P. Carmen Olíviát bűncselekmény hiánya miatt mentette fel tavaly szeptemberben a Fővárosi Törvényszék, de az ügyész a bűnösség megállapításáért és büntetés kiszabásáért fellebbezett, így az ügy a táblabíróság elé került. A nő élt a távolmaradás jogával, nem jelent meg a mai tárgyaláson, ahogy Dávid szülei, L. L. Junior és Hopp Csilla sem. Eljött viszont egy egyetemista osztály, amely érdeklődve figyelte az eseményeket.
A zenész kisfia 2019. augusztus 31-én hunyt el, amikor Zuglóban, a Vezér utca és a Füredi utca kereszteződésénél átszaladt a piroson a zebrán, és halálra gázolta őt egy szabályosan közlekedő autó. A vádirat szerint a hároméves kisfiú és az édesanyja egy gyerekrendezvényre tartottak egy nagyobb társasággal, amikor a borzalmas baleset történt. A kisfiú nem az anya, hanem annak barátnője, P. Carmen Olíviának a szoros felügyelete mellett közlekedett.
Amikor a kereszteződéshez értek, a lámpa pont pirosra váltott, de a társaság egy része – mások mellett a kisfiú bátyja is – már áthaladt a zebrán. A hároméves kisfiú az idősebb testvérét követve lelépett a zebrára, de elsőre a mellette álló nő még vissza tudta őt húzni, és rá is szólt, hogy nem szabad tovább menni. Ezt követően a barátnő megfogta a kisfiú kezét. A gyermek ennek ellenére pár másodperc múlva ismét kiszaladt az úttestre, és ott elütötte egy szabályosan közlekedő autós.
Hopp Csilla barátnője nem ismerte el a bűnösségét az elsőfokú eljárás során. Azt mondta, hogy amikor korábban egy zebrához értek, akkor még az anya fogta a kisfiú kezét, és ő abban a tudatban volt, hogy továbbra is ő vigyáz rá. Állítása szerint még mondta is Csillának, hogy fogja meg a kisfia kezét, és ő ezt meg is tette. Elmondása szerint már az úttest közepén volt a gyerek, amikor ő észrevette, ezért esélye sem volt arra, hogy visszahúzza.
Az ügyész a mai perbeszédében nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon megállapításával, miszerint a vádlott mindent megtett, és kellő gondossággal járt el, hiszen fogta a gyerek kezét. Szerinte elkerülhető lett volna a tragédia, ha erősebben teszi ezt, vagy ölbe veszi a gyereket.
Valóban minden kézfogás ugyanolyan? Tényleg mindegy, hogy milyen erővel fogjuk a gyerek kezét? Én úgy gondolom, hogy ez nem így van. Egy gyerek kézfogása akkor biztonságos, ha azt olyan erővel tesszük, hogy nem tudja egy mozdulattal kihúzni
– magyarázta az ügyész hozzátéve, hogy a kisfiú halála okozati összefüggésben áll a vádlott cselekményével, ezért felfüggesztett fogházbüntetés kiszabását kérte gondatlan emberölés miatt.
Borbély Zoltán, az áldozat jogi képviselője szintén P. Carmen Olívia bűnösségének kimondását kérte gondatlan emberölésben, hozzátéve: erkölcsi és kegyeleti okok miatt nem tettek panaszt azért, hogy az ügyészség a kisfiú édesanyja ellen nem emelt vádat.
Ha egy egyszeri kiszaladásról van szó, akkor én is egyetértettem volna az elsőfokú bíróság felmentő határozatával. De itt nem erről van szó. Kellő gondosság esetén nem fordulhatott volna elő, hogy egy korábban kiszaladó gyerek újra az úttestre lépjen. Valamennyi felnőttnek számítania kellett arra, hogy újra leléphet a gyerek. Itt nem a fogás erejéről van szó, hanem arról, hogy meg kell akadályozni, hogy az úttestre lépjen a gyerek
– érvelt Borbély Zoltán.
P. Carmen Olívia védője, Drescher Ivor ellenben teljes mértékben egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletével, és a büntetés helybenhagyását kérte.
A táblabíróság Ujvári Ákos vezette tanácsa alaptalannak találta a fellebbezéseket, és helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amely bűncselekmény hiánya miatt felmentette a nőt.
Ujvári Ákos az indoklásában kifejtette: az anya felelőssége nem volt vizsgálható, mert az ügyészség nem emelt vádat ellene. Elmondta, hogy nagyon sok esetben valóban elkerülhető egy tragédia azzal, hogy valaki magához húzza, erősebben fogja egy gyerek kezét, vagy felemeli a kicsit. Ám ebben az esetben a vádlottnak nem volt tapasztalata a gyerekekkel kapcsolatban, a baleset idején nem volt gyermeke. Esetében nem volt megállapítható felelősség, mert az akkori élettapasztalatának megfelelő gondossággal járt el, és fogta a kisfiú kezét.
