Élet-Stílus

Miért utazott Szmolenszkbe a lengyel elnök?

admin
admin

2010. 04. 10. 14:20

A náci Németország 1939. szeptember elsején megtámadta Lengyelországot, ezzel kezdetét vette a II. világháború. Hitler lengyelek elleni terve korábban „nyílt titok” volt, de a világ közvéleményét – és természetesen a lengyeleket is – váratlanul érte, amikor szeptember 17-én szovjet csapatok törtek be keletről a szinte már kivérzett országba. A háttérben a Molotov-Ribbentrop paktumként ismert német szovjet szövetség állt.

Ennek lényege egy kölcsönös megnemtámadási szerződés volt, és a két állam kölcsönösen garanciát vállalt: nem vesz részt egymás elleni szövetségekben. Egy titkos záradékban pedig felosztották egymás közt Európát. Utólag talán furcsa a náci és a kommunista vezér összefogása, de 1939-ben más volt a helyzet: a demokratikus berendezkedést mélyen lenéző Sztálin a magához méltó „zsenit” látta Hitlerben, akivel titkos „érdekszféra-egyezményt” kötni nem ellenkezett az elveivel.

Lengyelországot kettéosztották, Sztálin szabad kezet kapott Finnországban, Észtországban és Lettországban, míg Hitler Litvániával tehetett bármit szovjet jóváhagyással. E titkos megállapodás részeként 1939. szeptember 17-én szovjet csapatok hátba támadták Lengyelországot, és felvonultak a korábban megállapított határvonalig.

Korábban Magyarország vonatkozásában írtunk Sztálin elveiről, amely szerint a győztesnek joga van saját társadalmi berendezkedését ráerőszakolni a meghódított területek lakosságára. A háború folytatása, a német támadás a Szovjetunió ellen hátráltatta ennek megvalósítását, és teljes erővel csak 1945 után bontakozhatott ki. Az „előkészületek” azonban már 1940-ben megkezdődtek a megszállt lengyel területeken.

A kommunista diktátor célja a lengyel vezető réteg félreállítása volt, mert –Sztálin fejével gondolkodva – ez az elit később a nemzeti ellenállás gerincét alkothatja. Módszereiben nem hazudtolta meg önmagát: legfelsőbb pártutasításra az NKVD mintegy 15-22 ezer lengyel tisztet, főtisztet és polgári személyt gyilkolt meg 1940 tavaszán.

Az áldozatokat tömegesen hantolták el öt helyszínen, jelzés nélküli „titkos” helyszíneken, ezek egyike volt a Szmolenszk melletti Katyn vagy Katiny erdőség. A tömegsírokat a szovjetunióba benyomuló német hadsereg fedezte fel 1942-ben. A szovjet propaganda sokáig a nácik bűnéül rótta fel a mészárlást: a valós események feltárására, az áldozatok azonosítására és újratemetésére csak a Szovjetunió felbomlása után nyílt lehetőség.

Lengyelország a köztudatban katyni mészárlásként élő tömeggyilkosságot a rendszerváltás után népirtásnak minősítette, amit Oroszország a mai napig nem ismer el. Ez esetben ugyanis az áldozatok hozzátartozói kárpótlást követelhetnének.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Mentőkhöz menekült az elkószált 14 éves kutya

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.