Bóka János EU-s miniszter nem tudja, hogy jó dolog-e az unió soros elnökének lenni

Az esztergomi MCC Feszten Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter baráti hangulatú, tegeződős beszélgetést folytatott Kohán Mátyás kormánypárti újságíróval. A kormány és az Európai Bizottság (EB) között a befagyasztott uniós források feletti küzdelmet a miniszter nevetve egy sportos hasonlattal írt le.

Ez igazából olyan, mint a vízilabda: a víz fölött mindenki gyönyörű szép mutatványokat végez a labdával, a víz alatt viszont történnek dolgok. Az, hogy valakinek sikerül-e gólt szereznie, az alapvetően a víz alatt dől el, ahol a rugdosódás folyik, nem felette

– fogalmazott.

És hogy állunk jelenleg a víz alatt, szólt a kérdés, amire Bóka a hasonlat folytatásával azt mondta: „hát nagyon hideg a víz, úgy állunk”. Bár az uniónak az Orbán-kormánnyal szembeni számos problémája miatt folytatott tárgyalások a kívülálló számára már fárasztóak lehetnek, szerinte ezek szakmai szempontból egyébként érdekesek, és arra számít, hogy a viszony a következő öt évben is konfliktusos marad.

A miniszter szerint két iskola van annak értelmezésében, hogy miért fagyasztották be a forrásokat.

• „Az egyik az hisz abban, hogy a jogállamisághoz, meg az Európai Unió pénzügyi érdekeinek a védelméhez van bármi köze annak, hogy mi a forrásokhoz hozzáférünk, vagy sem.
• A másik pedig – amelyikhez én magam is tartozom, és szerintem ez az, amelyik a valósággal kicsit szorosabb kapcsolatban áll – azt mondja, hogy valójában egy politikai nyomásgyakorlási eszközről van szó, amit lehet lazítani, vagy lehet szorítani, attól függően, hogy éppen mi áll az eszközt kezelő uniós intézmények érdekében”

– mondta.

Figyelembe ajánlotta a Bizottság elmúlt öt évét, és Ursula von der Leyen, az újraválasztott EB-elnök EP előtt tartott beszédét, amiben többször beleszállt Orbán Viktor uniós politikájába. Felidézte, hogy öt év alatt az Európai Bizottság bürokratikus szerv helyett bevallottan politikai szereplővé lépett elő, és „ha politikai küzdelmet folytatnak ellenünk, akkor fel kell venni a kesztyűt”, meg kell vívni a párharcot.

Úgy látja, hogy

az EU az orosz-ukrán háború kezdetétől fogva harcoló félként tekint magára, és ilyenkor a háborúról való beszéd is a háború része, ezért számukra értelmezhetetlen a magyar kormány „kívülálló, racionális” álláspontja.

Bóka szerint a kormány számára rendelkezésre álló politikai eszközök száma sem lett kevesebb a választások után, és felhozta, hogy a nemrég létrehozott Patrióták számszerűen a harmadik legerősebb frakció az Európai Parlamentben. (Arról viszont már nem beszélt, hogy a többségben lévő mérsékelt erők politikai kordont húztak fel köréjük, ezért nem kaptak egy bizottsági helyet sem az EP-ben.)

Úgy véli, hogy a jobbközép Európai Néppárttól jobbra álló, a képviselők egyharmadát adó pártok integrációja az új frakcióval még nem ért véget, nagyon szoros koalícióra számít köztük, Donald Trump amerikai elnökké választásával pedig alapvetően meg fog változni a politikai helyzet az Európai Parlamentben.

Egy ponton szóba került Orbán Viktor Kijeven, Moszkván, és Pekingen is átvezető békemissziója, és az is, hogy mégis mi volt ebben annyira tűrhetetlen az EU-s partnereknek, akik keményen elítélték a miniszterelnököt, mert visszaélt az uniós elnökségi poszttal. A kérdező felvetésével szemben az országot érő támadásokat a miniszter nem nevezné szankciónak, ezek miatt

nem riad fel izzadva éjszakánként,

mondta ismét nevetve. Szerinte bebizonyosodott, hogy az elnökség ellen jól lehet hiszterizálni a közvéleményt, de mindez csak szimbolikus politizálás.

Bóka úgy látja, hogy az uniós vezetőknek nem tetszik, hogy Magyarországnak van egy karakteres európai politikája, ezért úgy gondolták, hogy erős üzenetet küldenek válaszul. Ugyanakkor konkrétan arra egy kritikát sem kaptak eddig, hogy az elfogadott programjuk után hogyan működtetik az uniós elnökséget Brüsszelben. Ő nem hallott olyat, hogy az elnökséget ne a fontos európai kérdéseket központba állítva, európai módon, konszenzusos megoldásokat keresve vinnék.

Felidézte a magyar elnökség legfontosabb céljait:

• az USA-hoz és Kínához képest lemaradó, a rendszerváltást követő évtized vége óta folyamatos problémákkal küzdő európai versenyképesség javítását.
• Az USA védelmétől való függetlenedés érdekében az unió saját védelmi iparának bővítését. Ehhez hozzátette, hogy nagyon konfliktusos téma, mert sok szövetségünk van, akik a jövőben is nagyon szívesen ellátnának minket saját gyártású fegyverekkel.
• Az uniós tagjelölt országok – elsősorban Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Albánia és Szerbia – elhúzódó csatlakozási folyamatának előremozdítása, amihez megjegyezte, hogy a nyugati tagországokban valójában bővítési apátia van, és utoljára az előző magyar elnökség idején zárult le ilyen Horvátország belépésével.
• Végül pedig a blokk fejlettebb és kevésbé fejlett országai közt fennálló egyenlőtlenségeket csökkenteni hivatott, szerinte az unió vezetői által brutális támadás alatt álló kohéziós támogatások rendszerének újragondolása.

Nagyon hosszú út áll előttünk, hogy az ezekért a célokért útnak indított politikák a gyakorlatban is hatást fejtsenek ki, de a miniszter azt látja, hogy ennek érdekében érdemi előrelépést fognak elérni az elnökség végére, és az utánunk következő országok magasabb szinten tovább vihetik majd az ügyeket.

Bóka János szerint – annak ellenére, hogy a miniszterelnök egyből felhasználta politikai célokra –

az uniós elnökség olyan, mint egy társasház közös képviselőjének lenni,

és az ambíciók szintjét is ehhez érdemes belőni. „A lakások nem az enyémek, semmilyen hatalmam nincs azok felett, akik felett a képviseletet gyakorlom, viszont bármikor össze tudok hívni egy tanácskozást, lehetnek nagyszerű ötleteim, ezeket viszont keresztül kell vinnem a lakógyűlésen is ahhoz, hogy megvalósuljanak.”

Arra a kérdésre, hogy miért jó egy tagállamnak elnöknek lenni, a miniszter elsőre azt mondta, hogy „nem tudja, hogy ez jó dolog-e, de muszáj csinálni”, és amúgy is van egy, az Európai Unió Tanácsa által hozott rendelet, ami meghatározza a ciklusok operációs rendjét. Ezzel együtt az uniós elnökség valamennyire növeli az azt betöltő ország mozgásterét Brüsszelben, de kérdéses, hogy milyen politikai hozzáadott értéke van. A kollégák olyan tapasztalatokat szerezhetnek, amik nem voltak meg korábban, és „mondhatjuk azt is, hogy nagy megtiszteltetés, megmutathatjuk egy kicsit magunkat, és bevonódhatunk bizonyos folyamatokba, amikbe főszabály szerint nem vagyunk benne” – tette még hozzá.