Európa nem vett tudomást időben a csehszlovákok előretöréséről – pedig a földrész vasfüggönyön túli oldalán ekkoriban nem egy remek válogatott vonta magára a figyelmet. A mindig masszív szovjetek mellett az 1974-es világbajnokság üde színfoltjának számító lengyelek, valamint a játékosságot a fegyelemmel sikerrel ötvöző jugoszlávok is pazar csapattal rendelkeztek.
A Vaclav Jezek által felkészített csapat már a csoportmeccsek során is alaposan kitett magáért.
A londoni 0-3 ugyan nem sok jót ígért, ám ezt követően Nehodáék összekapták magukat. Ciprust (4-0) és Portugáliát (5-0!) is lefutballozták Prágában, majd 1975. október 30-án Pozsonyban 45 ezer néző előtt Nehoda és Gallis találataival 2-1-re visszavágtak a briteknek, s mivel két idegenbeli találkozójukon sem kaptak ki – Limasszolban 3-0-s győzelem, Portóban 1-1-es döntetlen született – az angolokat megelőzve megnyerték az első selejtezőcsoportot.
A csehszlovákok mellett a magyar válogatottat megelőző Wales, valamint Jugoszlávia, a veretlen Spanyolország és NSZK, illetve Hollandia, Belgium és a Szovjetunió alkotta a negyeddöntő mezőnyét. A klubsikerek ellenére – az aranylabdás Blohint felvonultató Dinamo Kijev egy évvel korábban nyerte meg a KEK-et – a szovjetek már nem alkottak olyan átütő erejű csapatot, mint szűk tíz évvel korábban, s ez a csehszlovákok elleni páros-meccsen is megnyilvánult.
Pozsonyban a megtáltosodott házigazdák Móder József és Panenka találataival 2-0-ra legyőzték a Valerij Lobanovszkij által irányított Eb-ezüstérmest, s Kijevben is helytálltak. Az első félidő végén Móder szerzett vezetést, Burjak ugyan a második félidő elején egyenlített, ám a magyar származású középpályás a hajrában eldöntötte a továbbjutást, a 87. percben Blohin csak egyenlíteni tudott. A szovjet csapat először maradt le az Eb négyes tornájáról, míg a csehszlovákok első nagy erőpróbájukra készülhettek.
Meglepetésarany (Adidas)
A Jezek-legénység előtt nehéz feladat tornyosult. A negyeddöntők során a madridi 1-1 után Münchenben a Kubala László által felkészített spanyolokat Hoeness és Toppmöller találataival 2-0-ra verő Eb- és vb-címvédő NSZK, az 1972-ben bronzérmes belgákat megalázó (5-0, 2-1) vb-ezüstérmes Hollandia, valamint minden idők talán legjobb jugoszláv csapata lett az ellenfél, azaz Európa- és – a brazilok és argentinok akkori gyengélkedése nyomán – a világ három legjobb válogatottja.
Világbajnok fél térden
A tornát Európa keleti részén első alkalommal látták vendégül, az amúgy is remek jugoszláv csapat esélyei így tovább nőttek. Az NSZK elleni elődöntőben a belgrádi Crvena zvezda stadion közönségének támogatása mellett több faktor is a házigazdák mellett szólt.
A német válogatott jelentősen meggyengült: az 1972-es briliáns csapatból a válogatottságról önként lemondó Breitner és Gerd Müller, valamint a Beckenbauerrel összetűző Netzer is kivált, míg az 1974-es vb-n Netzert kiválóan pótoló Overath a klubfutballra koncentrálva intett búcsút a társaknak.
Az erőt a technikával ötvöző német csapat játékminősége is változott, a könnyed játékot felváltotta a bruszt, igaz, Helmut Schön ekkor is kiemelkedő egyéniségekből rakhatta össze együttesét.
A másik oldalon a zseniális Dzsajics mellé olyan társak „nőttek fel”, mint a jobboldalt kisajátító „sprinter” Zungul, a társakat jobbnál jobb labdákkal kiszolgáló Popivoda. Két stílus, két egészen eltérő futballkultúra csapott össze a belgrádi katlanban, s az első félóra nyomán úgy tűnt, a „jugoszláv balett” lesz a győztes.
A hazaiak ugyanis gyakorlatilag statiszta-szerepbe kényszerítették a világbajnokot. Rövidpasszos, sok helyváltoztatással űzött játékuknak a tempójából láthatóan kizökkent német csapat nem találta az ellenszerét. A jugoszlávok első 45 perce maga volt a mestermunka: a 19. percben Popivoda előzte meg Beckenbauert, majd Maiert becsapva helyezett a sarokba, míg a 30. percben a baloldalon felfutó Katalinszki csapta be a helyét kereső Vogtsot, ívelése után Dzsajics fejelt a kapuba.
A folytatásban Maier igazolta klasszisát, hisz a darabjaira hullott védelem hibái nyomán a hazai támadók folyamatos tűz alatt tartották kapuját. Az NSZK fél térdre ereszkedett, de még nem adta meg magát.
Dieter Müller első meccsén mesterhármast szerzett (Getty)
Szünet után magához tért a világbajnok, amelynek összeállításába Helmut Schön remek érzékkel nyúlt bele. Az idős mester a szenvedő Danner helyet pályára küldte Flohét, s a Köln középpályása a 64. percben egy hazai játékoson irányt változtató távoli lövéssel szépített. Időközben Vogts egyre több különcsatát nyert a fáradni látszó Dzsajics ellen, így Beckenbauer előrébb húzódva többet segíthette a középpályásokat.
Az NSZK a hajrára átvette az irányítást, s végül Schön újabb zseniális cseréjével a maga javára fordította a mérkőzést. A szövetségi kapitány ugyanis bevetette a debütáns Dieter Müllert, s a Köln 22 éves csatárja Bonhof baloldali szöglete után a 82. percben fejjel egyenlített. Első labdaérintésből.
A hosszabbításban már az történt, amit a világbajnok akart. A ráadás második félidejének végén a cserék összehozták a vezető találatot. Flohe lépett el Zungul előtt, lapos centerezését Beer tolta hátra Müllernek, aki nem hibázott. A csalódott hazai védők között a Bonhof kapufája után kipattanó labdára érkező Müller megszerezte a harmadik találatát is. Az NSZK döntőbe jutott, ahol a hollandokat megtréfáló Csehszlovákia várt rá.
Bírói vétkek az esőben
A jugoszláv bemutatkozás előtt egy nappal, Zágrábban Hollandia és a csehszlovák válogatott csapott össze. Az alig 18 ezer néző előtt zajló mérkőzésre szakadó eső után került sor: az időjárásra a remek futballal előrukkoló játékosok fittyet hánytak, nem úgy a több hibát is vétő Clive Thomas walesi játékvezető. A mostoha körülmények miatt nem egy becsúszás sikerült félre, s egy idő után a futballisták elsősorban egymás „faragására”, a törlesztésre koncentráltak.
Csehszlovákia-Hollandia (1):
Előtte azonban a csehszlovákok megérdemelten szereztek vezetést. A 20. percben Panenka ívelt be egy szabadrúgást balról, a labdát három holland védő is elvétette, az előrehúzódó Ondrus azonban nem, így a söprögető a kapuba fejelt.
Panenkáék a későbbiekben kiválóan semlegesítették a németalföldiek játékáért felelős Cruyff-Van Hanegem párost, s a hajráig úgy tűnt, a második sárgája miatt a 60. percben kiállított Pollák miatt megfogyatkozva is kihúzzák kapott gól nélkül.
Hollandia 1976: Hulshoff, Schrijvers, Mansveld, Suurbier, Neeskens, Krol, Haan, Cruijff, A.Muhren, Rep, Rensenbrink
A 76. percben ráadásul a Nehodába csúnyán beleszálló Neeskens is lekocogott a pályáról. Egy perccel később azonban Geels veszélyesen csavarodó centerezését Ondrus a saját kapujába továbbította – a csapatok hosszabbításban folytathatták.
Csehszlovákia-Hollandia (2):
A 114. percben véleményes helyzet nyomán került előnybe a csehszlovák csapat. Cruyffot akasztotta egy páros lábbal becsúszó védő, Thomas továbbot intett, s a kontra nyomán Vesely lódult meg, jobboldali beadását Nehoda fejjel továbbította Schrijvers kapujába. A gól után a középkezdést nem vállaló Van Hanegemet is kiállította a walesi bíró, s a kilenc játékosra fogyatkozott hollandok ellen a mezőny legjobbja, Vesely a 119. percben állította be a végeredményt.
Holland bronzérem
A torna kimagasló színvonalát igazolta, hogy minden idők legjobb 3. helyért folyó összecsapását vívta a két csalódott csapat: Hollandia és Jugoszlávia. Az első játékrészben a Neeskens, Van Hanegem és nem utolsó sorban a sárgalapjai miatt eltiltott Cruyff nélkül játszó narancsmezesek irányítottak, míg a jugoszláv kapuban Petrovics két bravúrt is bemutatott – előbb Geels, majd René van der Kerkhof helyzeténél. A 27. percben megszerezte a vezetést a vb-ezüstérmes. René van der Kerkhof okos passza után Geels talált a hálóba.
A folytatásban Willy van der Kerkhof növelte az előnyt, nem sokkal később ikertestvére, René a lécre bombázott. A már-már nyomasztó holland fölény közepette a „felosonó” Katalinszki szépített egy tisztes lövéssel. A szünetben Ante Mladinics kettős cserével élt, s a frissítés meghozta a gyümölcsét. A hollandok ugyan támadásban maradtak (Geels két ziccert is elszórakozott), a hazaiak egyre veszélyesebbek lettek: Popivoda, majd a kirobbanó formában játszó Katalinszki is közel járt az egyenlítéshez.
A 82. percben Dzsajics talált be szabadrúgásból, s mindez azt jelentette, hogy a torna harmadik mérkőzése is hosszabbítás után dől el. A 112. percben Geels a kapuba továbbította Kist hosszú indítását, ám a hollandoknak az utolsó percig harcolniuk kellett a bronzéremért, sőt, az utolsó percben Suurbier a vonalról vágta ki a labdát azok után, hogy Katalinszki lövésénél Schrijvers már verve volt.
Panenka, Viktor és a többiek
A belgrádi döntőben a csehszlovákok megtanulták a jugoszlávok által feladott „leckét”. Meglepték a komótosan kezdő németeket: a 8. percben Gögh Kálmán szerezte meg a Maier védése utáni kipattanót, középre Nehodához játszott, aki az ötös bal sarkánál álló Svehlik elé tálalt (1-0).
A 25. percben már két góllal vezetett a Jezek-csapat. Schwarzenbeck Gögh elleni szabálytalansága után Masny ívelt középre egy szabadrúgást, Beckenbauer rövid felszabadító fejesére Dobias csapott le, és ballal a bal alsó sarokba lőtt.
A címvédő három perccel később válaszolt. Bonhof ívelt be jobbról, s a tizenegyes magasságában egyedül hagyott D.Müller akrobatikus ollózással szépített. A folytatásban egy irányba zajlott a forgalom a pályán.
Az egyenlítésért hajtó németek berendezkedtek a csehszlovák térfélen, ám nem tudtak kifogni a védések sorozatát bemutató Viktoron. A 34 esztendős kapus Flohe és Bonhof kemény lövését is hatástalanította, egy alkalommal pedig szerencséje is volt, amikor a kapufáról pattanó labda az ölében kötött ki.
Másodpercekkel a vége előtt így is kapitulált a védelem. Bonhof baloldali szöglete után Hölzenbein érkezett a rövid saroknál, s csúsztatása a hálóban kötött ki. Az NSZK ismét kétgólos hátrányból felállva harcolta ki a hosszabbítást, ám mivel a ráadásban a helyzetek ellenére nem született több találat, a torna történetében először büntetőrúgások döntöttek az aranyéremről.
Hoeness elszúrja büntetőjét, vezet Csehszlovákia (dfb.de)
Az első három párból Masny és Bonhof, Nehoda és Flohe, valamint Ondrus és Bongartz sem hibázott, ám Jurkemik tizenegyese után Uli Hoeness fölé durrantott, s így Antonin Panenkán volt a sor. A középpályás csibészes mozdulattal az elmozduló Sepp Maier helyére ívelte a labdát, s ezzel eldöntötte a párharcot. A torna csapatába hat csehszlovák, a főhős Panenkán és Viktoron kívül Pivárnik, Pollák, Ondrus és Nehoda is bekerült.
A jugoszláviai torna magas színvonalát később csak megközelíteni tudták a későbbi sorozatok, s a magas szint mellett az 1976-os volt a legkiegyenlítettebb is – az összes találkozó hosszabbítás alatt, vagy azt követően dőlt el.
A korszerű sokpasszos, a cseh „ulicáról” (utcácska) elnevezett labdarúgást tökéletesre fejlesztő csehszlovákok megérdemelten lettek elsők. A legnívósabb Eb-négyest megelőzve végeztek az élen, ráadásul a torna korábbi fázisában Angliát és Szovjetuniót maguk mögé utasítva vívták ki a szereplés jogát.
A torna hőse:
—-Eb-torna, Jugoszlávia—-
Elődöntők
1976. június 16.
Csehszlovákia-Hollandia 3-1 (1-0, 1-1, 1-1) – h.u.
Zágráb, Makszimir-stadion, 17 969 néző. Vezette: Thomas (walesi)
Gól: Ondrus (20.), Nehoda (114.), Vesely (119.) illetve Ondrus (öngól, 77.)
Kiállítva: Pollák (60.) illetve Neeskens (76.), Van Hanegem (115.)
Csehszlovákia: Viktor – Pivarník, Capkovic (Jurkemik, 106.), Pollak, Gögh – Ondrus, Masny, Panenka, Móder (Vesely, 96.) – Nehoda, Dobiás
Hollandia: Schrijvers – Suurbier, Van Kraay, Rijsbergen (Van Hanegem, 37.), Krol – Neeskens, Jansen, W.van de Kerkhof, Rep (Geels, 65.) – Cruyff, Rensenbrink
1976. június 17.
NSZK-Jugoszlávia 4-2 (0-2, 2-2, 2-2) – h.u.
Belgrád, Crvena zvezda-stadion, 50 562 néző. Vezette: Delcourt (belga)
Gól: Flohe (65.), D.Müller (82., 115., 119.) illetve Popivoda (19.), Dzsajics (32.)
NSZK: Maier – Dietz, Schwarzenbeck, Beckenbauer, Vogts – Danner (Flohe, 46.), Bonhof, Beer, Wimmer (D.Müller, 79.) – Hölzenbein, U.Hoeness
Jugoszlávia: Petrovics – Buljan, Muzsinics, Oblak (Vladics,106.), Katalinszki – Zungul, Jerkovics, Popivoda, Surjak – Acsimovics (Peruzovics, 106.), Dzsajics
A 3. helyért
1976. június 19.
Hollandia-Jugoszlávia 3-2 (1-2, 2-2, 2-2) – h.u.
Zágráb, Makszimir-stadion, 6 766 néző. Vezette: Hungerbühler (svájci)
Gól: Geels (27., 107.), W.van de Kerkhof (39.) illetve Katalisnki (43.), Dzsajics (82.)
Hollandia: Schrijvers – Suurbier, Van Kraay, Krol, Jansen (Meutstege, 46.) – Peters, Arntz (Kist, 71.), W.van de Kerkhof, R.van de Kerkhof – Geels, Rensenbrink
Jugoszlávia: Petrovics – Buljan, Muzsinics, Oblak, Katalinszki – Zungul (Halilhodzsics, 46.), Jerkovics, Popivoda, Surjak, Acsimovics (Vladics, 46.), Dzsajics
Döntő
1976. június 20.
Csehszlovákia-NSZK 2-2 (0-2, 2-2, 2-2) – 11-sekkel 5-3
Belgrád, Crvena zvezda-stadion, 30 739 néző. Vezette: Gonella (olasz)
Gól: Svehlík (8.), Dobiás (25.) illetve D.Müller (28.), Hölzenbein (89.)
11-esek: Masny 1-0, Bonhof 1-1; Nehoda 2-1, Flohe 2-2; Ondrus 3-2, Bongartz 3-3; Jurkemik 4-3, U. Hoeness 4-3 (fölé); Panenka 5-3
Csehszlovákia: Viktor – Pivarník, Ondrus, Capkovic, Gögh – Dobiás (Vesely, 94.), Móder, Panenka, Masny – Svehlík (Jurkemik, 79.), Nehoda
NSZK: Maier – Vogts, Schwarzenbeck, Beckenbauer, Dietz – Wimmer (Flohe, 46.), Bonhof, Beer (Bongartz, 80.), U.Hoeness – D.Müller, Hölzenbein
A torna gólkirálya: D.Müller (NSZK) 4 gól
A sorozat gólkirálya: Givens (ír) 8 gól
A torna csapata: Viktor (csehszlovák) – Pivarnik (csehszlovák), Krol (holland), Pollák (csehszlovák), Ondrus (csehszlovák) – Beckenbauer (NSZK) – Bonhof (NSZK), Nehoda (csehszlovák), Panenka (csehszlovák) – D. Müller (NSZK), Dzsajics (jugoszláv)
