Szeretem cicomázni a lakást, nemcsak karácsonykor, hanem egész évben. Bár abból a súlyos állapotból már kigyógyultam, mikor évszakonként váltogattam a függönyt – és ebben az egyre veszedelmesebb árak igen nagy szerepet játszottak – de az ablakpárkányon üldögélő kerámia katicabogarakat szeptemberben kíméletlenül lecserélem kerámia sünikre, nem törődve azokkal a barátokkal, akik emiatt égre emelt tekintettel a homlokukat kopogtatják.
Figyelem a lakberendezési trendeket, bár szőrös párnám nincs. Flitteres párnám sincs, és legszívesebben felrúgnám, aki a szarvas (őzike) trófeát (szarvasbikafej, izé, mi az?) divatba hozta. Szívesen nézegetem a diy blogokat is, itt az öncélú hülyeséget kerülöm nagy ívben, így nem készítek virágágyásszegélyt György korabeli angol porcelántányérokból, nem termesztek balkonládában kukoricát és nem hiszem el, hogy ezt a százéves sváb kredencet két nap alatt ripsz-ropsz felújíthatjuk fillérekből.
Ha úgy kezdődik egy poszt vagy cikk: minden háztartásban akad néhány biedermeier kisbútor, amit egy kis vagánysággal hétvégén lefújhatunk magenta színűre, netán feltételezik, hogy az én háztartásomban biztosan akad néhány használt gumiabroncs meg hajóvontató kötél, és tudok horgolni, így aztán fan-tasz-ti-kus puffot üthetünk össze a gyerekekkel együtt hétvégén, már megyek is.
Én a bénák, kacskakezűek és fantáziátlanok pártján állok: ha valamit nem lehet úgy összedíájvájolni, hogy kicsit kutakodunk a lakásban és egy óránál hosszabb ideig tart az elkészítése, ott egye meg a fene. Szóval, én nem feltételezem, hogy Önöknél hegyekben áll a déditől örökölt csipke. Mert nálam sem. Azt viszont tudom, hogy a gyakorló eská-cicomázónál van otthon némi szaténszalag, egy kis darab anyag vagy néhány különös színű gomb, és a különleges formájú üvegeket sem dobja ki a szelektívbe. Ragasztópisztoly, kétoldalas ragasztó alap és hétvégén kijár a bolhapiacra. Na, akkor csináljunk befőttes üvegekből mécsest.
Vettem a bolhán egy csipketerítőt, szétvágtam, majd hobbiragasztóval felkentem az üvegre. Jócskán kentem az ecsettel, nem sajnáltam. Az üveg tetejét kenderzsineggel tekertem körbe és masnit kötöttem rá. A csipke önmagában olyan hangsúlyos, hogy felesleges minden további csicsa.
Minden évben elhatározom, hogy kipróbálok fajsúlyos színeket és formákat, de minden évben a natúrnál kötök ki. Ez a mécsestartó is ebben a szellemben készült. A hobbiboltban méterre vásárolt csipkét eszpresszóba áztattam, így öregítettem meg. Kenderzsineget kötöttem rá, a masnit fahéjjal és szegfűszeggel díszítettem. Az üveg oldalára egy szárított narancskarika került, közepén csillagánizzsal. Az üveg aljára szemeskávét szórtam. Kávé helyett lehet aprószemű tésztát tenni, úgy is jól néz ki.