Bár a Molecular Cell című szakfolyóirat következő számában megjelenő tanulmány szerint az erre vonatkozó kutatás még kísérleti stádiumban van, a kutatók úgy vélik, hogy az eredményeik mindenképpen bizakodásra adnak okot.
A melbourne-i kutatók úgy találták, hogy a petesejteket nem a sugárzás pusztítja el, hanem két fehérje: a puma és a noxa, amelyek akkor lépnek akcióba, amikor DNS-károsodást észlelnek a petesejtekben. Kísérleteikben olyan génmódosított egérmodellt használtak, amelyek nem hordozták a szóban forgó fehérjéket kódoló géneket, így náluk nem is termelődtek azok a fehérjék, amikor károsítanák a petesejteket. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a sugárzásnak kitett modellállatok petesejtjei túlélték a beavatkozást, majd később teljesen normális utódjaik születtek.
“Ez azt jelenti, hogy ha sikerül megszabadulnunk a „gyilkos” fehérjéktől, akkor az oociták vagy specializálódott petesejtek képesek kijavítani a DNS-ükben keletkezett károsodást. Ez valami olyasmi, amiről korábban semmit nem tudtunk” – magyarázta Clare Scott kutatásvezető, a Melbourne-i Királyi Kórház onkológus professzora. És hogy miért hasznos a felfedezés: nos, ha beigazolódik a fehérjék szerepe a női petesejteknél is, akkor az orvosok kidolgozhatnak egy olyan szert, ami megakadályozza, hogy a rák elleni sugárkezelés alatt elpusztuljanak a petesejtek.
