Élet-Stílus

Évgyűrűk miatt buknak le hamis festmények

admin
admin

2006. 09. 27. 14:48

Eredeti vagy hamisítvány? – ez a műkincsekkel foglalkozók örök dilemmája. Árulkodó jel lehet, ha például egy 16. századi festményt egy 19. században kivágott fából készült táblán látunk. Igen, de honnan tudhatjuk, hogy mennyi idős a fa?

Peter Klein, a Hamburgi Egyetem biológusa egy borotvapengével távolítja el egy régi festmény táblájának felső éléről a koszt és a festékréteget, hogy hozzájusson a fához, pontosabban, hogy felfedje a fa évgyűrűit. A kérdés, hogy az éppen vizsgált kép valóban Rubenstől (1577–1640) származik-e? A kép alján 1601-es évszám áll.

Egy futár a feltételezett Rubens-képpel együtt egy másik, szintén magángyűjteményből származó festményt is vitt a Hamburgi Egyetem Erdőgazdálkodási Központjába. A másik kép szintén Rubenstől származik, egy londoni képkereskedő küldte kivizsgálásra. Klein feladata, hogy kiderítse, eredeti festményekről vagy hamisítványokról van-e szó.

A választ a fa évgyűrűi árulják el. „Európában a 14. és a 18 század között sokféle fát használtak festmények tábláihoz. Ha a fa nem a festmény idejéből származik, akkor nyilvánvalóan hamisítvánnyal állunk szemben” – foglalja össze a vizsgálat lényegét Klein, a Die Zeit német napilapnak adott interjújában. De honnan tudhatjuk, hogy a fa melyik korból származik?

Árulkodó évgyűrűk

Klein egy skálával ellátott nagyítóval veszi szemügyre a kép peremén látható évgyűrűket. Amennyiben a műalkotás eredeti, a fa kivágásának kora egybeesik a festmény készítésének időpontjával. Vagyis, ha az utolsó évgyűrű például 1585-ből való, akkor van rá esély, hogy egy Rubens-képpel állunk szemben. Viszont ha a fa fiatalabb, akkor egészen biztos, hogy hamisítványról van szó.

A módszer alapja tulajdonképpen a dendrokronológia, vagyis a fa évgyűrűin alapuló kormeghatározás. A legtöbb fa évente új évgyűrűt növeszt; egy évgyűrű az egyik tavasztól a következőig tartó növekményt jelenti. Az évgyűrűk vastagsága évről évre változó, az adott év éghajlati viszonyaitól függ, de az egy klímaövben élő fáknál egy éven belül hasonló.

A kutatók megszámolják a vizsgált fadarab évgyűrűit, amelyek végül egy görbét adnak ki. Mivel korábbi mérésekből – a 15. század óta – rendelkezésre állnak ilyen görbék, a kutatónak „csak” meg kell keresnie, hogy az éppen vizsgált fa görbéje a „kontrollgörbe” mely szakaszához hasonlít leginkább. Minél nagyobb szakaszt fed le a vizsgált fa évgyűrűgörbéje, vagyis minél több évgyűrűje van, annál biztosabb a kormeghatározás. Ideális esetben 150-200 évgyűrű van a fán, de már hetven évgyűrűnél is be lehet azonosítani a kort.

A korábbi évgyűrűnövekedési-görbék közül nagyon sok már számítógépes adatbázisban van, de még messze nem az összes. Sok esetben még mindig pauszpapíron rögzített kontrollgörbékkel, egy világító asztalon vetik össze az új mintákat.

A nagy mesterek „kedvenc” fái

„Amennyiben két görbe pontosan fedi egymást, nagy valószínűséggel ugyanarról a fáról van szó. Ezek pedig gyakran ugyanabból a műhelyből származnak. Rembrandtnál gyakran találkoztam ezzel” – magyarázta a szakértő.

A régi mesterek előszeretettel használták ugyanazt a fafajt alapanyagként. Lucas Cranach (1472–1553) előnyben részesítette a bükköt és a hársfát, míg a holland festők inkább tölgyfát alkalmaztak.

Ugyanakkor egyes fafajoknál biológiai okokból nem használható ez a módszer, ilyen többek között a nyárfa, amely Raffaello (1483–1520) „kedvenc” alapanyaga volt. A nyárfán általában legfeljebb húsz vastag évgyűrű látható, ugyanis ez a fa túl gyorsan nő ahhoz, hogy évről évre „igazi” évgyűrűje fejlődjön ki.

Több mint ötezer festmény három évtized alatt

Peter Klein mára világhírnévre tett szert szakmájában. 1977 óta több mint ötezer, 15–17. századi festményt vizsgált meg. „A múzeumok és műkincskereskedők tudják, hogy nekünk van a legnagyobb „kontroll” anyagunk. Összesen mintegy 1500, számítógépen és pauszpapíron rögzített évgyűrűgörbe képezi a kutatás adatbázisát” – avat be a részletekbe Peter Klein.

A szakértő eddig több mint 140 múzeumtól kapott megrendelést szerte a világból. Egy-egy vizsgálat költsége a kép méretétől függően 300–500 euró, függetlenül attól, hogy többmilliós értékű festményről vagy hamisítványról van-e szó. Rubens- és Rembrandt-képek már többször kerültek a keze alá. Csak Rembrandttól mintegy 250 képet vizsgált meg eddig. Többször lepleződtek már le hamisítványok is. Többek között egyszer egy Jan van Eyck- (1386–1441) képről kiderült, hogy 17. századból származó fára festették. A hamisító valószínűleg egy régi szekrény hátsó falát használta alapanyagnak.

Egy festmény eredetiségvizsgálata természetesen itt nem ér véget. A dendrokronológia csak az első lépés. A röntgenfelvételek, valamint az infravörös és UV-fényt alkalmazó vizsgálatok ma már a rutineljárások közé tartoznak. Ezek segítségével kiderül, ha ráfestésről van szó, kivehetők a felső réteg alatti írások, korábbi festések. Viszont, ha már a dendrokronológiai vizsgálatnál kiderül, hogy a fa alapanyag nem a festmény korából származik, már nem is érdemes tovább vizsgálódni.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.