Élet-Stílus

Zidane: a félénk szupersztár

admin
admin

2006. 07. 09. 16:13

Hiába próbált Jacques Chirac francia államfő egy ország nevében gratulálni Zinedine Zidane-nak a válogatott Brazília felett aratott világbajnoki győzelme után, a július elsejei negyeddöntőt követően a csapatkapitányt nem találta, ő ugyanis a rivális öltözőjében vigasztalta legyőzött barátait.

A Zidane, a csodalény című írás a Le Figaro című párizsi napilap hétvégi számában érdekes anekdotákon keresztül mutatja be, hogyan vált a visszahúzódó játékos néhány év alatt a labdarúgóvilág igazi irányító alakjává, akit a dicsőség és az elismerés egyáltalán nem változtatott meg.

A szaksajtó szerint Zidane a brazilok elleni negyeddöntőben élete egyik legtökéletesebb meccsét játszotta, amivel ő maga is tisztában volt. A francia csapat mágusa azonban először nem honfitársaival ünnepelt, hanem a brazilok öltözőjébe sietett, hogy a barátait Ronaldót és Roberto Carlost vigasztalja, akikkel a Real Madridban együtt játszanak.

A 18 éves kora óta feleségével élő négygyermekes családapának egyetlen nagy emberi hibája van, a büszkesége, amely viszont lehetővé tette számára, hogy a csúcson, a világbajnoki döntőjében fejezze be karrierjét. A 2004-es Eb után csak azért jelentette be a válogatottól való visszavonulását, mert Raymond Domenech szövetségi kapitány nem marasztalta eléggé.

“Nekünk van egy Zidane-unk”

Kezdetben azonban annyira félénk volt Zizou, hogy kizárólag a pályán lehetett néha a hangját hallani. Első válogatott mérkőzése előtt 1994-ben nem is mert elmenni a játékosok megbeszélésre, mert úgy gondolta, hogy neki ott nincs helye. Csapattársa, Eric Cantona hívta fel telefonon, hogy hol van már, s ő rohanva szedte a lépcsőfokokat, hogy odaérjen.

Az 1998-as világbajnokságon és a 2000-es Európa-bajnokságon Zidane még csak a válogatott legtehetségesebb szólistája volt. A 2006-os vb-n – már csapatkapitányként – az 1998-as és 2000-es francia csapatszellemet, a szolidaritást és a féltékenység nélküliséget hozta fel példaként csapattársainak. A meccsek előtt pedig igazi vezetőként mindig szólt egy-két biztató szót a többiekhez.

Willy Sagnol, a francia válogatott hátvédje szerint az olaszok és a franciák egyformán esélyesek a döntőben a győzelemre, s a különbség csak annyi, hogy “nekünk van egy Zidane-unk”. Éric Abidal pedig elmondta: kezdő játékosként Zidane adott neki álmokat, ami azóta is folytatódik.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Speaker giving a talk on corporate Business Conference. Audience at the conference hall. Business and Entrepreneurship event.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.