikén a fotós-blogger Dimitrij Krisztoprudov is részt vett, most az ő fotóit mutatjuk be.
Egy kissé távolabbról nézve persze azonnal látszik a csalás, így a háttérben hirtelen sorra tűnnek fel a magasházak és felhőkarcolók:
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
