Egy új lakás manapság legfeljebb fél évig marad olyan, ahogyan átadták. Nem, mintha ennek így kellene lennie, de a vásárlók szomorú tapasztalatai ma sajnos ezt igazolják. A beruházói oldalon megfigyelhető szoros verseny, a nyomott lakásárak és az építtetők profitéhsége következtében a szükségesnél rövidebb idő alatt, az új műszaki megoldásoktól elmaradó szaktudással és minél költségtakarékosabban lezajló építkezéseknél súlyos szerkezeti hibákkal, a befejező munkák dilettáns kivitelezésével egyaránt lehet találkozni.
A tömegével épült nagy lakóparkoknál még jobb a helyzet, feleli a Figyelő Trend kérdésére Décsi Gábor, a DirektMester Kft. ügyvezető igazgatója. Szerinte a leghátborzongatóbb élményekre a kisebb fejlesztéseknél, néhány lakásos társasházaknál számíthatnak a beköltözők. A kisebb volumenben építkező vállalkozók ugyanis gyakran elszámolják magukat: vagy kifutnak menet közben a pénzből, vagy értékesítési fennakadások miatt nehezen törlesztik a felvett bankhiteleket, vagy eleve nem áll rendelkezésükre az a technológiai háttér és tapasztalat, amely a több száz lakásos fejlesztők esetében adott.
REPED, CSÖPÖG. Bajok mindazonáltal itt is, ott is akadnak, sok közülük kifejezetten típushibaként jelentkezik. Alapvetően két csoportba sorolható a legtöbb gond – részletezi Décsi Gábor -, vannak szerkezeti gondok, és akadnak hibák a befejező munkálatok kivitelezése során is. Előbbiekre talán kevesebb a példa, de előfordul, hogy az épület egy idő után megsüllyed. Ennek első jeleként a falak mentén hosszában vagy átlósan markáns repedések jelentkeznek.
Az egy-két éven belül megjelenő hajszálrepedések nem ebbe a kategóriába tartoznak – hangsúlyozza a szakember -, minden új ház mozog ugyanis még 1-2 évig: a szerkezet szárad, ez okoz kis mozgást, illetve hajszálrepedéseket. (Emiatt szokták is javasolni a kivitelezők, hogy a belső falak végső színre festésével várjanak a tulajdonosok, addig érdemesebb és olcsóbb egyszerűen fehérre festetni.) A szerkezeti hibákból eredő süllyedést és komolyabb repedéseket ezzel szemben például az okozza, hogy hiányos az épület alapozása, vagy hogy rosszul sikerült megoldani a föld alatt a vízelvezetést.
Már a kivitelezési problémák körébe tartozik, de igen gyakori jelenség az új lakások beázása, csatornájának eldugulása. Ez kisebb-nagyobb mértékben, de szinte mindenhol jelentkezik. Vagy azért, mert a gépészeti munkáknál nem elég pontosan illesztették össze a víz- vagy csatornacsöveket a falban, így egy idő után óhatatlanul komoly vizes foltok jelentkeznek, vagy azért, mert az esőelvezető hamar eldugul. Mondhatnánk erre, hogy az ereszcsatornákat minden takaros háznál illik évente kétszer kitisztíttatni, és eltávolítani például az odahulló faleveleket, de az már aligha indokolható, hogy a gyanútlan beköltöző lakása néhány hónapon belül azért váljon katasztrófaövezetté, mert mondjuk építési hulladék is került a csatornába, amiért ráadásul a kivitelező nem is szeret felelősséget vállalni.
A beázás okozta károkat tetézhetik az újszerű építési megoldások is. Ha például az ereszcsatornát, az esztétikusabb látvány kedvéért, nem a falon kívül vezetik, hanem belül a falban, födémben (mint ahogy egy károsult informátorunk fogalmazott: „mintha Mekk mester építette volna a házat”), akkor dugulás esetén a túlcsorduló víznek sincs más választása, mint az, hogy teljes terjedelmében eláztassa az alatta fekvő lakást. Az ilyen típusú beázások esetén ráadásul nagyon gyakran a falban húzódó elektromos vezetékek mentén talál magának utat a víz, így a mennyezeti lámpából csöpög ütemesen alá. A tulajdonos pedig cserélgeti a vödröket, és közben imádkozik, hogy látvány utáni sokk következtében ne kapjon „elektrosokkot” is, és az elektromos rendszer se váljon zárlatossá.
Mire számíthat egy új lakásban?
EGY ÉVEN BELÜL: Egyszer valószínűleg beázik, a csatorna eldugul, télen erősen párásodik, az ablakokról minden reggel nagy mennyi-ségű vizet kell letörölnie (ellenkező esetben a lecsorgó víz befolyik a melegburkolatba, amely így felpúpo-sodik), télen penészednek a sarkok, kiderül, hogy a bádogfelületek (például kiugró ablakok fölött) rosszul illeszkednek, a vizet áteresztik, a nyílászárók vetemed-ni kezdenek.
KÉT ÉVEN BELÜL: Az erkélykorlát rozsdásodik, a kültéri homlokzat csúnyán öregszik, ázásnyo-mok, vízlefolyások csúfítják, műkő-szegély esetén az átázások nyomai még csúnyábbak, a kültéri járólapok megsüllyednek, a beltéri ajtók kilincsei elengednek, rögzítésük nehézkes, télen újabb penészfoltok.
HÁROM ÉVEN BELÜL: A kültéri burkolatok, járólapok, garázslehajtó felülete szétfagy, hegyvidéki terepen a támfal megsüllyed, ismételt beázások, télen újabb penészfoltok.
ÖT ÉVEN BELÜL: A beázásoktól mállik, hullik a vakolat, a fürdőszobai fugázás hiányossá válik.
Ritkábban, viszont akkor komolyabb bosszúságként jelentkezik a kellő hőszigetelés hiánya. Ezzel – tudomásunk szerint – az új építésű lakások 80 százalékánál már nincs gond, de ahol mégsem sikerült rendesen leszigetelni a házat, ott rendszerint úgynevezett hőhidak keletkeznek, és bizonyos sarkokban, falfelületen a téli hónapokban penészfoltok jelennek meg.
A bajt megint csak tetézi a korszerű technológia, a mai műanyag nyílászárók ugyanis túlságosan jók, a régi faablakokhoz képest, egyáltalán nem „húznak”. A lakásban keletkező pára így nem tud távozni, víz formájában lecsapódik, és lefolyik az ablakok mentén. Az, a szakemberek szerint, csak tovább ront a helyzeten, hogy a mai életterek a korábbinál és a kelleténél is kisebbek, sokan arra kényszerülnek például, hogy a nappaliban teregessenek, de az összenyitott konyha-nappali megoldások is több párás levegőt keringetnek az egész lakásban. Ahhoz, hogy mindez ne vezessen penészedéshez, naponta többször, alkalmanként legalább tíz percet kellene mindenhol szellőztetni – mondják a szakemberek.
Akadnak az eddig említetteknél könnyebben orvosolható típushibák is, ilyen például a burkolatok nem megfelelő beépítése. A parketta rövid időn belül szétcsúszhat (ilyenkor sokszor a teljes padlózat újrarakása válik szükségessé), a járólapoknál vagy a fürdőszobai kád mentén pedig hiányos lehet a fuga, s ez kisebb beázásokhoz vezethet.
A beltéri ajtók szintén okozhatnak bosszúságot, gyakran ugyanis olyan üreges furnérlemezből készülnek, amelyben a kilincset is alig lehet rögzíteni. Ne lepődjünk meg, ha az egy kisebb rántástól már a kezünkben marad, és a későbbiekben sem tudjuk rendesen odaerősíteni.
MIKOR SZAKAD LE? Tévhit, hogy az efféle hiányosságok csak a tömegigényeket kielégítő új építkezéseknél fordulnak elő. Az úgynevezett luxusberuházásoknál is akad arra példa, hogy a vevők megdöbbentő élményekkel szembesülnek. Egy budai lakos például arról számolt be a Figyelő Trendnek, hogy egyik éjszaka hatalmas robajra ébredt: a nappalijában lévő csillár hirtelen felindulásból az alatta pihenő üvegasztalra zuhant. Bő kilenc hónappal a beköltözést követően. Úgy, hogy az illető saját, extra pénzért megbízott műszaki ellenőre elvileg végig felügyelte a kivitelezési munkákat.
Ez esetben egyébként elég sajátos volt a probléma gyökere: a csillárt rögzítő alkatrészek nem bírták a fal- és mennyezetfűtést, így a tél beálltát követően kisvártatva kiszáradtak, majd meglazultak a falban lévő lámpafuratok. Jóllehet, ez nem tömegjelenség, mégis példázza azt, hogy hiába vannak mindig korszerűbb megoldások, a technológiával az iparosoknak is lépést kell tartaniuk.
