Ha kijössz a szobából, kapcsold le magad után a villanyt – a mai fiatal felnőtt generáció számára sem volt még kötelező tananyag az iskolákban a környezetvédelem, de a háborúkon edződött, „ökonomikus” gondolkodású, idősebb generáció azért sokakat ránevelt a környezettudatosságra. Az informatikában vagy a telefóniában sem újdonság a környezetvédelemnek az efféle, „kapcsold le a villanyt” vagy „húzd ki a dugót” típusú megvalósítása. (Igaz, az elmúlt években a monitorok és az áramkörök újrahasznosításán volt a hangsúly, mivel ezek a szeméttelepre jutva talajvizeket súlyosan veszélyeztető veszélyes hulladékokat tartalmaznak. E témáról lásd külön írásunkat.)
KAPCSOLJ KI! A spórolj az energiával szemlélet egyik jó példája fénymásolóiról ismert gyártó, a Ricoh nyári akciója, amelyet „Kapcsolj ki, és gondolkodj!” szlogennel szervezett. A céget nyilván marketingszempontok is vezérelték, mindenesetre a 25 országban működő 83 leányvállalatnál egyetlen nap alatt közel 32 ezer kilowattal sikerült csökkenteni az energiafelhasználást, ez pedig 12 tonnával csökkentette a szén-dioxid-kibocsátást.
A mutatványhoz ráadásul nem volt szükség drága napelemek felszerelésére vagy szélkerekekre. Mindöszsze a teljesen feleslegesen világító lámpákat, elektromos eszközöket kapcsolták le világszerte a cég dolgozói. A júliusra időzített esemény alatt a klímákat ugyan nem kapcsolták ki, de a 83 irodaházban mindenütt a legalacsonyabb fokozatra állították.
ENERGIAZABÁLÓK. Hasonlóan meglepő nagyságrendű megtakarítást lehet elérni a mobiltelefon-töltők okos használatával. Egy Nokia-kutatás szerint az emberek többsége a telefon feltöltése után nem húzza ki a töltőt a konnektorból, így az továbbra is ugyananynyi áramot fogyaszt, mintha töltené a telefont. A kutatók számításai szerint, ha a kétmilliárd mobiltelefon-tulajdonos egytizede a feltöltés után azonnal kihúzná a mobiltöltőjét, akkor évente mintegy 60 ezer európai háztartás teljes éves energiaszükségletét lehetne megtakarítani. Egy másik megállapítás szerint egyetlen korszerű mobiltelefon kétéves életciklusa alatt annyi energiát fogyaszt, amellyel egy középkategóriás családi autó 350 kilométert tud megtenni.
És hogy tovább borzoljuk a kedélyeket: az említett Ricoh-akció rávilágított: az irodaházak nyári klimatizálása legalább annyi energiát fogyaszt el, mint a téli fűtés. A divatos hatalmas üvegfelületek mellőzésével, jobb tájolással, illetve építészeti tervezéssel elképesztő mennyiségű áramot lehetne megspórolni. És akkor még szó sem esett más energiafaló szórakoztatóelektronikai eszközökről (például a nagyképernyős lapos tévékről), egyes háztartási gépekről (például a mikrosütők) vagy egyéb kütyükről.
ZÖLD PC. Az említett és az ezekhez hasonló tények ismeretében már az informatikai robbanás kezdete, a kilencvenes évek eleje óta számos energiatakarékossági megoldáson dolgoztak-dolgoznak. Az egyik jeljelentősebb gyártói mozgalom a „zöld számítástechnika” koncepciója körül formálódik. Ez már a gyártás során is igyekszik csökkenteni a veszélyes anyagok használatát. Helyettük újrahasznosítható és veszélyes hulladéknak nem minősülő anyagokat és energiatakarékos alapanyag-gyártási megoldásokat használnak. Emellett megpróbálják csökkenteni a gépek energiafelhasználását az életciklusuk alatt.
Szűkebben véve a zöld PC koncepció azonban sok-kal tovább megy annál, mint hogy a néhány perce használaton kívül lévő monitor automatikusan kikapcsol, vagy a gép készenléti üzemmódba kapcsolja magát. A kevéssé ismert angol Tranquil PC-k például nem használnak ventilátort, és kis fogyasztású komponensekből (egyebek mellett nagyon alacsony fogyasztású központi processzorokból) állnak. Ezzel elérik, hogy tipikus irodai felhasználás esetén éves szinten akár 200-250 kilowattórával is kevesebb áramot fogyasztanak, mint egy hagyományos PC.
Szemétre vele?
Ólom és kadmium nyomtatott áramkörben és a katódsugárcsövekben, higany a kapcsolókban és a lapos képernyőkben, brómvegyületekkel kezelt műanyagok a tűzbiztonság érdekében a PC-házakban és a tévé- vagy monitorkávákban. Az elhasznált elektronikai esz-közök (a számítógépektől a szórakoztatóelektronikai eszközökön át a sok százmillió mobiltelefonig) veszélyesek a környezetre nézve.
A legnagyobb kockázat, hogy a szeméttelepeken ezek az anyagok könnyen a talajvízbe mosódnak vagy a levegőbe jutnak. Onnan pedig a szervezetbe kerülhetnek, és számos súlyos betegségért felelősek.
A szemétre kerülő elektronikai berendezések mennyisége csak az elmúlt 5-10 évben kezdett rakétasebességgel növekedni. Korábban csak a legfejlettebb országokban volt tömegesen elterjedt, mondjuk, a számítógép vagy a televízió, ráadásul egy-egy eszköz élettartama jóval hosszabb volt, mint most. Mivel nagyobb értéket is képviseltek ezek az eszközök, alkatrészeik többségét újra beépítették.
Évente mintegy 200 millió új számítógép kerül ki a gyárakból. A neves Forester kutatócég szerint 2010-re mintegy 1,3 milliárd személyi számítógép üzemel majd világszerte. Ezzel párhuzamosan persze az e-hulladék mennyisége is elképesztő méreteket ölt. Amerikában 1998-ban 20 millió komputert selejteztek le, 2004-ben már 300 milliónál is többet. E hatalmas mennyiségű, zömmel veszélyes hulladéknak minősülő szemét mintegy 50-80 százalékát Indonéziába, Kínába, Indiába és más fejlődő országokba „exportálják”. Ott kinyerik a még értékes vegyületeket és anyagokat, a megmaradt hulladékkal pedig a laza ázsiai környezetvédelmi normák miatt kevesebb a gondjuk, mintha az otthoni vizet és levegőt veszélyeztetnék.
Európában már másfél évtizeddel ezelőtt elkezdték kitiltani egyes országok szemétlerakói-ból az elektronikus eszközöket, és egy-két éve Amerika egyes államai is követni kezdték ezt a gyakorlatot. Az EU-ban korábban két fontos irányelvet is elfogadtak a témában. Az egyik a 2002/95/EC (RoHS), amely a gyártás során alkalmazott veszélyes anyagok mennyiségének csökkentését írja elő. A másik a 2002/96/EC (WEEE) irányelv, amely többek közt az újonnan piacra kerülő elektronikai termékekben alkalmazott nehézfémek és tűzveszélyes anyagok helyettesítését írja elő 2006 júliusától.
