A héten beterjesztett és villámgyorsan elfogadott törvénymódosítással a kormányoldal megteremtette a jogalapot a Pride betiltására, és nemcsak a szervezőket, hanem a tüntetésen részt vevőket is büntethetik. Ráadásul azt is lehetővé tették, hogy arcképelemző rendszerek segítségével azonosítsák a tömeg tagjait. Mindezek miatt Remport Ádámmal, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakértőjével mélyültünk el az arcképfelismerés rejtelmeiben.
Az arcképfelismerő-arcképelemző technológia a következőképp működik: az arra jogosult hatóság, mondjuk, a rendőrség készít valakiről egy felvételt, akit be kell azonosítani. Ezt a felvételt elküldi a Nemzeti Szakértői és Kutató Központba (NSZKK), ott – a nyilvántartásuk segítségével – elvégzik az arcképelemzést. Az NSZKK nyilvántartásába kerülnek ugyanis (mindenféle személyes vagy személyazonosító adat nélkül) a lakcímnyilvántartásban szereplő fotóink, a személyi igazolványképek, jogosítványkép, útlevélképek, de a bűnügyi nyilvántartásból, valamint az idegenrendészeti és menekültügyi nyilvántartásokból is vesznek át képeket. Ezekből az NSZKK generál egy biometrikus lenyomatot, ezt arcképprofilnak hívják. Az átvett fényképeket ezután törlik, így az adatbázisukban kizárólag a biometrikus lenyomatok szerepelnek.
Amikor tehát az NSZKK megkapja a rendőrségtől a felvételt azonosításra, akkor először is egy automatizált rendszer, egy algoritmus veti össze a képet az adatbázissal, ami kiadhat egy vagy több találatot is. Korábban itt nem volt vége a történetnek, mert két külön szakértőnek is el kellett végeznie az elemzési folyamatot, és, ha mind a ketten egymástól függetlenül azonos következtetésre jutottak, az minősült találatnak. Egy tavalyi módosítás után a szabálysértések esetén már nem kell élő emberi munkaerő az azonosításhoz, ami ugyan felgyorsítja a folyamatot, ám alaposan megnöveli a tévedések lehetőségét, különösen a tömegrendezvények esetén.
A rendszer nem tömeges igénybevételre van kitalálva, hanem egy-egy személy azonosítására, vagy legfeljebb arra, hogyha egy tüntetés vagy egy focimeccs után zavargás vagy rendbontás történik, akkor utólag kiválogathassák azt a néhány tucat embert, akiknek az azonosítása szükséges. A róluk készült felvételeket küldik el az NSZKK-nak.
Arra, hogy egy tízezres tömegből mindenkit azonosítsanak, valószínűsíthetően nem képes a rendszer, de nem is erre találták ki. Ha egy ekkora tüntetés résztvevői közül mindenkit azonosítani akarnának, akkor jó eséllyel összeomlana Magyarországon az arcképelemzés, megakasztaná a büntetőeljárásokat és az idegenrendészeti eljárásokat is
– jegyezte meg a szakértő, aki szerint a kormány fő célja a demonstrációktól való távoltartás lehet.
„Nyilvánvalóan megfélemlítő céllal tették lehetővé ezt az intézkedést, hogy mindenhol megjelenjen, hogy arcfelismerő szoftvert is alkalmaznak. Így az emberek azt gondolhatják, ha kimennek a Pride-ra, akkor teljesen biztos, hogy le fognak bukni, és mindenképpen megbüntetik őket” – tette hozzá Remport Ádám.
Kérdésünkre, miszerint Kínában képesek lennének-e akár egy több tízezres tömeget azonosítani, igennel felelt. Ez azért is vetődött fel, mert tavaly sajtóhírek szóltak arról, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök budapesti látogatásán szóba került a kínai kamerarendszerek megvásárlása is, amit azonban a magyar külügy cáfolt.
„Magyarországon nincs ilyen technológia, és máshogy is működik az eljárás. Kínában folyamatosan, élőben figyelnek mindenkit, itthon utólagos, egyedi eljárásokhoz kötött a rendszer, és ezen a mostani törvénymódosítás sem változtat.
Viszont azzal, hogy a tüntetéseknél Magyarországon is az automatizált, emberi döntéshozatalt nem vagy csak kis mértékben tartalmazó folyamatos megfigyelő rendszert alkalmazhatnak ezentúl, az nagyon súlyos alapjog-korlátozásnak minősül, és az uniós joggal is ellentétes.
– hívta fel a figyelmet Remport Ádám.
Technológiai akadályok is akadhatnak. Korábban forráshiány miatt az egész országra kiterjedő megfigyelő hálózatot, a Szitakötő-projektet gyakorlatilag leállították. Ebben 35 ezer térfigyelő kamerát szereltek volna az utak mellé. 2019-ben 50 milliárd forintra tették ennek költségét.
A szakértő szerint mindenesetre nem kockáztat sokat, aki kimegy a Pride-ra. „Azt el tudom képzelni, hogy szelektíven, viszonylag sok embert tudnak azonosítani, de minél többen mennek ki, annál kisebb az esélye annak, hogy valakit megbüntessenek. Ráadásul, akit megbírságolnak, az bírósághoz fordulhat, és a 200 ezer forintig terjedő pénzbüntetést a bíróság enyhítheti akár egy sima figyelmeztetésre, amihez még csak tárgyalásra sem kell menni” – tette hozzá a szakértő.
Felvetődhet, hogy maszkviseléssel vagy arcfestéssel mennyire lehet kicselezni a rendszert. A Helsinki Bizottság nem ajánlja senkinek, hogy maszkban jelenjen meg bármilyen tüntetésen, az ugyanis szabálysértésnek minősül, még egészségügyi maszkkal sem érdemes kísérleteznie annak, akinek egyébként nincs semmi baja. Kínában ráadásul még a maszk sem véd meg az arcfelismerő rendszerektől, a Covid-járvány idején is meg tudta oldani a hatalom az állampolgárok azonosítását. Az arcképelemző rendszer igénybevételéről szóló ORFK-utasításból azért kiderül, hogy Magyarországon ezen a téren még nem érik utol Kínát, mert a sikeres azonosításhoz szükséges, hogy
az azonosítandó személy arcának jelentős része nem lehet kitakarva.
Az arcfestés sem tűnik hatékony megoldásnak, mivel az arc különböző pontjain levő távolságokat monitorozzák az arcfelismerő rendszerek, amit az arcfestés elméletileg nem befolyásol, viszont az elkészült felvételek minősége függ a fényviszonyoktól, valamint attól is, hogy például milyen szögből készültek. Mivel nem tudni, hogy pontosan milyen szoftvert használ az azonosításhoz az NSZKK, ezért a szakértők sem tudtak egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy egy erős arcfestés mennyire ronthatja az azonosítás esélyeit.
Kerestük az NSZKK-t, hogy évente hány arcképfelismerési megkeresést kapnak az illetékes állami szervektől, ezeknek milyen hosszú az átfutási idejük, illetve mekkora hibaszázalékkal dolgoznak. Azt a választ kaptuk, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság koordinálja a külső kommunikációjukat, ezért oda továbbították a kérdéseinket, ahonnan cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz.
