Nagy-Britanniában ugyanis legalább ennyi ruhára ez a sors vár, szemben azzal a kétmillió tonnával, amit a britek évente újonnan vásárolnak. A ruhacserebere-mozgalom kiötlője, a Futerra PR-ügynökség vezetője, Lucy Shea immár hat éve hogy meghirdette az első “ruhacserepartit”, aminek sikere után létrehozott egy honlapot is az ilyen találkozók népszerűsítésére.
Az elmúlt hetekben Buenos Airestől Mexikóvárosig, Sydney-től Párizsig nők sokasága kért tőle tanácsot a csereberék lebonyolításához. A swishing.com honlapot ma már havonta tízezer nő látogatja rendszeresen, és mintegy 7000 nő cserél évente körülbelül 25 ezer ruhát. Shea egy korábbi, 2009-es becslése szerint a ruhacserebere, amelyet angolul swishingnek nevezett el – a szó eredetileg a selyem suhogását jelzi -, évente mintegy 202 800 kilogramm ruhát mentett meg attól, hogy szemétben kössön ki, azóta valószínűleg jóval többről van szó.
A csereberepartiknak megvannak a szabályaik: minimum egy divatholmit – nemcsak ruhákat, hanem kiegészítőket: cipőket, táskákat – illik hozni a partira, ahol kellemes környezetben – például pezsgőt kortyolgatva a barátok körében – a vendégek ingyenesen hozzájutnak azokhoz a darabokhoz, amelyeket kiszemeltek. Az etikett azt kívánja, hogy csak annyi darabbal távozzanak, amennyit maguk is hoztak.
A cserebere egyébként nem csak személyes találkozók révén működik: az interneten is léteznek oldalak, amik ilyesmivel foglalkoznak, mint például a Big Wardrob, a Swop2Shop és a Posh Swaps.
