Az eredetileg 22:35 órára ígért érkezés némileg csúszott, mivel a gép csupán 23:02 órakor landolt a ferihegyi reptéren. A terminált megtöltő, ezernél is több drukker azonban addig sem unatkozott, s nem is bosszankodott, boldogan, zenélve, énekelve várta az ifjú futballistákat, akik a magyar labdarúgás elmúlt évtizedeinek legnagyobb sikerét aratták Egyiptomban.
Miután leszállt a “bronzcsapatot” szállító repülő a játékosok – nyakukban a felbecsülhetetlen értékű világbajnoki éremmel – egyenként vonultak be a váróterembe, ahol köszöntötték őket a szövetség vezetői, a kedvükért éjszakázó szurkolók pedig óriási üdvrivalgással jelezték mindnyájuknak, hogy hálásak a vb-n nyújtott teljesítményükért.
Egervári Sándor együttese, amely az európai gárdák közül egyedüliként jutott a legjobb négy közé, a pénteki bronzmérkőzésen Costa Rica ellen nyert, az 1-1-es rendes játékidő után 11-esekkel. Emellett Koman Vladimir öt góljával a 24 együttest felvonultató torna ezüstcipőjét érdemelte ki.
Magyar csapat harmadik alkalommal szerzett érmet labdarúgó-világbajnokságon, a felnőtt válogatott az 1938-as és az 1954-es vb-n is a második helyen végzett.
