Ma Magyarországon legalább 30-35 ezer hajléktalan ember él: „legalább”, mert pontos statisztikai adatok hiányában senki sem tudja, egész pontosan hányan élnek fedél nélkül, az utcán. A szakértők néhány éve még optimistán vélekedtek: szerintük akkor már egy ideje nem növekedett a fedél nélküliek száma, bár elismerték, hogy a helyzetük folyamatosan romlott. Most a 2011-es népszámlálástól várják azt, hogy megközelítőleg pontos számmal rukkoljon elő, a hajléktalanokat illetően is.
Annak, hogy valaki miért kerül az utcára, számtalan oka lehet, egy azonban biztos: ha valaki egyszer hajléktalanná vált, borzasztó nehéz az útja az újrakezdéshez. Ahhoz például, hogy egy hajléktalan munkát találjon, gyakran nemcsak a szándék, de a megszerzett diploma, sőt a munkatapasztalat is kevés. Ezt a keserű tapasztalatot és András, a hajléktalan kálváriáját az újrakezdésről, osztja meg posztjában az Egy nap a városban Blog.
András mesélt egy kicsit a korábbi életéről, és kiderült, hogy polgáribb életet élt, mint hittem. Évtizedekkel ezelőtt, amikor Németországban dolgozott, és volt rendes munkája, el tudott menni az első feleségével közel egy hónapig tartó tunéziai nyaralásra…
TOVÁBB A TELJES CIKKRE.
