Pezsgő kóstolóra gyülekezik a pesti polgár Budán, a Hubay Jenő Rendezvényteremben. „Pezsgő Világ – életérzés palackba zárva” – hirdeti a meghívó. Tízezer a beugró, ezért viszont annyit ihatunk, amennyi belénk fér. Persze pezsgőt kóstolni nem úgy kell, mint a bort. A szénsavval óvatosan kell bánni, különben szétpukkad a fejünk az első gyors kortyok után.
Az italsor impozáns: van itt Moët &Chandon, Taittinger (ejtsd: tattenzsé), Roederer, Antech Crémant de Limoux – összesen tíz tétel. Mind rozé (illetve pardon: rosé). A magyar pözsgőipart a Törley képviseli két Pinot Noir Roséval – róluk majd később. Harapnivalóról Csizmazia László, a Café 57 és a Porcellino Grasso séfje gondoskodik.
A pezsgőt a legenda szerint egy bencés szerzetes,bizonyos Dom Perignon készítette el először a champagne-i Hautvilliers apátságban. A helyi boroknál megfigyelt úgynevezett második erjedés tetszett meg a jó testvérnek, és azt próbálgatta, hogy lehetne ezt mesterséges úton is előidézni. Hálistennek rájött, azóta iszunk – ha szerencsések és gazdagok vagyunk – Champagne-t, – minden más esetben – pezsgőt. Esetleg habzóbort. Fontos: csak a Champagne régióban készített pezsgőt lehet Champagne-nak (ejtsd: sampány) nevezni, mint ahogy az igazi Tokaji is csak Tokajban készülhet. Minden más legfeljebb édes bor. A pezsgőt palackban érlelik, legalább egy évig, de akár 4-5 évig is. A magyar pezsgőipart Törley József indította be 1882-ben Budafokon. Nem mindenki tudja, ezért leírom: nemcsak a Törley Törley, hanem a BB, a Walton, a Hungaria, a Francois,a Henkell Trocken és a Kölyök is! Utóbbit épeszű ember csak a kisfia születésnapi zsúrján fogyasztja, erősen illuminált állapotban.
Sosem hátulról!
Pezsgőt kóstolni is csak szép sorban szabad, úgyhogy amikor nagy lendülettel nekiláttam volna egy gyönyörű palack spanyol nedűnek, a cég képviselője barátságosan a terem túlsó végébe mutat: „ott tessék kezdeni, a tattenzsénél!” Akkor irány a túlvég, egy pohár Taittinger Brut Prestige Rosé, hozzá fésű kagyló seviche friss gyömbérrel. Mivel pedig magyar ember éhgyomorra nem iszik (legfeljebb rövidet), két adag kagyló csusszan le a tattenzsé előtt. Picit sós, picit chilis, picit gyömbéres, a nyelvet pont úgy bizsergeti, mint maga az ital, amit… végre kitölt ez a kedves, öltönyös úr, az asztal mögött. Illat- és ízorgia, rengeteg vörös gyümölcs – némi cseresznye, málna – kiegyensúlyozott savak. A fő alkotóelem természetesen Pinot Noir, de van benne 30 percent Chardonnay is. Nem rossz, nekem speciel egy Dúzsi rozé jobban bejön, de hát ízlések és pofonok. Csak óvatosan merem megkérdezni, mennyibe kerül egy üveg? Nem drága – ebben a kategóriában tényleg nem – kábé 12 ezer forint egy palack. Egyike vagyok azon szerencsés magyaroknak, akik kóstolhatják: évi 340 millió palackból mindössze 35 ezer jön hozzánk, ebből egyet már ki is végeztünk.
Fésűs kagyló, gyömbér, chili és egy kis pezsgés
Moët &Chandon
Az este másik ászához lecsúszik még egy fésűs kagyló, aztán töltök. A Moët&Chandon-ban 50-60 százalék Pinot Noir, 20-30 százalék Pinot Meunier (ejtsd: mönyié) és a maradék Chardonnay. Szamóca, fűszer és bors, talán a Chardonnay érződik kicsit erőteljesebben. Határozottan édes, pedig nem az. Izgalmas, karakteres íz, kezd a fejembe szállni. Te jó isten, még van hátra hét fajta, hogy fogom én ezt bírni? Egyébként a Moët &Chandon márka ugyanannak a cégnek a tulajdona, amelyik a Louis Vuitton nevű táskát is készíti, vagy fordítva. Egy Louis Vuitton táskához képest egy palack Moët&Chandon maga a megtestesült spórolás: 12 ezerért hazavihető.
Élesztő, Élesztő!
Egy kis családi pincészet pözsgője is tud izgalmas lenni, ezt bátran kijelenthetem. Különösen, miután magamévá tettem egy pohár Boudaire-Gallois Brut Rosé-t. Nem adja könnyen magát, a hivatalos leírásban a piros ribizli és a málna ízjegyei dominálnak, de nekem az élesztő a hangsúlyos.Nem egyszerű darab, de le kell húzni még egy pohárral, hogy biztos legyek benne. Na jó, tényleg van benne ribizli is, málna is, eper is. Meg 20 százalék Pinot Meunier, amit egy 2008-as Brut Tradition-nal házasítanak. A parmezános csirkemell ananászkompóttal sokat dobott rajta!
Parmezán, csirkemell, háttérben pezsgő
Megvilágosodás és eperfagyi
Az Antech Crémant de Limux Emotion 2009-hez rózsaszín borjúsültet kapunk málnával, rózsalekvárral és creme fraiche-el (utóbbi egyszerűen friss tejszínt jelent, csak franciául jobban hangzik). Maga a pezsgő tavaszias, könnyed és – eperfagyi ízű. Igazi női ital, és nem is drága. Négyezer ötszázért bárki megveheti az asszonynak, és higgyék el, örülni fog neki! 66 százalék Chardonnay 20 százalék Chenin Blanc, 4 százalék Pinot Noir és 10 percent Mauzac (egy dél-francia szőlőfajta, amely kizárólag arrafelé terem, alig 3000 hektáron). Nagyjából ennél a tételnél kezdtem érezni: pezsgőzni teljesen más érzés, mint borozni. Hamarabb hat, és a fene tudja, mi lesz a vége. (A borozásnál mindig tudja az ember, mi lesz a vége.)
A magyarok pezsgője és a Deákné vászna
Kihagyom a Colesel Prosecco Pinot Rosé Brut 2008-ast, de csak azért, hogy legyen erőm a J&J Pinot Noir Roséhoz és a Törley pezsgőjéhez, a Francois President Pinot Noir Roséhoz. Előbbi tényleg szép, rozé színű, élénk savakkal és testességgel. Utóbbihoz előbb bekapom az ajánlott angolos hátszínt ropogós, vajas pálcikán, kikanalazom a málnás majonézt az aljáról (hogy a három szem pattogatott kukorica mit keresett benne, nem tudom, de nem ártott neki), és belekóstolok a magyar pezsgőipar remekébe. Kitűnő ital, egy magamfajta laikusnak semmivel sem tűnik gyengébbnek, mint francia kollégái. Na jó, mondjuk a Moët &Chandon jobb volt, de csak egy hajszállal. Romsics László, a Törley főborásza elmeséli, hogy először 2004-ben csináltak rozé pezsgőt, de akkor is csak azért, mert nem tudták, mi legyen a Pinot Noir-ral. Nem volt túl jó évjárat, sok volt az eső, kevés a nap, de azért le kellett szüretelni. A pezsgőt később találták ki – bejött. Ez már a harmadik évjárat ebből a fajtából. Három évig érlelték palackban, jót tett neki. A piros gyümölcsök mellett előjönnek az üde, citrusos jegyek. Lám, ezt is tudjuk. Pezsgőben sem vagyunk rosszabbak a címben említett asszony textiljénél. Sőt. Aki kóstolta már a Törley nyers pezsgőjét, tudja, miről beszélek.
>
A spanyolok is
Feladom, hazamegyek, lefekszem, nem bírok meginni még egy pohár pezsgőt! És mégis. Kolléganőm szerint a spanyol pezsgők nagyon jók, tavaly megivott… Mindegy is, mennyit, a lényeg, hogy jók, és itt van egy valódi spanyol pezsgő, próbáljuk meg. A Codorniu Pinot Noir Rosé a leírás szerint az ország első rozé Cava-ja, és teljes egészében Pinot-ból készült. Nem tudom, miért fontos, de éjszaka szüretelték, acéltartályokban erjesztették, majd a második erjesztést már palackban végezték. Tényleg nagyon finom, friss, üde és egyáltalán nem zavaróan édes. Különösen a hozzá fogyasztott vaníliás, erdei gyümölcsös tésztakosárkához képest. Meg ahhoz képest, hogy életemben nem ittam ennyi pezsgőt egyszerre.
A Hubay terem meredek lépcsőjén lefelé egyensúlyozva eszembe jut, amit egy korábbi pezsgőkóstolón mondott egy kedves hölgy (vagy úr – ki emlékszik már arra?), hogy tudniillik nem akkor kell pezsgőt inni, amikor ünnepelünk, hanem az az igazi ünnep, ha kibontunk egy üveg pezsgőt. Nagyon igaz. Egy üveg kis ünnep, tíz üveg egy egész ünnepségsorozat. Éljen és virágozzék! Proszit!
