Szemtanúja volt az áradásnak? Felvételt is készített róla? Közölné őket lapunkban? Küldje be fotóit vagy mozgóképfelvételeit! fn@sanomabp.hu
Az árvizek ott okozzák a legnagyobb katasztrófát, ahol az ártereket elvágták a folyótól, így ugyanaz a vízmennyiség (vagy még több) sokkal szűkebb helyen folyhat le. Növeli az árvízveszélyt az is, hogy a vízgyűjtő területen történő nem megfelelő tájhasználat következtében – pl. beépítések, erdőirtás, túllegeltetés – a csapadék gyorsabban talál utat a folyóhoz. Egy természetes rendszerben az erdők és a vizes élőhelyek szivacsként működnek, amelyek ezáltal kiegyenlítettebbé teszik a vizek lefutását a folyóhoz. A problémát csak tovább fokozza az éghajlatváltozás által okozott szélsőségesebb időjárás.
A WWF szerint az eddigiektől eltérő, megelőző tettekre van szükség: az árvízkezelést a természetes folyamatokat figyelembe véve kell megoldani. Ilyen például az eredeti növényzet részbeni helyreállítása, az árterek területhasználatának megváltoztatása. A „nagyobb teret a folyóknak” elv alapján a töltések egyes részeinek áthelyezésével, a vizes élőhelyek, korábbi medrek, mellékágak főágba való visszakapcsolásával, az árterületek helyreállításával eredményes javulást lehet elérni az árvizek intenzitása és szintje terén. Korábbi ártéri területek elárasztásával nem csak az árvízszint csökkenthető, hanem aszályosabb időkre az értékes víz visszatartásával gazdálkodni lehet (extenzív mezőgazdálkodás, ártéri erdők használata, halgazdálkodás stb).