Az iskolai erőszak bemutatása lassan mindennapossá válik a médiában, de a pedagógusok is egyre többet panaszkodnak a kezelhetetlen gyerekekről, osztályokról, a diákok normaszegésének elterjedéséről. A probléma egyre súlyosabb, ráadásul sok dilettáns, hozzá nem értő válasz érkezik rá az oktatáspolitikusok, pártok, szülők részéről egyaránt. Bár több szakmai bizottság is megfogalmazott ajánlásokat e téren, a „terepen”, az iskolákban tanítók mégis a legtöbbször eszköztelennek érzik magukat.
A néhány hete megjelent Szabályok az iskolában című kötet olyan gyakorlati tanácsokat kínál a pedagógusoknak, amiket szinte egy az egyben alkalmazhatnak a mindennapi munkájuk során. A kötetet szerkesztő Fehér Márta – aki maga is több mint húsz éve tanít egy alternatív pedagógiai programmal működő középiskolában – az fn.hu-nak elmondta, törvényszerű, hogy egyre több a normaszegés a diákok körében, hiszen a világ, a környezet hat a gyerekekre is. Mivel a társadalom ma sokkal kevésbé tartja be a különböző szintű szabályokat, és fegyelmezetlenebb, mint akár húsz éve, nem kell csodálkoznunk azon, hogy ugyanezt tapasztaljuk az iskolákban is.
A kötetben olvashatunk azonnal hasznosítható ötleteket (például az osztály lecsendesítésének praktikáiról, a figyelem fenntartásának lépéseiről), világosan leírt eljárásokat (a közös szabályalkotás és a szabályszegés következményei), nehéz pedagógiai helyzetek kezelésére vonatkozó javaslatokat (az indulatok kezelése agresszív diákok és szülők esetében, káromkodás, erőszak, első találkozás a „nehéz” osztállyal) a pedagógusi szemléletet, magatartást formáló fejezeteket (a magatartáskezelés nyelvezete, kollegiális támogatás a tanárok között).
Ne diktatúrára neveljünk
Az információrobbanás, a demokratizálódás és a globalizáció olyan kihívások elé állították az iskolát, amelyre egyre sürgetőbb megfelelő válaszokat keresni – állítja Czike Bernadett pedagógus, pszichológus, programfejlesztő. A szakember szerint az iskolának döntő szerepe lehet abban is, hogy végre ne „kurucos virtus” legyen Magyarországon a szabályszegés.
Interjú Czike Bernadettel, a SZIA szakmai vezetőjével itt.
A magatartáskezelés, fegyelem, biztonságos tanulási környezet alcímű kötet egyfajta pedagógiai kézikönyvnek tekinthető. Fehér Márta ugyanakkor az fn.hu-nak hangsúlyozta, hogy olyan személyközpontú iskolákban használható igazán a könyv, ahol a tanárok, diákok, szülők között „emberszabású” viszonyok alakultak ki. A mediációs elemek vagy a kollegiális támogatás ugyanis csak olyan környezetben elképzelhető, ahol ennek megvan a kultúrája. Ez ma már egyébként nem csak az alternatív iskolák sajátossága, hiszen az elmúlt 20 évben már számos alternatív pedagógiai módszert, szemléletet átvett a „normál közoktatás” is. Legalábbis az iskolai dokumentumokban már szerepelnek olyan kitételek, hogy „fontosnak tartjuk a szülőkkel való kapcsolattartást” vagy „a gyerekek egyéni igényeire való reagálást”. (Kérdés persze az, hogyan valósul mindez meg a gyakorlatban.)
Fehér Márta azt is kiemelte, hogy bár a fegyelmezés szó benne van az alcímben és a könyvben is több ízben előkerül, de úgy véli, nem a fegyelmezésen, hanem az együttműködésen van a hangsúly.
A Szabad Iskolákért Alapítvány szakkönyvsorozatának (SZIA-könyvek) legújabb köteteként megjelent Szabályok az iskolában két külföldi kiadványra épül, Brady-Forton-Porter-Wood azonos című és Bill Rogers Osztálytermi viselkedés című könyvére. A szerkesztő e két kiadványt tömörítette, válogatta ki belőlük az egymást erősítő részeket és adaptálta magyar viszonyokra, illetve – ahogy Fehér Márta mondta – illesztette a saját szemléletéhez. A szerkesztő a kötetet elsősorban a kezdő pedagógusoknak ajánlja, de minden tanító, tanár, középiskolai tanár haszonnal forgathatja azt. A kézikönyvjellege miatt mindenki a saját képére fordíthatja az ott leírtakat.
A könyv legelején bemutatja a pedagógusszemélyiség két végletét, az autokrata hozzáállású tanárét („mert azt mondtam”), és az engedékeny, elnéző hozzáállásúét („kérem szépen, lennél olyan szíves most együttműködni velem, ha lehetne kérnem…”). Bebizonyítja, hogy mindkét módszer alkalmazása rendkívül káros a gyermekekre nézve, még ha első látásra némelyik hatékonynak is tűnik. A kötet szerint az együttműködő osztály kialakítása lenne a kívánatos. Ez pedig nem kizárólag a tanár személyiségétől – hanem például a képzésektől, tapasztalatoktól, támogatásoktól – függ.
