Titokban nyolcat reméltem, amikor a Schmitt Pál elnök úr bemondta a maga öt várható aranyérmét, az szíven ütött, mert ő mégiscsak ért hozzá, szemben velem. Lehetett volna éppen nyolc is az aranyérmeink száma, mint ahogy lehetett volna négy is. Tehát ez a hat, ez derekas helytállás
– mondta Orbán Viktor, aki ezúttal a Duna Arénában adta szokásos éves interjúját a Nemzeti Sportnak. A miniszterelnök szerint ha a jövő felől nézünk a párizsi olimpiára, akkor az, amit most tudunk, kevés, csak a folyamatos hátrasorolódáshoz elegendő. Kanada, Dél-Korea, Új-Zéland, valamint a közép-ázsiai küzdősportok országai szerinte elmennek mellettünk, és fontos, hogy ne maradjunk ki az új sportágakból sem.
Másik kérdés, hogy a hagyományaink és a képességeink alapján hova lőjük be magunkat, mi a reális elvárás Magyarországgal szemben, egyáltalán lehet-e elvárás? A sport nem matematika, a formaidőzítés, a váratlanul megjelenő új kihívók – mi is okoztunk meglepetést tekvandóban – befolyásolják az eredményeket, nem lehet úgy elvárni a sporttól a sikereket, mint régen a termelési mutatókat a szocializmusban. De valahogy mégiscsak meg kell fogalmazni, hogy nagyjából hol van a mi helyünk a világban
– mondta Orbán, aki szerint a helyünk az első tízben van, „nem érdemes kisebb célt kitűzni”.
Orbán szerint a magyar törekvő fajta, mert mindig többet és jobbat akar de nem mindegy, hogyan vagyunk elégedetlenek:
Van egy libsi elégedetlenség. Az egy nyegle, semmi se jó, ez is rossz, az is rossz. És persze mindig valaki más tehet arról, hogy az rossz. De van egy keresztény hagyománya is az elégedetlenségnek, és ez él Magyarországon. Én ehhez tartozom, állandóan elégedetlen vagyok: ez is jó, mert hat, az nagyon jó. De lehetne hét is, nem? Meg lehetne nyolc. És akkor azt kérdezem, hogy mit tudok én azért tenni, hogy a hatból hét, a hétből pedig nyolc legyen?
Orbán úgy látja, sokat tudna lendíteni az érmeink számán, ha volna olyan sportolónk, aki kettő vagy akár három aranyat is hoz, ám szerinte jelenleg ilyen nincs. „A napokban éppen beszélgethettem Milák Kristóffal, remek beszélgetés volt, de világossá vált számomra, hogy olyan zseni, akin nem lehet eligazodni, és nem is kell” – mondta Orbán, hozzátéve, hogy nem kell minden magyar géniusz teljesítményét megértenünk.
A kormányfő a ki nem használt lehetőségekről is beszélt. Szerinte „van valami nehezen megfogalmazható rejtélyes kapcsolat” a kerékpár meg a magyarok között, ezért a küzdősportokkal egyetemben fejleszteni kéne ezt a sportágat is.
A női küzdősportot ugyanakkor nehéz ügynek tartja:
Valahogy nekünk, férfiaknak furcsa látvány, amikor hölgyek verik egymást. Nagy viták is folynak erről. De ezt inkább rájuk kell bízni, akarják-e, és ha akarják, akkor inkább támogatni kell őket. Közel voltunk, ha nem egy férfiszerű ellenféllel kell verekednie, megküzdenie a mi lányunknak, Hámori Lucának, akkor ott éremközelben, sőt a dobogó tetején is állhattunk volna. Bízunk az olimpiai mozgalomban, hogy erre a kínos problémára megnyugtató megoldást talál.
A régiós éremtáblázaton kiharcolt elsőségünkről Orbán azt mondta, az jó, hogy mi versenyzünk a szomszédos országokkal, és az élen vagyunk, de örülnünk kell a régiós riválisaink sikereinek is. „Szerettem volna egy szerb–magyar vízilabda döntőt…” – tette hozzá.
Orbán szerint félreértés, hogy Magyarországon csak az aranyat respektálják az emberek, csupán arról van szó, hogy a magyarok jó ítélőképességgel rendelkeznek a sportteljesítmények területén is. A magyarok, mint mondta, sokra tartják azokat is, akik nyolcadikként úsznak be vagy futnak be a célba, de tudnak valami mást is: azt, hogy a bajnok egy másik kategória, legyőzni az egész világot, az egy másik dolog. „Az ezüstérmet meg a bronzot kis távolság választja el egymástól, de az ezüstöt az aranytól egy világ” – tette hozzá.
Orbán az öttusázó Gulyás Michelle és az úszó Rasovszky Kristóf teljesítményét méltatta. „Ott, abban a Szajnában, aminek először is áramlása van, másrészt a fene se tudja, hogy mi van benne, ahogy az élre áll, és mindegy, mi történik, ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor is megnyeri!” – mondta utóbbi aranyáról.
Orbán a sportvezetésben már elvégezte az első összegzést: a következő olimpiai periódusnak is a mostani sportállamtitkárral, Schmidt Ádámmal vágnak neki.
amikor az olimpia zárónapján Gulyás Michelle befutott, és megnyerte a viadalt, akkor a gyorsértékelést elküldtem a sportállamtitkárnak, SMS-ben. Ez egy szóból állt, így hangzott: »Maradhat.«
– mondta, majd rátért a budapesti olimpia kérdésére. Orbán szerint ez egy budapesti ügy és egy budapesti döntés, így ha a főváros vezetése nem támogatja a budapesti olimpiát, akkor nem lesz olimpia. „Ha az olimpiai bizottság úgy dönt, hogy akarunk olimpiát, és Budapest mellé áll, akkor nincs kétség, a kormány ezer százalékkal támogatja” – mondta a kormányfő, hozzátéve, hogy egyszerűbb lett volna a mostani 2024-es rendezést megnyerni, mint a soron következőre pályázni. Orbán nem gondolja, hogy találnak még egy olyan lehetőséget, amely úgy megrántaná fejlődésében ezt a várost, mint egy budapesti olimpia.
Orbán szerint a nemzeti identitás totális támadás alatt áll a politikában is, a sportban, a médiában, a szórakoztatóiparban, mindenütt.
Ami korábban nacionalizmusnak tűnhetett, az ma létkérdés, mint a kenyér. Muszáj patriótaként kiállnunk a hazánk és a nemzeti identitásunk mellett, mert egyébként felemésztik a támadások. Ugyanez a helyzet a nemi identitás kérdésében is. Én még abban a világban születtem, és Magyarország még abban a világban is van, ahol úgy tudjuk, hogy az ember vagy férfi vagy nő. Nyugaton már úgy gondolják, hogy az ember nem bináris lény… Hanem akkor micsoda? Itt óriási bajok vannak, kérem. Gyakran lehet hallani az Imagine című Lennon-számot, ami himnuszszerűen bukkant föl egy-egy olimpiai helyszínen is. Elolvasta már valaki annak a szövegét? Én eleget tettem Lennon fölkérésének: elképzeltem azt a világot, amiről énekel, és nem tetszett. Nem akarok olyan világban élni.
– mondta Orbán.
