Ezen a héten egy igen érdekes eredményt mutató, a növények viselkedését vizsgáló kutatás okán kérdeztük meg a világvallások képviselőit arról, hogy vajon a növények is rendelkeznek-e tudattal.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Az ön vallása szerint elképzelhető, hogy a növényeknek van lelke, vagy tudata?
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Mézes Zsolt László
Evangélikus lelkész
A kérdéssel kapcsolatban három elindító gondolat tehető:
“Kezdetben…” A Biblia első szava mély jelentéseket hordoz. Az óhéber jelentésű eredeti szóban ugyanis benne rejlik a fej szavunk főnévi értelme is, tehát az egész teremtés és teremtettség értelmezhető úgy is, hogy a fejben, a tudatban, Isten tudatában kezdődik; sőt, ott is történik, persze ez az “ott” nem elsősorban helyet jelent. Ebből pedig következik az, hogy minden, ami ebben a teremtettségben megjelenik, minden látható és láthatatlan, valamilyen szempontból – egészen pontosan Isten szempontjából – tudattal is bír egy hierarchikus rend szerint.
Pál apostol első korintusi levelében pedig több olyan részlet is van, amely alapján e kérdés meglehetősen tágan értelmezhető tovább. “Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való. Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is.” (1Kor15,47-48). Ez azt mutatja, hogy minden teremtett földi létező függ az azt értelmező ember minőségétől. Szimbolikusan mondva, ha az ember a föld felé törekszik föld tudata van a létezőknek és minden elszigeteltnek tűnik; ha a menny felé törekszik, akkor pedig egyre elevenebb minden és egyre mennyeibbnek tűnik a létezés, amíg el nem éri az állapotot, mely szerint Isten lesz minden mindenekben (1Kor15,28).
Az Emberfia mondja továbbá, hogy olyanoké az Isten országa, akik gyermekké tudnak válni (Lk18,16), vagyis a maguk gyermekségét elevenségben tartják. Gyermekkorunkból pedig többen emlékezhetünk arra, vagy gyermekeken igen sokszor megfigyelhetjük, hogy számukra minden él. Minden tárgy élettel, lélekkel, tudattal bír és ez is csak azt mutatja, mint a fenti példák, hogy bármi más tudati léte az azt értelmező tudat tudatiságától és létezésétől szétválaszthatatlanul függ.
Fotó: Thinkstock
Sulok Zoltán Szabolcs
Muszlim hitoktató
Az iszlám szerint a világban található minden élő és élettelen dolog Isten teremtménye. E teremtmények Isten törvényeinek, Isten akaratának vannak alárendelve. E teremtmények – az ember kivételével – nem rendelkeznek szabad akarattal, Istentől kapott természetükkel, képességeikkel létezésük minden pillanatában Istent szolgálják, ahogy Allah mondta a Koránban: „Allah előtt borul le mindaz, ami csak létezik az egekben és a földön: az állatok és az angyalok. És ők nem fennhéjáznak.” (16.49). Sőt e teremtmények mindegyike meghatározott módon szolgálja Istent: „Vajon nem láttad, hogy Allahot magasztalja az, aki az egekben és a földön van, és a madarak, szárnyukat kiterjesztve. Mindenki tudja, hogyan kell imádkoznia és magasztalnia. Allahnak tudomása van arról, hogy mit cselekszenek.” (Korán 24:41). Ugyanakkor a szabad akarattal nem rendelkező teremtményeknek nincs elszámolásuk, így az Ítélet Napján nem kell Isten elé állniuk, nincs számukra se Paradicsom, se Pokol. Ők tanúságot tesznek akkor.
Így a kérdés, hogy a növényeknek van-e lelkük, nem fontos. A lényeg az, ők is Isten őszinte imádói. A növényi élet kutatásával az emberiség Isten csodálatos teremtésébe nyerhet mélyebb bepillantást, ami a hitünket erősíti. Illetve könnyebben el tudjuk képzelni, hogy a teremtmények – a növényeket is beleértve – hogyan fognak tanúságot tenni az emberek mellett vagy ellen a Feltámadás Napján.
Fotó: Thinkstock
Tornóczky Gusztáv
Hindu / vaisnava (Krisna-hívő) oktató
A hindu szentírások tanusága és a szentek tapasztalatai szerint is van a növényeknek lelke. A növények hallanak, látnak és éreznek – ez befolyásolja viselkedésüket, ahogy azt a növényekkel végzett többféle kutatás is kimutatta.
A Védák szerint világunkban az élőlények felépítése az anyag és lélek kombinációja. Ez nem csak az emberre igaz Földünkön, hanem az univerzumunk minden bolygóján élőkre is. Nyolcmilliónégyszázezer létforma (faj) van, amiben élőlények élnek. Az élőlények rendelkeznek anyagi testtel és nem anyagi lélekkel. A lélek eredeti tulajdonsága, hogy lát, hall, tapint, ízlel valamint szaglása révén érzi az illatokat és ezért ez minden egyes fajra is természetesen jellemző. Ezek a lelki érzékek azonban létformánként változó, speciális módon közvetítik a valóságot az élőlények számára. Pl. az ember nem látja az infravörös és ultraibolya fényt, de más állat lehet, hogy igen. Tehát a valóság észlelése az adott életforma / faj sajátságos érzékszervi fejlettségétől függ, ahogy azt a Bhagavad-gítá is leírja.
Az élőlények közül a Földön az ember tudata a legfejlettebb, szabad akarattal rendelkezik (míg az állatok ösztönnel), ezért nagy a felelőssége, hogy Krisna teremtésében más élőlényekkel harmóniában, a jó értelemben vett “gazda” attitűdjével éljen. Ha egy gazda szépen és kedvesen bánik a virágokkal vagy zöldségekkel és gyümölccsel, akkor ők mint élőlénytársaink pozitív módon viszonozni fogják azt – és ebben Isten is örömét leli.
Fotó: Thinkstock
Végh József
Buddhista tanító
Az élő buddhista hagyományok európai embereket zavarba ejtően sokféle választ adnak erre a kérdésre. Ahány ország, annyifélét. És még többet, mert mindenkinek egyedi és megismételhetetlen tapasztalatai vannak erről. Buddhista nézőpontból a tapasztalásunk egy pillanatról pillanatra változó folyamat, amellyel azonosulunk. Ezekből a tudat- és létfolytonosságokból jön létre a kultúránk és a társadalmunk.
Voltaképpen ahány ember, ahány kérdésfeltevés, annyi válasz. „Most úgy érzem, azt tapasztalom, hogy a növények, amelyekkel kapcsolatba kerültem, éreznek, szándékuk van.” – Egy másik alkalommal nem így tapasztalom. Mindig csak arról beszélhetek, amivel kapcsolatba kerültem, illetve amire emlékszem. Így egy olyan lesz a végeredmény, mint egyes modern tudományokban a statisztikus igazsága.
Ezt mi úgy fogjuk fel, hogy ez a „valószínűség” nem a bizonytalanságunkat növeli, hanem inkább nyitottságunkat, amelyben megszólalhat a másik fél, amelyben az észlelő és az észlelt között kommunikáció, információcsere indulhat meg.
Így nézve a növények sokkal aktívabbak a köveknél, de más ritmusban élnek, mint a többi érző lény, vagy a csillagok.
Az „érző lény” nem az érzékszervekre vagy az érzelmekre vonatkozik. Az eredeti szó inkább a szándékot hangsúlyozza, egy, az akarat előtti belső késztetést. Ennek a következménye az érzés. Ez a fogantatás pillanatától az érző lény sajátja. Önálló, az anyáétól független akaratának a jele. Ez a külvilággal ütköző, azzal kapcsolatot teremtő irányultság vezet a tettekhez. Ezek elválaszthatatlanok a következményeiktől. Indiában ezt hívják a karmának. Így az érző lény felvállalja tettei gyümölcseit, vagy azok következményeit elszenvedi. Keleten tehát inkább arról beszélgetnek, van-e karmája a növényeknek.
Fotó: Thinkstock
Verő Tamás
Rabbi
Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.
A föld puszta volt és kietlen, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött…..
Akkor megint szólt az Örökkévaló: “Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön.” Úgy is lett.
A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó. Lett este és lett reggel: harmadik nap.
Örökkévaló teremtményei tisztelete, és védelme arra utasít bennünket, hogy a természetet óvnunk és védenünk kell. Amennyiben úgy tekintünk egy növényre, mint ami Isteni szavaira jött létre, akkor különleges jellemzőket is megtalálhatunk egy növényben. Vannak olyan misztikus, a zsidóság egyes különleges irányvonalait maguk számára különlegesnek tekintő emberek, akik az állatok és a növények kisugárzásait megtapasztalják, érzik, átlátják. Amennyiben őket kérdeznénk, akkor minden bizonnyal azt a választ kapnánk, hogy mint ahogy az embernek is van lelke, úgy az állatoknak is, és ebből következik, hogy a növények is érző lények. A vér elfogyasztásának tilalma, teljesen tisztán és érthetően megtalálható a bibliában. A vér fogyasztásával, az állatok ösztönét venné magához az ember. Amennyiben az állati ösztönök jelenlétét elfogadjuk, akkor onnan egy nagyon kis lépés a virágok, a növények különleges mibenlétét felfedezni. A teremetés során megtalálhatjuk az állatok és a növények megalkotását, de ez is egy körforgást szolgál ki. A különféle külső jelekkel rendelkező állatok kóser módón való elfogyasztásával, és a többi állat kizárásával, egy rendszert fedezhetünk fel, amiben megláthatjuk, hogy ki milyen ételt fogyaszthat, és az egyes állatok növény fogyasztása is Isteni eredetűnek tekinthető, és tiszteletre méltó, és nem szabad beleavatkozni a meglevő rendszer körforgásába.
Fotó: Thinkstock
