10. Külföldi pénzből borul meg az ellenzék
Az ellenzék a harctéri sokk utáni kábulatban történelmi esélyt hagy kiengedni a kezei közül: soha ilyen sűrű fellegek nem gyülekeztek Orbán Viktor feje fölött, akinek a nemzetközi konjunktúra évei után bonyolult válságegyüttest kell kezelnie. Mára kijelenthető, hogy a választás óta eltelt időszakban egyetlen ellenzéki pártnak sem sikerült komolyan növelni a támogatottságát, miközben a Fidesz, amely története legjobb választási eredménye után egy hónappal saját támogatottsági rekordját is megdöntötte, képtelen olyan mélyre zuhanni, hogy érdemben veszélybe kerüljön a hatalma.
Az áprilisi választáson egy minimum négy éve ismételt ellenzéki mantra semmisült meg, miszerint a töredezett ellenzék csak együtt indulva képes kormányzóképességet felmutatni, ráadásul a választási rendszerből is az következik, hogy két nagy tömb induljon egymás ellen. Ha a technikai problémákat (melyek az összefogás kudarca ellenére nem szűntek meg) sikerült is megugrani, tartalommal nem tudták megtölteni a pártok a közös indulást, így a választók drámai mértékben fordultak el tőlük, még Budapesten is komoly szavazatvesztést produkáltak. Minden várakozást alulmúlt az ellenzék szereplése, amelynek eredményeként az abszolút minimumot, a kormánypárt alkotmányozó többségének megakadályozását sem sikerült elérnie, sőt a Mi Hazánk parlamentbe jutásával helyreállni látszik a Fidesz számára kényelmes centrális erőtér.
A vereség óta pedig az ellenzék politikusai pillanatokra sem képesek megragadni a választók fantáziáját, így politizálás helyett leginkább az elemző szerepében merengenek helyzetük reménytelenségén.
Az ellenzék megítélést tovább roncsolta, hogy mint a választás után kiderült, 1,8 hárommilliárd forint érkezett külföldi donoroktól a miniszterelnök-jelölt mozgalmának számlájára, ami a közös ellenzéki kampány legfőbb fedezete volt, de további 1,2 milliárdnyi amerikai pénz is segítette azt.
9. Éleződik a tajvani konfliktus
1995-ben Li Teng-huj tajvani elnök vízumot kapott az Egyesült Államoktól, mire a kínaiak fenyegető katonai nyomásgyakorlásba kezdtek a Tajvani-szorosnál. Válaszul az amerikaiak a vietnámi háború óta a legnagyobb csapatösszevonást hajtották végre a kontinensen, ezzel sikerült csillapítaniuk a konfliktust. Azóta a kínai hadsereg több hadihajóval rendelkezik, mint az Egyesült Államok, az ország hadseregének személyi állománya pedig a legnagyobb a világon. Így már egészen más hangulata volt a legutóbbi, a szoros körüli izmozásnak, amely Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház leköszönő elnöke tajpeji látogatása miatt alakult ki. Négy amerikai hadihajó, köztük egy repülőgép-hordozó tűnt fel a környéken, mire a kínaiak légi és tengeri blokád alá vonták a szigetet.
Tajvant tavaly októberben kezdték komolyan nyomasztani a kínaiak a berepülésekkel, rekordszámú vadászgép sértette meg a sziget légvédelmi zónáját, és a helyzet mára még jobban elhidegült, egyre kevésbé látni olyan forgatókönyvet, amely a békés rendezés felé mutat. Ez különösen aggasztó annak tükrében, hogy az Egyesült Államoknak – Kelet-Európával szemben – a Csendes-óceánon közvetlen geopolitikai érdekekei vannak, a konfliktus pedig ennek a térségnek az uralásáról szól. A kínai haditengerészet fő problémája, hogy be van zárva a Kelet- és Dél-kínai-tengerre, így nem fér hozzá a mélytengerekhez, nem szólva arról, hogy amerikai és japán szigetláncok veszik körbe.
A kínai-amerikai kereskedelmi háború a Trump-éra óta tart, az érvényben levő szankciókon és vámokon pedig Joe Biden adminisztrációja nemhogy enyhített volna, hanem kiszélesítette azokat. Sőt, idővel a retorika is egyre ellenségesebbé vált: Biden nemzetbiztonsági stratégiájában Kínát az USA biztonságát és globális dominanciáját fenyegető veszélyként azonosította, Hszi Csin-ping kínai elnök pedig hidegháborús, biztonságpolitikai súlypontú kongresszusi beszédében Tajvannal kapcsolatban közölte, hogy erő alkalmazására külső, azaz amerikai beavatkozás miatt kerülhet sor. Mindazonáltal novemberben az indonéziai G20-csúcstalálkozón a két fél ígéretet tett arra, hogy megpróbálják normalizálni a viszonyt.
8. Katar rendezi a foci-vb-t
Emberek millióinak jelenthetett volna eszképizmust a foci vb a hétköznapok nehézségei elől, de a FIFA Katarnak adta a rendezés jogát. A kis Öböl-menti államban a nők másodrendű állampolgárok, a homoszexualitás illegális (az ország vb-nagykövete egyenesen „az elme károsodásának” tartja), ami ellen a nyugat-európai futballszövetségek szivárványszínű karszalaggal terveztek demonstrálni, egészen addig, amíg tét nélkül tehették volna. A dánok az országban működő, embertelen kafala-rendszer miatt elhunyt munkások ezrei előtt akartak tisztelegni azzal, hogy szinte láthatatlanná teszik a mezüket a tornán, arra azonban senki sem számított, hogy ez a játékukkal is harmóniába kerül. A szimbolikus gesztusokon túl valódi ellenállás nem szerveződött meg a katari vébével szemben, annak ellenére, hogy erre tizenkét éve lett volna a szövetségeknek, a játékosoknak és a futballvilág véleményformálóinak.
Az emírség úgy vágott neki a világbajnokság megrendezésének, hogy odaítéléskor, 2010-ben a meccseknek otthont adó nyolc stadionból hét nem létezett, ezeket a nulláról húztak fel. A stadionok mellett metróhálózatot és számos szállodát is felépítettek – a házigazdaság konzervatív becslések szerint is 220 milliárd dollárjába fájt a katari államnak, vagyis tizenegyszer annyit költött a rendezvényre, mint Brazília, az eddigi legdrágább, 2014-es vébére. A 6500 vendégmunkás élete árán felhúzott, légkondicionált stadionok kapacitását a felére csökkentik ugyan, de erősen kérdéses, hogy a jövőben milyen lesz a kihasználtságuk, ugyanis az ország legsikeresebb klubja, az asz-Szadd al-Katari hazai meccseire is átlagosan 1500 szurkoló látogat csak ki.
Miután kevesebb mint 48 órával a kezdősípszó előtt a szervezők bejelentették, hogy sörtilalom lép érvénybe a stadionokban és azok környékén, a FIFA Dohában élő elnöke, Gianni Infantino igyekezett nyugtatni a kedélyeket. Kifejtette, hogy az európaiaknak a torna kritizálása helyett inkább múltbéli bűneikért kellene vezekelniük, hozzátéve, hogy néha ő is homoszexuálisnak, fogyatékkal élőnek és vendégmunkásnak érzi magát. A legszürreálisabb mondata mégis az volt, amikor közölte, hogy Katar törődik a munkásokkal. Mentségére szól, hogy a torna népszerűsítéséért 150 millió dollárt bezsebelő David Beckhammel szemben, ő legalább megpróbálta menteni a menthetetlent a nyilvánosság előtt.
Mivel a katari tudósoknak nem sikerült ufószerű, mesterséges felhőt létrehozni, amit a stadionok fölé manővereztek volna, hogy megvédjék a focistákat és a nézőket a tűző naptól, így november-decemberre kellett időzíteni a tornát, amivel nemcsak a klubszezont törték félbe, de minket is megfosztottak a nyáresti, kivetítős meccsnézésektől.
7. Megszorítások
Orbán Viktor áprilisi sajtótájékoztatóján a 24.hu kérdésére szögezte le a választási siker után, hogy nem lesznek megszorítások, állítását pedig júniusban az ellenzéki kritikákra reagálva a parlamentben is nyomatékosította. A megszorítás a Fidesz szótárában a baloldali kormányok válságkezelését jelenti, de valójában költségvetési kiigazításokból bőven kijutott az idén.
Az első negyedévben rendkívül komoly hiányt hozott össze a kormány, részben az ezermilliárdos választás előtti osztogatásnak köszönhetően. A korrekcióra nem kellett sokat várni: az ötödik Orbán-kormány felállta után néhány héttel már szorult is nadrágszíj. Kezdetben – a Fidesz politikáját idáig is jellemző – indirekt megszorításokat vezettek be extraprofitadók formájában, ezek költségei persze a legtöbbször beépülnek a vállalatok árazásába, amire jó példa a légitársaságokat sújtó adó – de legalább Michael O’Leary Ryanair-vezér és a magyar kormány váratlanul szórakoztató hőbörgéssel gazdagította a közbeszédet.
Júliusban aztán a kormánytöbbség pár nap leforgása alatt átverte a parlamenten azt a törvényt, amely a többség számára eltörölte a katát, hiszen a csaknem 400 ezer kisadózó közül alig százezren lehetnek, akik kizárólag a lakosságnak szolgáltatnak. A rendszer valóban igazságtalan volt, miután egyes vállalatok – mások mellett a tiltakozások élére álló futárokat dolgoztató ételkiszállítók is – arra használták a katát, hogy elkerüljék a alkalmazással járó járulékfizetést, de az időzítés és az új adónemre való átállásra hagyott néhány hét joggal okozott felháborodást.
Augusztusban aztán a rezsicsökkentés kivezetése következett: azóta az áramnál kétszeres, a gáznál hétszeres tarifa érvényes az átlagfogyasztás felett, ami még a kormány bevallása szerint is a háztartások negyedére helyez súlyos, olykor több százezres plusz kiadást. A kormányzati kommunikációban hirdetett havi 180 ezer forintos családonkénti kedvezmény pedig csak nagyon furcsa matekkal jön ki.
Mivel a rezsiemelés nem foglal magába szociális szempontokat, az átlagfogyasztói státuszból sok alacsony jövedelmű, rászoruló háztartás is kiesik: a vidéki Kádár-kockák jellemzően a legkevésbé energiahatékony lakóépületek az országban, pláne akkor, ha a benne lakók alacsony jövedelme miatt évtizedek óta nem volt lehetőség felújítani.
6. Ránk rohadt az oktatásügy
Uniós összevetésben kevés a diplomás Magyarországon, rosszak a fiatalok általános digitális készségei, a nyelvtudás terén is nagy a lemaradás, és a korai iskolaelhagyók száma is magas. Ezeket a problémákat Pintér Sándor belügyminiszter emelte ki a pedagógusoknak tartott eligazításán, amiről lesújtóan nyilatkoztak a részt vevő tanárok.
Az oktatásra költött állami kiadások már a szocialista kormányok ideje alatt is csökkentek, a forrásmegvonást pedig a gazdasági konjunktúra idején kormányzó Fidesz is folytatta. Az erőszakos központosítással és a tanári autonómia leépítésével eltöltött évtized alatt a magyar oktatásügy válságos állapotba került: a korszerű, tantárgyakon átívelő kompetenciák fejlesztése helyett gyorsan romló ismereteket kapnak a diákok, aminek következményeként folyamatosan az OECD-átlag alatt teljesítenek a PISA-felmérésekben. Ezekből ráadásul az is kiderül, hogy nagyon nagy a származás hatása a diákok teljesítményére, a képzettségi szintet pedig a legerőteljesebben a szülők iskolázottsága befolyásolja.
A strukturális szempontok azonban mára elhalványultak, ugyanis a rendszer a teljesítőképessége határára került: 16 ezer tanár hiányzik, aki maradt, az túlterhelt, bérhelyzetük pedig (a diplomás átlagbér 60 százalékát sem éri el a pedagógusfizetés) az elszabaduló infláció miatt drámaivá vált, így aligha meglepő, hogy egyre kevesebben választják a pályát, miközben tíz éven belül minden második tanár eléri a nyugdíjkorhatárt.
Miután sztrájkjogukat korlátozták, a pedagógusok egy része polgári engedetlenség keretében tagadta meg a munkavégzést. A hatalom erre válaszul elbocsátásokba kezdett, de míg ősz elején a kölcseys tanárok kirúgása nagyobb megmozdulásokhoz vezetett országszerte, addig a novemberi leszámolást már csak pár ezer fős tüntetések követték.
5. Mahsza Amini meggyilkolása
Mahsza Amini egy fiatal nő kurd nő, aki szeptemberben Irán északi részéről családjával Teheránba látogatott. A fővárosban az erkölcsrendőrségként ismert gast ersád („iránymutatás járőrei”) letartóztatta „alkalmatlan öltözék”, vagyis a hidzsáb helytelen használata miatt. Szemtanúk szerint a rendőrautóban megverték; később kómába esett, és három nappal később életét vesztette. A tragédia okairól hivatalos információ nem áll rendelkezésre, de egy kiszivárgott felvétel szerint a rendőrség épületében – ahol a hidzsáb helyes viseléséről kellett többedmagával fejtágításon részt vennie – összeveszett az egyik elöljáróval, majd váratlanul földre rogyott.
Az eset hatalmas felháborodást keltett. Amini meggyilkolása az irániak számára a nők elnyomásának és a hatóságok rendszerszintű visszaéléseinek bizonyítéka és szimbóluma lett: rengeteg iráni nő tiltakozásképpen levágta a haját, vagy elégette fejkendőjét.
Amini halála régóta nem látott tüntetéshullámot indított el az országban. A tiltakozások miatt az iráni vezetés kénytelen volt bizonyos kérdésekben visszavonulót fújni. Miközben a hatóságok a síita állam külföldi „ellenségeit és ügynökeiket” teszik felelőssé a megmozdulásokért, bejelentették, hogy felülvizsgálják a fejkendőviselésről szóló, évtizedek óta hatályos törvényt.
A tiltakozók azonban nem reformokért küzdenek, hanem a rendszer bukásáért, csakhogy a merev társadalmi rend szétszakítása továbbra is távolinak tűnik a szabadságukért küzdő irániak számára. A megmozdulásokat hideg terrorral söpri el a karhatalom: emberekre lőttek rá, amiért dudálással támogatták a tüntetőket, miközben újságírók (köztük azok, akik elsőként számoltak be Amini haláláról), ügyvédek, hírességek, sportolók és a civil társadalom szereplői kerültek rács mögé. Az amerikai székhelyű Iráni Emberi Jogi Aktivisták nevű jogvédő csoport adatai szerint a zavargássá fajult megmozdulásokon eddig 451 tüntető és a biztonsági erők 60 tagja vesztette életét, 18 ezernél is több embert állítottak elő, és több demonstrálót kivégeztek. A biztonsági erők különös kegyetlenséggel sújtanak le azokon a területeken, ahol etnikai kisebbségek élnek. A kurdok által lakott térségben nehézfegyvereket, katonai járműveket vetettek be a tüntetők megfékezésére, és a hírek szerint előfordult, hogy éles lőszerrel, válogatás nélkül lőttek közéjük.
4. Rosszabbul élünk, mint egy éve
Az emberek problématérképén világszerte az elszabaduló árak vannak az első helyen. Novemberben idehaza már 22,5 százaléknál járt az infláció, az élelmiszerek pedig 44 százalékkal drágultak egy év alatt. Mindkét érték a legrosszabb az Európai Unióban. A nagy ugrás már szeptemberben bekövetkezett a rezsiemelés miatt, a benzinárstop eltörlése pedig még csak ezután épül be az árakba, és a várakozások szerint további két százalékkal dobja meg az inflációs rátát, ami 25-27 százalék körül tetőzhet.
Az emelkedő árak visszafogják a háztartások fogyasztását, ami azt jelenti, hogy egyre rosszabbul élünk. Ráadásul az Egyensúly Intézet előrejelzése szerint jövőre legfeljebb jelképes növekedésre lesz képes a magyar gazdaság, miközben az éves infláció az ideit is meghaladhatja. Így félő, hogy stagfláció felé tartunk, amikor a tartós drágulás, a lakossági fogyasztás csökkenése és a gazdasági visszaesés egyszerre van jelen. Ennek a veszélyéről legutóbb Matolcsy György jegybankelnök beszélt, aki aláhúzta, hogy a pénzügyi, makrogazdasági mutatóink az EU legrosszabbjai között vannak, ráadásul Magyarország a világ negyedik-ötödik legsérülékenyebb országa.
A magas infláció mellett a meglévő megtakarítási állomány reálértéke is folyamatosan csökken, vagyis a félretett pénzünk is egyre kevesebbet ér, az év eleje óta több mint 10 százalékkal.
3. Magyarország távolodik a szövetségeseitől
Szeptemberben Washington bejelentette, hogy több mint kétmilliárd dollár értékben nyújt katonai segítséget Ukrajnának és 18 másik kelet-közép-európai országnak. Két térségbeli országba nem folyósítanak pénzt: Oroszország hagyományos szövetségese, Szerbia mellett Magyarország nem kap egy centet sem.
Miközben az euroatlanti szövetség az ukrajnai háború hatására összezárt, Magyarország semleges állásponton maradt a háború kérdésében. Nem enged át területén az Ukrajnának szánt támadó fegyvereket, továbbra sem ratifikálta a svéd és finn NATO-tagságot, az európai energiaválságot pedig nem az orosz katonai agresszióból és a gázellátás fegyverként való felhasználásából (ami már 2021 őszén kezdetét vette), hanem az uniós szankciókból vezeti le, miközben azok helyett semmilyen alternatív válaszlépést nem szorgalmaz Oroszország megbüntetésére. A kormányzati szereplők kizárólag az azonnali tűzszünet és a békekötés fontosságát hangsúlyozzák hónapok óta, annak reális esélye nélkül. Az ukrajnai konfliktusban a középen állás aligha harmonizál Magyarország geopolitikai érdekeivel, hiszen a moszkvai külügyminisztérium által nyilvánosságra hozott jogi garanciákból is kiderül, az oroszok arra kérik a NATO-t, szüntesse be a katonai tevékenységet Kelet-Európában, és állítsa vissza az 1997-es kelet-európai katonai infrastruktúrát. Ez értelemszerűen Magyarországot is érintené.
Megkapott a V4-ek együttműködése is. Robert Fico és a pártjából érkező utódja, Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök után 2021 utolsó napjaiban a cseh Andrej Babis is távozott a kormányfői székből – ők a bőséges ideológiai különbségek ellenére egyaránt partneri viszonyt ápoltak Orbán Viktorral, szemben utódaikkal, ráadásul a magyar kormány oroszpolitikája miatt a lengyelekkel való kapcsolat is rendkívüli módon sérült.
Eközben az európai politikában is egyre inkább magára marad Magyarország, amit nem is elsősorban a késleltetett források, hanem az Európai Parlament egyre súlyosabb politikai nyomásgyakorlása jelez, az EP már odáig ment, hogy hazánk többé nem nevezhető demokratikus országnak. Nem csoda, hogy Orbánék részéről nagy várakozások övezték Giorgia Meloni megválasztását, aki kulturális ügyekben és a bevándorlás kérdésében hasznos szövetségese lehet a magyar kormánynak, az extrémista jobboldalról induló új olasz miniszterelnök ugyanakkor hangos támogatója Ukrajnának és az Oroszországgal szembeni szankcióknak.
Az elszigetelődést az energiapolitika is erősíti. Amíg az EU több hónapja azon dolgozik, hogy diverzifikálja energiaellátását (a cseppfolyósított földgáz behozatala rekordszintet ért el), Magyarország továbbra is ragaszkodik az orosz energiahordozókhoz, annak ellenére, hogy a Gazpromnak fizetendő összeg – csúszással ugyan – az irányadó holland tőzsde árait követi. Eközben az orosz gázimporttól szintén erősen függő Csehország és Szlovákia is igyekszik minél sokszínűbbé tenni az ország energiamixét.
2. Putyin megtámadja Ukrajnát
Oroszország február 24-ei ukrajnai inváziója földrengésszerű esemény volt. A háború megingatta Európa és az egész világ biztonságát: miközben a második világháború óta nem látott szárazföldi csapatmozgások indultak meg a kontinensen, a konfliktus az egész világon komoly turbulenciákat okozott az energia- és az élelmiszer-ellátásban.
A háború körül nagy az információs zaj, így az áldozatok számával, a pusztítás mértékével és a vélelmezett háborús bűncselekményekkel kapcsolatban sem árt óvatosan fogalmazni, de az kijelenthető, hogy amennyiben a kijevi rezsim gyors megbuktatása volt Putyin célja, akkor kudarccal járt. Emlékezetes, hogy a háború első napján még a nyugati Lvivet is bombázták az oroszok, mára azonban a háború súlypontja Kelet-Ukrajnára tevődött át, a hírek pedig ősz eleje óta ukrán katonai sikerektől hangosak. Szeptemberben az ukránok északkeleten – elsősorban Harkiv megyében – pár nap alatt nagyobb területet tudtak visszafoglalni, mint amennyit az orosz haderő az azt megelőző hónapokban előrehaladt, novemberben pedig délen is összejött az áttörés, miután Herszon városa – az egyetlen megyeszékhely, amelyet az oroszoknak a háború kezdete óta sikerült elfoglalni – is visszakerült ukrán ellenőrzés alá.
A háború olyan szakaszához ért, melyben az oroszok nem katonai célpontokat lőnek, hanem az ukrán energiahálózatot rakétázzák. A polgári infrastruktúra elleni támadásának katonai célú haszna aligha van (bár az orosz fél szerint az ukrán hadseregnek szánt nyugati fegyverek szállítását akarják megakadályozni), így a pusztítás mögött nehéz mást látni, mint a civil lakosság büntetését.
Oroszországot a harctéri kudarcok nem állították meg abban, hogy négy kelet-ukrajnai régiót elcsatoljon úgy, hogy közben teljes egészében egyiket sem tartja ellenőrzése alatt.
A nukleáris fenyegetettség miatti aggodalmat erősíti, hogy Putyin mellett Dmitrij Medvegyev exelnök és Szergej Lavrov külügyminiszter is többször fenyegetőzött atomfegyverek bevetésével, nem beszélve arról, hogy a zaporizzsjai atomerőmű elfoglalása és a létesítmény körüli katonai tevékenység miatt balesetektől kellett tartani. Az amerikai elnök októberben arról beszélt, hogy a nukleáris armageddon kockázata az 1962-es kubai rakétaválság óta most a legnagyobb.
Ugyanakkor a háború a transzatlanti szövetségi rendszert is összekovácsolta: a NATO-tagállamok egyre többet költenek katonai kiadásokra, Finnország és Svédország feladta katonai függetlenségét, és benyújtotta csatlakozási kérelmét, amelyet már csak Ankara és Budapest nem ratifikált.
1. Ez még mindig a világ vége
Az utóbbi nyolc év lehet a legmelegebb a feljegyzések kezdete óta, amit 2022 nyarán a saját bőrén tapasztalt meg Európa. Olaszország legnagyobb folyója, a Pó július végére lényegében eltűnt, az Egyesült Királyságban először mértek 40 Celsius-foknál magasabb hőmérsékletet, az Egészségügyi Világszervezet szerint a kontinensen 15 ezren haltak meg az idei hőhullámban, Magyarországon pedig 1901 óta nem pusztított olyan hőség, mint az idén. Így aztán rég nem látott aszály sújtotta hazánkat, amit megsínylett a mezőgazdaság, egyebek mellett negyedével csökkent az idei búzatermés, az aszálykárral sújtott szántóföldi területek nagysága pedig az 1 millió hektárt is elérheti.
Az aszály hozzátette a maga részét az Európa-bajnok magyar élelmiszer-inflációhoz is, de a világ kevésbé szerencsés országaival szemben nálunk nem okozott tömeges éhínséget. Szomáliában, ahol négy egymást követő esős évszak maradt el, egymillióan kényszerültek elhagyni az otthonukat, Etiópia északi tartományában, a polgárháborútól sújtott Tigrében a központi kormány blokádja miatt milliók nem férnek hozzá a humanitárius segélyhez. A WHO szerint az Afrika szarván összességében 22 millió ember lehet közvetlen életveszélyben.
Pakisztán is súlyosan megérezte a klímaváltozás hatásait: az év elején négy hőhullám is volt, így gyakorlatilag elmaradt a tavasz, majd nyáron eddig nem látott méretű esőzésekkel indult a hónapokon át tartó monszunszezon, az ország harmada víz alá került.
A világ országainak képviselői Egyiptomban ültek össze, hogy a globális felmelegedésről tanácskozzanak, azonban az esemény Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerint sem hozta el a kívánt eredményt. A felmelegedés fő okozóit, a fosszilis tüzelőanyagokat továbbra sem sikerül a megfelelő ütemben mérsékeli, így ha a jelenlegi emissziós trendek folytatódnak, elérhetetlenné válnak a párizsi klímacélok. Az ENSZ jelentése szerint amennyiben a nemzetek nem kötelezik el magukat a szén-dioxid-kibocsátás radikális csökkenése mellett, 2100-ra 2,1-2,9 Celsius-fok közötti értékre nőhet az átlaghőmérséklet emelkedése. Ha ez bekövetkezik, bolygónk drasztikusan átalakul: két Celsius-fokos melegedésnél kipusztul a korallzátonyok 99 százaléka, az antarktiszi jégtakaró nagy része elvész, az amazonasi esőerdő visszaszorul, és több mint egymillió négyzetkilométernyi permafrosztos terület olvadhat ki, ami nemcsak az abban rejtőző vírusok kiszabadulását hozná magával, de a Föld azon képességét is csökkentené, hogy elnyeli az üvegházhatású gázokat.
A klímaváltozás nem a jövő generációi problémája: az egyre kiszámíthatatlanabb éghajlat már most mindannyiunkat sújt.
