A nyaktörő felvételek lelkes operatőrje. Él-hal a repülős riportokért, örömmel elmegy a repülőkkel, bármerre visz is az útjuk. A keleti arcvonalon hadikitüntetést kapott. Szinte a gyermekkora óta tagja a Filmirodának
– így mutatta be röviden Horváth József operatőrt a Képes Sport című újság A film névtelen hősei című cikkében 1944 januárjában. Még ha nem is gyerekkorától, az 1905 szeptemberében született Horváth valóban nagyon fiatalon, az érettségije után a Magyar Filmirodához (MFI) szegődött. Laboratóriumi segédként kezdte, majd segédoperatőrré és végül operatőrré küzdötte fel magát.
Jóformán a kezdetektől része volt a magyar filmgyártásnak, mert az MFI-t a Magyar Távirati Iroda (MTI) afféle leányvállalataként 1923 márciusában, éppen száz éve indították. Az első magyar filmhíradó 1924 februárjában látott napvilágot, és szinte azonnal országos nézettségnek örvendhetett, mert egy miniszteri rendelet alapján az akkor még néma filmhíradókat be kellett mutatni a hazai mozik előadásai előtt. Horváth 1925 januárjában kezdett, vagyis hat évvel azelőtt, hogy az MFI 1931-ben beszerezte volna az első hangos rögzítőkocsiját.
A Berlinből beszerzett, licenszdíj ellenében használt hangfelvevő berendezés nagyon drága mulatság volt, de az MFI egyik főmérnöke, Pulváry Károly 1935-ben saját hangfelvételi eljárást szabadalmaztatott, amivel kiválthatták a berlini berendezést. A vállalat az 1930-as években egyre terjeszkedett, az évtized végére 3 budapesti és egy szegedi mozgószínházat működtetett, illetve saját produkciói forgalmazását 1939-re saját filmkölcsönző vállalaton keresztül intézte.
Hírek, filmek és extrém sportok
Bár Horváth pályafutása végéig elsősorban rövidfilmeket, tudósításokat készített, segédkezett az első hosszabb magyar hangosfilm, a Halló Budapest forgatásán, Vidor Andor operatőr mellett. Az 1935-ös nagyjátékfilm a Magyar Rádió fennállásának tízéves jubileumára készült.
A romantikus film főszereplői a legendás Kabos Gyula és a Magyarországon kevéssé ismert, Európában viszont – a nemzetiszocialista politikai erők hatalomra jutásáig – nemzetközi karriert befutott Bársony Rózsi voltak. Kabos Kecskés rádiós kellékest játsza, Bársony Rózsi pedig a kissé habókos vidéki úrilány, Takács Sári szerepében tűnik fel a vásznon. A történet szerint a vidéki lány egy próbaéneklésen összekeveri a főrendezőt Kabos kellékessel, de a kalamajkából végül happy end lesz: a lányból nemcsak díva lesz, de az igazi főrendezővel is egymásra találnak.
A második világháború a zsidó származású Bársony Rózsi karrierjének egy csapásra véget vetett. Horváth addigi híradós munkásságának viszont még jót is tett a háború: 1943-ban Magyar Arany Érdemkereszttel ismerték el. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a második világháború alatt híradósként a haditudósító századnál is szolgált, ahol egy másik fontos Fortepan-szerző, id. Konok Tamás őrnagyként, majd alezredesként látott el tiszti teendőket. „A század korszerűen felszerelt katonáinak tevékenysége a hírszolgálat minden ágára kiterjed” – adta hírül 1942 júniusában egy témába vágó filmhíradó. A híradósok közül többen is a század tagjai lettek, Horváth a bécsi döntésekkel visszacsatolt országrészek ünnepi eseményeitől a keleti frontig több helyszínről is tudósított, hadi kitüntetést is kapott.
Felvételeiből, a repülős, vitorlázórepülős fotókból jól látszik az extrém sportok iránti érdeklődése, nem véletlenül méltatták úgy az 1944-es Képes Sportban, mint a nyaktörő felvételek operatőrje – mondta el kérdésünkre Varga János filmtörténész. Az embert próbáló, vagy különleges sportok iránti érdeklődése pályafutása végéig megmaradt: 1956-ban például a magyarok számára vereséggel záródó, az osztrák versenyzőknek győzelmet hozó Budapest–Bécs–Budapest kerékpárversenyről, valamint a futószarvaslövésről is forgatott.
Varga szerint Horváth 1945-ben már a szovjeteknek is dolgozhatott, amire rövidfilmjei elkészítési módja utal. Miközben a legtöbben legfeljebb csak messziről filmezték a bevonuló szovjet hadsereg katonáit, Horváth egészen közeli képeket is készített szovjet katonákról. Akkoriban, mondja Varga, a szovjet katonákat nem fogadták kitörő örömmel, amellett, hogy rommá lőtték Budapestet, rengeteg civil áldozatot is hagytak maguk után. Bár a „felszabadításról” szóló narratíva nagyon hamar, már 1945 nyarán elkezdett terjedni, a lakosság nem tekintett úgy a szovjet katonákra, mintha megmentők lettek volna. Más kérdés, hogy Horváthoz hasonlóan mindenki kénytelen volt megtalálni valahogy az új felállásban a helyét.
A hírektől a természetfilmekig
Az MFI a háborút és a szovjet hatalomátvételt követően a Magyar Kommunista Párt irányítása alá került, a neve többször is megváltozott: előbb Magyar Központi Híradó Rt., majd Magyar Filmipari Rt. (MAFIRT), később Új Magyar Film Iroda (UMFI) néven működött 1948-ig. A filmipar teljes államosítását követően, 1950-től a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyár néven folytatta a pályafutását. Horváth a rövidfilmek mellett oktatófilmeket kezdett forgatni, így szerzett tapasztalatait 1959. január 1-jétől a Magyar Televíziónál kamatoztatta tovább.
Bár az 1950-es években többnyire csak kisebb megbízásokat kapott, de dolgozott a korszak egyik csúcsprodukciójában, a Rákóczi hadnagyában is, igaz, csak név nélkül, Badal János operatőr mellett. Készített filmet az Öreg-Bakony titkairól, a 125 éves Herendi Porcelángyárról, majd 1965-ben csatlakozott az MTV akkor létrehozott Természetfilm rovatához, ahol többnyire a tragikus sorsú Rockenbauer Pál és Rácz Gábor mellett dolgozott. 1966-ban az Egyszeregy királyfi mesejáték stábjával, Kende Márta rendezővel és Bródy Vera forgatókönyvíróval elhozták a müncheni Prix Jeunesse Fesztivál díját mesejáték kategóriában. 1970-ben bekövetkezett haláláig, azaz 45 évig a híradózás és a Magyar Televízió szolgálatában állt.
Írta: Balázs Zsuzsanna | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/horvath-jozsef
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!