Már két zsenire építhet az Inter – videó

A Chelsea-Inter párosítás – már csak a két együttest felkészítő edzők előélete okán is – pikáns derbinek ígérkezett, s az ínyencek nem csalódtak.

A meglepetést sem a végeredmény jelenti igazán, hanem az a könnyedség, ahogy az olasz bajnok elintézte az angol bajnokság egyik, ha nem a legerősebb csapatát.

A győzelem taktikai volt. A milánóiak otthonukban is kellemetlen perceket okoztak a londoniaknak, ám kék szempontból a Stamford Bridge-n rendezett visszavágó bizonyult végzetesnek. Az Inter bátor, háromcsatáros felállása már az elején sem ízlett az angoloknak, akiket az is visszavetett, hogy a tempó diktálására máskor képes Ballack-Lampard duó messze elmaradt az elvártaktól (ahogy szinte a teljes londoni játékosállomány – kivéve Maloudát és a kapuban nem egyszer remek megoldást választó Turnbullt). A londoni középpályások közül mindössze a francia szélső volt az, akin az elszántság mellett az is látszott, miképp próbálja gyakorlatba ültetni a taktikai elképzeléseket, hisz Mikel és a második félidőben Ballackot váltó Joe Cole is csupán jelenlétével tüntetett.

^{Zseni a pályán – Sneijder (10) talán legjobb játékát nyújtotta az Interben (MTI/EPA)}

A másik oldalon viszont volt két géniusz és legalább három remekelő. A Carlo Ancelotti elleni „elméleti pengeváltást” egyértelműen Jose Mourinho nyerte. A portugál láthatóan alaposan kivesézte a Chelsea – amúgy sem túl bonyolult – támadásszövését, és abból is hasznot húzott, hogy az angolok támadásból viszonylag nehézkesen lépnek vissza védekezni. Ancelotti ellenben még az első félidő tanulságait sem vonta le időben, későn nyúlt bele a mérkőzésbe, s akkor sem a legjobbat húzta (cseréi közül egyedül Kalou lehetett volna meccsdöntő tényező, az elefántcsontparti azonban későn érkezett).

Mourinho viszont aligha ünnepelhetne, ha a játékosállományát tekintve is jelentőset javuló Inter nem mutat az elmúlt években látottaknál lényegesen jobb játékot. A tavaly Ibrahimovicra és a mögötte felsorakozó „ütközőkre” egyszerűsödő felfogás helyett ezúttal – a trequartistákra építő olasz hagyományoknak megfelelően – egy pazar irányító (Madridban alighanem konstatálták, hogy a két holland – a Münchenben villogó Robben és az Interben szerdán tanárian osztogató Sneijder – elengedése hatalmas öngólnak bizonyult) mellett egyenként is veszélyes támadóhármas nehezítette a londoni bekkek életét. Nem véletlen, hogy a rendszerint magabiztos Alex-Terry belső védőkettős hibát hibára halmozott, s ha a két szélsőhátvéd, Zsirkov és Ivanovics nem segít be rendszeresen, a különbség még nagyobb lehetett volna.

„Szerettem volna, ha a Chelsea elbizonytalanodik, és láttam, hogy az ötletem megvalósult. A Chelsea játékosai már az elején úgy érezhették, hogy ez bizony az Inter napja” – utalt Mourinho a megváltoztatott taktikára. „Örülök, hogy győztünk, ám nem örülök amiatt, hogy egykori játékosaim vesztettek. Ma este én voltam az ellenfél a Stamford Bridge-en, és ez az ellenfél nyert. Nem több, nem kevesebb.”

Chelsea-Inter – összefoglaló:

A portugál szavaival összecseng Ancelotti vallomása is, bár az olaszt nem annyira a fekete-kékek 4-3-3-as kezdése, mintsem támadói határozottsága döbbentette meg.
„Nem lepett meg a kezdőcsapatuk, hisz a San Siróban is így futballoztak az utolsó 30 percben. Amivel nem tudtunk mit kezdeni, az a Pandev és Eto’o által vállalt rengeteg munka volt. Azt hiszem, én is megerősíthetem a nyilvánvalót: egyszer sem voltunk igazán fölényben, a milánóiak nagy nyomás alá helyeztek minket, és lényegében azt történt, amit ők elterveztek.”