Elképesztő módon felgyorsult mostanra az információáramlás és ember legyen a talpán, akit néha nem sodor el, nem téveszt meg, nem terel tévútra ez a hihetetlenül nagy mennyiségű információ és sokféle eszköz – elég csak az okostelefonokra és tartalmukra gondolnunk.
Nem is olyan régen még a gépek testesítették meg a gonoszt. Nemrég pedig már Ferenc pápáról is az a hír szaladt körbe a világban, hogy ő is feliratkozott az Instagramra és már posztolt is egy képet. Kíváncsiak voltunk hát, hogy miként állnak a különböző vallások a technikai fejlődéshez, az új, digitális korszakhoz.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Mézes Zsolt László
evangélikus lelkész
A technikai fejlődés gyökerében az ember anyag iránti érdeklődése és kíváncsisága áll. Az anyag a teremtés része és csodája és megannyi formája tükrözi a teremtés szépségét. De, mint rajtam kívül álló objektív valóság, egy kifelé fordultságot mutat. Tulajdonképpen nem más, mint egy centrumát elvesztett alvó, tárgyi világ. Ez a világ lehet végtelenül izgalmas, de önmagában inkább eltávolít attól a ponttól, amelyet a szentírás Isten országaként jelöl meg.
Ha megfigyeljük ezt a határtalannak tűnő eszköz-gazdagságot, a műszerek emberi világot elárasztó mennyiségét, belátható, hogy mindezek az anyag egyre mélyebb ismeretéből keletkeznek. Ez viszont mintha azt jelentené, hogy az ember a teremtő szerepét akarja játszani ebben a világban. Alkotni tud, amivel önmagában nem is lenne semmi baj, hisz a keresztény vallás szerint Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve. De ugyanakkor ez egy anyagi világba való belesüllyedést is jelent, mintha a modern ember számára csak ez lenne az egyetlen út, hogy boldogságát elérje. Az Emberfia viszont azt mondja, hogy az Isten országa nem itt, vagy ott van, “Isten országa ti bennetek van.” (Lk17,21).
Lehet keresni tehát az anyag rejtelmeit, és ezáltal olyan eszközöket létrehozni és használni, amelyek az életet kényelmesebbé teszik, a világot pedig átláthatóbbá. De segítenek-e ezek az eszközök lelki, vagy szellemi célok elérésében?
Ezek az eszközök, kapuk. Az ember egy kapun pedig áthalad. Nem áll meg, nem támaszkodik rá, hanem átlép rajta, egy kinti világba; vagy beenged általa valamit önmagába. Az internet is egy ilyen kapu. De van-e belső értékrendszerem, lelki-szellemi bázisom, amely megszűri, hogy ezen a kapun mit engedjek be? Az eszközök önmagukban semlegesek. Az ezeket használó ember hozzáállása teszi őket olyanná, amilyen maga ez az ember. Lehet beléjük ragadni, de talán (?) lehet általuk a világot emelni is.
Radnóti Zoltán
rabbi
A zsidóság alapelve szerint minden Istentől való, és ezért, ahogy a Teremtés során is mondta, jó. A digitális technológiával sincs ez másképp. A kérdés minden esetben az, miképp élünk a teremtett világ lehetőségeivel: „Lásd, íme, én eléd helyezem ma az életet és a jót, a halált és a rosszat… és válaszd az életet!” (M V. 30.). Ez az elv ismét vonatkozik a digitális korszak vívmányaira.
A zsidó vallás hívei, mint minden más vallásé, természetesen sokszínűek. Vannak konzervatívabb és modernebb árnyalatok, közösségek, egyének. Így az ultraordoxián belül vannak rabbik, akik az interneten elérhető tartalmaktól féltik híveiket, és eltanácsolják őket az internetezéstől. Ne csupán pornográf képekre vagy “eretnek” tanokra gondoljunk. Naponta, hetente hány órát töltünk el haszontalanul böngészéssel, amely idő alatt hasznosabb dolgot tudnánk művelni: Szentírást olvasni, Tórát tanulni? Tegyük hozzá, ugyanezek a rabbik meglehetősen korán rendelkeztek már mobiltelefonnal, és más ultraortodox irányzatok – más irányzatokhoz hasonlóan – kimondottan aktívak az interneten, ahol a híveinket a leghatékonyabban tudjuk elérni. Bár az idősebb generáció nem mindig naprakész, és nem minden egyes rabbi fog minden egyes infokommunikációs csatornával élni, általánosságban elmondható, a magyarországi neológia is igyekszik lépést tartani a technika fejlődésével: rabbiknak és intézményeknek vannak honlapjai, blogjai, facebook-profiljai, és így tovább.
A napnyugtához kapcsolódó ünnepek kezdete és vége, az imaidők, a kóser élelmiszerek listája, az imakönyv szintén elérhetők honlapokon, sőt appokon is. A digitális bölcsészet egyik korai teljesítménye volt (bár akkor még nem nevezték így) a Biblia, a Talmud és a rabbinikus irodalom műveinek a digitalizálása az 1963-ban indult Bar Ilan Responsa Project keretében. A Tóra-tekercseket kézzel kell írni, háromezer évvel ezelőtti technikával, de a hibátlanságukat ma már erre a célra készült szoftverrel ellenőrzik. Hasonló folyamatok voltak megfigyelhetők az ókor végén, amikor a tekercsformátumot felváltotta a könyvformátum, majd a könyvnyomtatás megjelenésekor is: a kultikus szereppel bíró tárgyakra vonatkozó előírások változatlanok maradtak, de mindenhol máshol, ahol nem a tárgy, hanem a tárgy által hordozott információ volt fontos, ott a zsidóság átvette a legújabb technológiát.
Megjelent az Isten tudja… – emberi kérdések, vallási válaszok című könyv!
A könyvesboltokban és az interneten is megvásárolható az Isten tudja… – emberi kérdések, vallási válaszok című könyv, amelyben a 24.hu Isten tudja rovatának legizgalmasabb írásai kaptak helyett szerkesztett formában, szószedettel, névmutatóval és a válaszadók életrajzaival kiegészítve. Hat tematikus fejezetbe rendezve kerültek megjelenésre a cikksorozat legjobb írásai. A különböző vallások tanítóinak válaszai így bármikor levehetőek a könyvespolcról is. Keresse a könyvesboltokban, vagy a Nők Lapja Könyvklub webáruházában!
Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató
Az iszlám vallás tanításai szerint nincs semmi meglepő abban, hogy minden téren – a technológiát és a kommunikációt is beleértve – olyan fejlődés zajlik a világban, ami korábban elképzelhetetlen volt. Ez az Ítélet Nap közeledtének egyik jele. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta erről: „Addig nem jön el a Feltámadás Napja, amíg nem láttatok olyan nagy dolgokat, amelyeket még nem láttatok soha és nem is gondoltatok rájuk.” És azt is mondta: „Mielőtt eljön a Feltámadás Napja, olyan nagy dolgokat fogtok látni, amelyeket tagadni fogtok.” Ennek alapján a jövő még számtalan olyan technikai, technológiai újdonságot rejthet, amit a mai tudásunk és ismereteink alapján elképzelhetetlennek tartunk.
Az iszlám a modern technológiát önmagában nem tekinti sem rossznak, sem jónak, hiszen ezek eszközök, lehetőségek, amelyeknek a felhasználók adnak célt és töltenek meg tartalommal. Ezért az iszlám a modern technológia használatát a közvetített tartalom, a felhasználási cél alapján az alábbi két kategóriába sorolja:
- amennyiben az emberek életét segítik, könnyítik, illetve hasznos tudást, a jó cselekedetekre való buzdítást közvetítenek, akkor jelenlétük és széleskörű felhasználásuk hasznos, kívánatos és támogatandó.
- ha elvetendő, káros és bűnös dolgok terjesztésére használják ezeket, vagy elveszik az emberek idejét a fontosabb dolgoktól akkor a használatuktól óvakodni kell és nem szabad másokat támogatni ebben.
Ahogy Allah mondta a Koránban: „Ám segítsétek egymást a jámborságban és az istenfélelemben, de ne legyetek egymás segítőtársai a bűnben és a túlkapásban! Féljétek Allahot! Allah büntetése rettenetes.” (5:2)
Tornóczky Gusztáv József
hindu/vaisnava oktató, jógaoktató
A hinduizmus vaisnava hagyománya az „egyszerű élet – magasszintű gondolkodás” elvét vallja, amit legjobban egy természetközeli életvitel képvisel. Ez azt jelenti, hogy az ember az élethez szükséges alapvető szükségleteit figyelembe véve éljen egyszerűen és így több energiája marad a Krisnával fennálló kapcsolat ápolására. Természetesen az életszükségletek részét képezi az adott korra és társadalmi berendezkedésre jellemző anyagi javak használata mértékletesen, beleértve azon technikai vagy telekommunikációs eszközöket is, amelyeket napjainkban használunk. Egyénenként változó lehet ennek módja, pl. egy gazdálkodó, iparos vagy egyetemi tanár esetében. Különféle munkakörök és társadalmi szerepek jellegüknél fogva igényelnek felhasználó szintű ismereteket számítógépen. Tehát használjunk nyugodtan technikai vívmányokat életünkben, de törekedjünk a “szükségesség” elvének betartására.
Egy másik szempont lehet a “jukta-vairágja” elve, ami arra inti a hívőket, hogy az odaadó szeretet hangulatában használjanak minden anyagi tárgyat világunkban és ez lelkileg felemelő, ugyanakkor nem teszi őket függővé (pl. túlzott szenvedélyek). Ha azonban kizárólag önös érdekektől vezérelve használ az ember dolgokat, azok könnyen eltéríthetik lelkisége irányvonalát. Ennek értelmében használhatunk technikai eszközöket arra, hogy mások számára is elérhetővé tegyük Isten szavait, jelenlétét és közelségét.
Az egész világ Krisna teremtése, ezért minden elemét használjuk Vele összhangban!
Végh József
buddhista tanító
Buddha tanításaiban mindig a belső egyensúly elérése, az összhang megvalósítása önmagunkkal és a környezetünkkel volt a cél. Ehhez önmagunk megszelídítésén, megbarátkozásán át vezet az út. A mai nyugati civilizáció az ipari forradalom óta egy másik irányba, az elidegenedés felé halad. Ez alapvetően egy valóságtól elszakadt énkép fenntartására irányul, amely kirekeszti a számunkra kellemetlen érzeteket, és beengedi, ragaszkodik a kellemesekhez. Modern eszközeink többsége ezt szolgálja. A mi felelősségünk a használatuk. Amíg ezek az elidegenedést szolgálják, addig ennek az egónak az „otthonát” építik.
Ha ismerjük az eltárgyiasítás veszélyeit, képesek vagyunk kiállni a próbákat, amikor a könnyebb és a gyorsabb eredmény érdekében kísértéseket érzünk az egyszerűbb és a logikusabb megoldások iránt, akkor eszünkbe jut, hogy magunknak vagy másoknak ártunk vele, mert mindenben ezt a szándékot figyeljük. Vagy tudatosul, hogy ha nem magunk gyakoroljuk képességeinket, azok elsorvadnak, vagy ki sem fejlődnek.
A modern kommunikáció eszközei is a szándékainkat közvetítik. Így, amíg azok tiszták, a használatuk is szabad, nem okoz kárt és zavart. Ám, a tiszta szándék ellenére is, ennek megvannak a maga korlátai. Mivel már az élményeink kifejezése is általánosításokon keresztül történik, a Buddha-Dharma hagyományos átadásában nagy hangsúlyt helyeznek a személyes jelenlétre, amikor mód van a félreértések azonnali tisztázására. Ha egy élőszóban elhangzott beszédet leírunk, csak emlékeztető megjegyzéseket tehetünk az írásban nem jelölhető elemeire.
Ebből következik, hogy a modern eszközök nagy része nem pótolhatja a személyes jelenlétet és odafigyelést, a belső folyamatok összehangolását segíthetik. A valódi kommunikáció a bensőnkben zajlik, és ennek tükrében értjük legkevésbé félre egymást.
